Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1898

porozott hajú, vagy hátul zsacskóban kötött hajú egy csak egy is, hanem a német officirek, mind urak, mind asszonyok, mind kisasszonyok, úrfiak mind igaz magyar köntösben volánok öltözve, mind magyar nótát vontanak, mind magyar tánczot tánczoltanak." Tehát nemhogy a magyarok német köntöst, német szokásokat vettek volna föl, hanem még a németek is magyar módon mulattak. Innen a temetkezésre tér át. Ebben ugyan korában sem állt be nagyobb változás, de azért mégis érdemesnek tartja elmondani, hogy mily kegyelettel vették körül az elhunytat ugy a népnél, mint az előkelőeknél. Ezután az erdélyi régi tisztségekre terjeszkedik ki. Ez a czikkely leginkább közigazgatási szempontból érdekes. Elmondja, hogy volt az egész országnak egy főgenerálisa, azonkívül voltak a váradi és a székely generálisok. Minden vármegyében két főispán volt; az egyik azért, hogy inkább a fejedelem mellett legyen, a másik pedig, hogy a megyét igazgassa. A székelységben főkapitányok és főkirálybirák is voltak ; ugyanez meg volt a szászoknál is. Állattuk állottak a vicze kapitányok, vicze kiráiybirák, notariusok, perceptorok, hadnagyok, vicze hadnagyok stb. Elmondja, hogy mi volt kötelességük a háborúban és békében. A generálisok fölváltva vezérkedtek (akárcsak a római konzulok). A főkirálybiró azonban nagyobb rang volt, mint a főkapitányság, mert a fő kir. bit'ó „megdúlhatta a főkapitányt, de amaz őt nem." A hadnagyok bizonyos falvak vezérei voltak, a kik a lófő rendeket vezették. A XII. czikkelyben a régi erdélyi esküvésről, szitkozódásról és alázatosságról szól. Ismét párhuzamba állítja a multat a jelennel. „Bezzeg régen mivelhogy nem valának ezen éktelen, istent méltó haragra indító káromkodások, még penig hire-helye sem vala: édes hazánkon is vala az isten áldása." Isten átkát, bosszúját látja a mostani sanyarú időkben, bár nem épen a prostestantizrnus miatt, mint a hogy azt előtte száz évvel sokan állították, hanem az erkölcsi hanyatlás miatt látja anya gilag sújtva az országot. Felsorol több káromkodást, a — 14