Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1898

Ünnepeljük azért kedves ifjúság lelkesen e napot és áldjuk kegyelettel azok emlékét, a kik e törvények megalkotásával ünnepé tették ! Mert bizonyára sokszorosan érdemesek ők minden kor hálájára ! Tiszta, önzetlen hazafiságuk, saját érdekeiket mellőző áldozatkészségük, a kor intését megértő fenkölt lelkök, csupán a haza felvirágoztatását tekintve, önként adta meg addig jogtalan honfitársaiknak a jogok teljességét az alkotmányos törvények biztosítékaival létre hozva a nemzeti átalakulás nagy művét. A fejedelmi ősök utódai, zászlós urak, egyházi fejedelmek — és az egész magyar nemesség hazafiúi áldozatkészséggel, önként mondtak le őseikről száz csatán hulló vérrel szerzett jogaikról, előnyeikről, hogy szabad és egyenlő legyen e hazában mindenki. A magyar nemesség a sziv legnemesebb elhatározásával magához emelte jog egyenlőségben a hon minden fiát, kiknek eddig csak kötelességök volt, de joguk nem: még életök is az urnák szeszélyétől függött — hiszen az ország törvényei is oly kevésre becsülték egy szegény jobbágy „hitvány" életét! . . . Egyenlő immár mindenki a törvény előtt. Nyitva már minden pálya a föld fiának, ép ugy, mint a ki herczegi koronát visel. Nem a századok múltjából viszszaverődő fény, de a sziv, de a lélek nemességének sugára a művelt elme ellenállhatlan ragyogása az, mely a legmagasabb fokra emel. A jogok már nem egy kiváltságos rendé; a nyolcz millió magyar mind egyenlő, az ország törvényhozó házában képviselve van az egész magyar nemzet és a kormány felelős tetteiért a nemzetnek. És hogy szabadon munkálhasson és ha kell védhesse mindenki szóval, tollal hazája, embertársai és saját javát — szabad lett a szó ; szabad a gondolat nyilvánítása; miként varázs szóra lehullt a nyűgöző bilincs és megvillant a szellem fényes fegyvere, szabaddá lett a sajtó. Im ezek vannak az 1848-iki törvényczikkben ! Oh mi találó a magyar költők királyának gyönyörű mondása : „e napon a népszabadság feltámadott, felszálla a trón magas polczára és üle a koronás királynak jobbjára " Emlékezzünk régiekről Nem ! nem régiek azok, kiknek hallhatatlanság jutott. Itt vannak körültünk, és ott mindig, minden magyarnak szivében, hiszen : „tettök sugára átragyog időn, enyészeten." Oh hiszen az az ötven év előtti hős korszak mintha csak tegnapelőtt, mintha csak tegnap lett volna ! Midőn az ezer éves alkotmány fájának egy fuvalomra megrezdültek lombjai és e fuvalómra felharsant a szabadság örök életű zenéje ! Hatalmas hangjai elhatottak a honvédő Kárpátok égbenyúló sziklafaláig és visszaverődve végigzúgtak a délibábos rónaságon. A mikor a csodák világa ujult meg Árpádnak földjén. A mikor a megváltó itt járt a Duna és Tisza között, hirdetve a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas evangéliumát 1 S hallottuk a nagy Demosthén lángszavát s Thrteus lantjának lelkesítő zengzetén férfivá lett a gyermek és ifjúvá az agg és Marathon hősei — vagy talán Csaba vezéré keltek ki sírjaikból megvédeni törvényt, alkotmányt, nemzetet, hazát I — 56 —