Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1898

/ saját korával, párhuzamot vont köztük, bírálgatta a szokásokat, temészetesen a saját kora kárára és a régi jó idő javára. A múlt szebb és jobb volt előtte, habár egyszerűbb is, mint a mostani kor, és épen ez egyszerű erkölcseinél fogva becsüli többre a hanyatlás koránál, a melyet ő megért. A hol nem az álcsillogás, a czifra pászomántos ruhák, csattos czipők, hangzatos titulosok, hanem az egyszerűség, igazságszeretet és jólét kápráztatták a szemet. Neki csak az az egy nyújthatott vigasztalást, ha „mindezeket leírhatja, hogy ha n^o-emlékezhetik róla, hogyha megmutathatja, hogy ha megmutatja a régi Erdélynek együgyűségében való gazdagságát és a jelen korszak az náj módi miatt való koldusságát." * * * Ennyiben iparkodtam dolgozatom kitűzött czélját lehetőleg megközelíteni. Apor munkája érdemes az elolvasásra, mert egy igaz lélek, szigorú erkölcsbiró szól abból hozzánk és a jelen kor ifjainak is sok tekintetben okulást nyújt. Daczára, hogy ő maga is udvari ember, független gondolkodásmódját el nem veszti, szabad felfogásából, igaz szókimondásából nem enged. Szomorú állapotokat tár fel előttünk, de jóakaratú, a hasznost czélzó oktatással. O oly elvet vallott már másfél század előtt, mely ma ép oly igaz, mint régi: maradjunk és legyünk mindenekelőtt magyarok ugy felfogásunkban mint gondolkodásunkban és ne akarjunk jobbak lenni apáinknál, hanem legyünk legalább is csak olyanok, mint a milyenek azok voltak. 9Zon>oÍnu jfEimift.