Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1893

reskedelem, ipar és népnevelésük magas fokon áll. Hazájuk iránti szeretetük mélyen van szivükbe vésve és idegen hatalom még nem tudta teljesen őket meghódítani. Csak 13 és 14. században hódoltak önkényt a Spanyol hatalomnak, de az egyesülés csak personaluniora volt alapítva és a tartomány bclügyei saját alkotmánya keretében lettek elintézve. Csak a Carlista háború óta van tartományuk az anyaországgal bensőbb viszonyban, de jogainak megvédést) czéljából nem egyszer nyúlt fegyverhez. Létszámukat teljes bizonyosággal nem állapíthatjuk meg, talán 'A millióra tehető azok száma, kik még az eredeti ősnyelvet beszélik. A félsziget ezen őslakóihoz az idők folyamán még számos néptörzs vándorolt. Legelőször phöniciai és görög gyarmatosok telepedtek meg, kik azonban csak a partok gyarmatosítását tűzték ki czélul. A carthagoiak 236-ban jövéneka félszigetre, kik már az ország belsőiébe is behatoltak, virágzó gyarmatokat alakítottak részint a földmivelés előmozdítására, de különösen a gazdag ércztclepek kiaknázására. Őket a második punháboruban követték a rómaik, kik a car thagoi uralom megbuktatásaulánaz országotkéttartományra osztották Hispania citerior és ulterior-ra, melyek közül az első a carthagoiak által el nem foglalt Ebro völgye, a második pedig a központi fcnsikot körül szegélyző — előzőleg carthagoi gyarmat — tartomány volt. Nagy és erős küzdelem után, melyben a spanyolok fényes Guerilla harczaikkal tűntek föl, végre az egész ország római uralom alá került. Augusztus római császár által. most három részre osztatott : Terraconensis a központi fensik, Baetica (Andalusia) és Lusitania (Portugália), melyek között a Quadina (Anas) képezé a határt. Az ország a rómaiak befolyása alatt gyorsan alakult át és magas virágzásnak indult, e gyors haladás a talált nemzeti művelődést, mely már az irodalom kezdetleges zsengéit nevelte, teljesen megsemmisítette. A középkorban újabb népek ütötték fel vándor tanyájukat. Hispániában 409 alánok és vandalok törtek be, ezek közül az atóbbiak Andalusiaban tartózkodtak egy ideig, honnan Afrikába költözködtek. Ezeknek nyomában nemsokára a nyugoti gothok jöttek, kik, mig fő tartózkodási helyük franczia országra eset, a félszigetet csak melléktartománynak tekintették, uralmukat azonban Gallicia és Kantabria kivételével az egész félszigetre kiterjesztették.

507-ben Chlodvig által Franczia országból kiüzettek és tel— 20 —