Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1897
azonban már más a hősmondákból vett tárgyakat is feldolgozott. Élete idejét biztosan meg nem határozhatjuk; talán 600 Kr. e. élt, akkor tájban, mikor Arion a népies rögtönzött dithyrambokból a mű dithyrambokat állította fel. De hogy a népet, mely Dionysiusban, satyrjaiban és tréfáiban találta gyönyörűségét kielégíthessék, Épigenes és utódai felléptették mindig a satyrokat és ezeknek különösebb jelentést adtak ez által. Lehet, hogy ezek egy második kart képeztek. De az igazi, a drámai tragoedia atyjának az attikai Thespist kell tartanunk, ki a VI. század közepe táján annak második felében élt. Thespis ugyanis behozta az első színészt hypokritest. A hős környezetének megfelelő s igy már nem satyrokból álló kar szünetei alatt a kar első énekese helyett a prológos megteremtésével valószínűleg ő maga lépett fel és a karvezetővel párbeszédet folytatott, megjelenítve ilyenformán egy történetet, a mely mint Epigenesnél már nem Dionysios életéből volt véve, hanem a hősmondákból, lehet hogy Épigenes befolyása alatt. A kar már ő nála is a főszerepet játszotta, már csak azért is, mert a színész csak elbeszélt egy vele történt eseményt; csak elbeszélte valami bánatát és a kar hosszú énekeiben ezen történetek alkalmat adtak elmélkedésre, a pathos által felkeltett részvétnek kifejezésére, a hős buzdítására, vigasztalására és magának a fájdalomnak átérzésére és megjelenítésére. Ez eredeti oka a görög tragoedia ama sajátos vonásának, . hogy első czélja volt a sors okozta fájdalom megjelenítése által megindítani a hallgatókat. Aristoteles „Ars poétikaijában a tragoediat igy definiálta: „A tragoedia egy komoly és bevégzett cselekvény utánzása, melynek bizonyos nagysága van a fűszerezett beszéd különböző fajai által díszítve, az egyes részek sajátossága szerint' cselekvő személyek, nem pedig elbeszélés útján keltett szánakozás és félelem által idézvén elő az ezen érzésektől való katharsist.“ (megtisztulást) Ez a drámai tragoedia aztán valószínűleg a satyr drámával együtt szives látásra talált az athenaieknél is. Ezeket az előadásokat támogatták a Pisistratidák és — 6 —
