Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891

dásai menyei zeneként hangzottak utazóinkra. Két nap alatt egy kis hajócska visszavivé őket kelet Sudán fővárosába és még a vizeket százával ellepő madarak nagy serege sem tartóztatta őket vissza utazásukban. Л gyilkoló éghajlattól való megmenekülés örömei között siettek a művelt európaiak felkeresésére és Char- tumban csodálkozva értesültek ama hatalmas változásokról, melyek akkor (1848) a vén Európát megrázkódtatták. Bár a bekövetkezett esős évszak gyűjteményük gazdag szaporithatását helyezte kilátásba, mégis a láz megújulásától való félelemben e második itt tartózkodásnak megkellett rövidülni és utazóink az egyptomi kormányzó által felajánlott kis bárkára gyűjteményeiket felrakva, tanulságos állatseregletük kíséretében aug. 28-án útnak indultak Egyptom felé. Ezen útjukban egy török katonát nyertek utitársul, kiben Brehm a későbbi utazásaira egy valóban hűséges szolgát nyert. A viz zuhatagokon szerencsésen átkelve, útközben eső kroko- dil-katakombákát keresték fel, melyekből bebalzsamozott ember s krokodil hullákkal szaporiták gyűjteményeiket és október 8-án örvendve és boldogan érkeztek meg Kairóba, mert a sivatag öldöklő klímájának és sok féle veszélyének nem voltak kitéve és gyűjteményüket immár biztonságba helyezhették. Az év hátra levő része Kairóból intézett vadászatokkal telt el. Január 29-én Brehm elkísérte a bárót Alexandriába, honnan ez a legközelebbi Lloyd gőzőssel visszatért Európába, mig Brehm a köztük történt megállapodás szerint vissza maradt, hogy a báró költségére egy teljesen újra szervezett expeditiot ismét Afrika belsejébe vezessen és a további gyűjtést folytassa.

»Nekem fájt«... írja Brehm, »a bárótól elválnom, Vele együtt elhagytam Németországot és vele utaztam be éjszakkelet Afrikát, a szerecsenek országáig, majd nem két éven át és sok nyomorban osztoztunk, egy takaró alatt pihentük ki napi fáradságainkat és a sivatag forrásából egy pohárból ittunk. Habár irántam néha igazságtalan volt is, mégis testvérekül éltünk együtt. Most elváltak útaink: ő siet a hű és szeretett szülőföldet felkeresni, én a távol délre irányítom utamat....«

Másodszori egyptomi tartózkodását Brehm nemcsak az ország természet és állatvilágának tanulmányozására használta, hanem a benlakók erkölcsét, szokásait életmódját és gazdasági viszonyait is behatóan tanulmányozta, úgy, hogy későbbi útleírásának második kötetét teljesen Egyptomnak és népeinek szentelhesse. Megtanulta az arab nyelvet, elsajátította a mohamedán nép szokásait, sőt mohamedán nevet vett fel: »Chalihl Efandi«- nek neveztetette magát; részt vett a benszülöttek vallási ünnepében és mulatságaiban, miáltal megnyíltak előtte a próféta hívőinek tartományában az utak és a zárkózott, bizalmatlan jellemű népek között sok olyant tekinthetett meg, mely más utazók előtt teljesen el van zárva.

10