Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1891
tása alatt szerződött 1883-ban az Éjszak-Amerikai egyesült államok városaiban tartandó felolvasásra, Elutazása előtt közvetlenül öt gyermeke betegedett meg difteritiszben és ő már—már lemondott a tervbe vett elutazásról, de egyrészt házi orvosa biztosítása másrészt a kötött szerződés megszegéséből származható nagy pénzbírság az elválalt kötelesség teljesítésére ösztönzé és így 1883-ban útnak indult. Gyermekei közül négy szerencsésen megmenekült, de a legkisebb a család imádottja a borzasztó betegség áldozatává lön még mielőtt Brehm Amerika partjára lépett volna. »A legnagyobb kímélettel és legbensőbb szeretetünk nyilvánításával . . . Írja Brehm fia ... . »hoztuk tudomására a bekövetkezett szerencsétlenséget, mégis ez volt az utolsó csapás lelkére. Ez időtől bensőleg megtörve az elválalt 50 felolvasást ugyan mechanikailag elvégezte, de végre is búskomorság vett rajta erőt és a Missisipi völgyében ágyba döntötte ........... Testben lélekben megtört aggastyán képében jött vissza és mi megborzadtunk ősz fürtéin, zavaros tekintetén.« . .. Visszajövetele után néhány hetet Fridrichstauneckenben töltött és sok utazásai után az utolsót tévé a mikor szülőföldjére ment. A még allig 56 éves ember, kinek még gazdag tervei voltak a tudomány érdekében és még e téren sokat tehetett volna 1884 nov. il-én meg szűnt élni. A férfi kor délében Brehm szép, magas ember volt kifejezés teljes arczvonásókkal, kinek a magas homlok, az erős sasorr, a barátságos szürkés szemek, a barna szakái és többnyire hosszú fürtökben hordott barna haj apostoli jelenést kölcsönzének. És mint a természet nagyságának lelkesült hirdetője, mint a munkásság bajnoka az emberiséget a természet ismeretével gazdagítani ; missioját szent meggyőződéssel teljesité, mely némelykor kemény szavakat adott tollába. Müvei a mai kor müveit népei előtt a legnagyobb tiszteletnek s becsülésnek örvendenek, melyek az »Állat élet« leírásában oly bő anyagot szolgáltatnak minden állat kedvelőnek, hogy azokból a teremtés mester művét a csodás állat világot, mint szerves egészet bámulni tanulja, de benső ihlettől áthatva tekint bolygónk életére, mely ezer és ezer élő világával és meg meg ujuló életével egy örök mozdonyként folyton működik és ez örök mozdony titkos rugója, éltető eleme, mozgató ereje az kinek színe előtt a teremtés koronája leborul és benső ahitattal valja Istenének. Vranesits Gyula gymn. tanár. 22
