Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1898

sen keveri stílusába. Holott pl. kortársának, Csereinek prózája hemzseg a sok idegenszerű kifejezéstől. Apor munkája különben is megbecsülhetetlen aranybánya művészeink, regény- és beszélyiróinkra nézve, a kik tárgyukat abból a korból választják. Az ötvenes évek elején Gyulai Pál lent i

ány' Erdélyben Apor kéziratának egy másolatát felhozta Pestre. Jókai Mór kézhez kapván a másolatot, rögtön igyekezett is tőle telhetőleg kiaknázni becsesebb kincseit. Innen v^ette pl. „Török világ Magyarországon cz. regényének azt a fejezetét, a melyben Apor István egyszer Teleki Mihályt meg akarta tréfálni. „Teleki Mihályt, Naláci Istvánt és más úri embereket Fogarasban a maga szállására ebédre hivat. Megparancsolta, hogy csak egy kristálypoharat, azt is a legalább valót tegyenek a pohárszékre. Leülvén az asztalhoz azt az kristályt borral megtöltvén, bekéri és azt mondja : „Én ezt arra köszönöm az ki elfogadná inná meg az bort, az kristályt tenné el magának." Erre mond Teleki Mihály: „Héjába mesterkedel kómé, mert én bort jól tudod nem szoktam innya." Apor István azt feleli : „Én uram kegyelmedet nem kénálom, hanem azt, az ki tőlem elveszi'" Mondja Naláci István: „Hocce édes komám", megissza az bort. az poharat kiadja a maga inasának. Azután más kristályt hoznak ki az belső házból az pohárszékre, szebbet az elsőnél, az is borral megtöltetvén békéri Apor István mondván : „Az ki ezt az pohárt elveszi tőlem, igya meg az bórt, tegye el az poharat." Akkor is újból mond Teleki Mihály: „Héjába mesterkedel kómé, mert én nem iszom bort." Naláci István az pohárt elveszi, az bort megissza, kiadja az poharat az inasának. Harmadik kristályt is még kihoznak, amazoknál szebbet azt is bekéri Apor J., szintén ugy elköszönti, mondja Naláczi J. : „Hocca koma azt is elveszem én." Teleki Mihály mondja: „Ezt én Isten engemet ugy segéljen nem veszed el, elég már az az két kristály; add ide komám Apor István, megiszom-" S meg is ivá a bort, az kristályt inasának kiadá. Azután rendre kihozták az kristályokat, mindenkor Teleki Mihály fogadta el az — 17 —