Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1879
5 bizonyos követelés behajtása végett városunkba jött és itt — mivel akkor még Pozsony igen messze esett Érsekújvártól, s a fárasztó utat kétszer megtenni nem akarta, — számításán kívül tovább kellett idó'znie, s ezen itteni tartózkodása alatt szülte halhatatlanná vált fiát Györgyöt; kivel három hét múlva vissza tért Pozsonyba. Pray György gymnasiumi iskoláit az akkor Jezsuiták vezetése alatt állott pozsonyi gymnasiumban végezte és itt Maister József, Dobner István és Vánossi Antal nevű tanárai iránti szeretete nagy befolyással volt azon elhatározására, hogy a tudományos, és az ö idejeben sok jeles férfiúval bíró Jézus társaság tagjai közé lépjen. Tanárainak meleg ajánlására a a jeles szellemi tehetségekkel és szép testi külsővel megáldott ifjú a társaság akkori főnöke által tárt karokkal fogadtatott, s az alig 17 éves ifjú szakítva a világgal s magát az Istennek és a tudománynak szentelve 1740. évben a Jezsuiták bécsi társházában megkezdette az ujoncz évet, melynek letelte után valószínűleg fiatal kora miatt Pécsié küldetett, és ott az elemi iskolákban tanított, azonban a következő évben már Nagyszombatban az egyetemen látjuk ó't, hol a bölcsészetet három éven át kitartó szorgalommal és kitűnő sikerrel hallgatta. 1747-ben a nagyváradi, következő évben a trenchéni gymnasiumban tanította a nyelvészetet és szónoklattant, szorgalmasan készülve a bölcsészeti szigorlatra. 1849-ben visszatért, Nagyszombatba és a tudóri szigorlatot fényes eredménynyel letette, és a tudori koszorút elnyerte Ugyanakkor adta ki, első müvét, egy latin költeményt „De institutione ac venatu Falconum“ czini alatt, ezen müvének megjelenésénél azonban sokkal fontosabb esemény Pray életében, hogy ekkor ismerkedett meg Schmidtth Miklós nevű rendtársával, s jeles történészszel, ki első ismerte föl benne a leendő történetírót és buzdította őt a történelem tanulmányozására. 1750 ben Pozsonyban tanít, majd ismét visázahelyeztefik Nagyszombatba, hol a theologiát négy évig halgatja és 17 54. áldozárra szenteltetik 1755-ben Beszterczebányán látjuk öt,
