Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1876
10 üti egy tényezőben: a nevelőben ö csodákat nem művelhet, ólomból nem idomíthat a- ranyat, — hanem tekintsünk olykor a másik két tényező felé is, u. m. a nevelendök, s a szülők és azok helyetteseire! Mert, hacsak a tanárok azokra is ki nem hathatnak, ha csak támogatást nem nyernek sokszor azok praejudiciuma ellenében; hasztalan leérni minden fáradság. Legyen összetartás, egyetértés és kölcsönös szeretet a nevelés három alkatrésze között mindent megtehetünk, e nélkül csak keveset, vagy semmit. III. A szülők, vagy helyetteseik. Helyén látjuk visszatérni azon tételhez melynél a nevelést két részre osztók: a a tanárokat állitván erkölcsi nevelökül, a szülőket vagy ezek helyetteseit pedig anyagiakul. Azt állítok, hogy a tanár ha csakugyan nevelője is növendékének, úgy bizonyos jogok birtokába lép, melyek a nevelést eszközlök tulajdonait képezik; vagy is ha rá- bizatik a gyermek mint nevelendő, rábizatnak az eszközök és módok is, rábizatik a jutalmazó, dicsérő, feddő vagy büntető jog is. E jogtól csak úgy foszthatok meg a nevelők mint a szülök. A mint a szülőknek természet - adta jogaik gyermekeik büntetésére és jutalmazására elvelietlen, úgy nem vehető el azoktól sem e jog, kikre át lön ruházva,- csupán az adók által. — Más kérdés volna az, ha a büntetésnek mértéke egyenlően szabályoztatok (természetesen ha lehetne) a szülők kezében úgy, mint a nevelőkében ! — Ez igen figyelemre méltó kérdés. — Tekintsük csak a kevésbé müveit és az egészen műveltség hiányában levő szülők gyermekeit, tekintsük sőt a legműveltebb családokéit is, a testi büntetést atillában mind ismerik; legfeljebb azon családoknál nem, melyek a „humanus elvek“ mániájának martalékai. — Ha már most a vesszőt Ízlelt gyermek az iskola ama „jó“ szokásával találkozik, hogy ott nem kell e „ leginhumanusabb “ büntetéstől félnie, nagyon jól fogja az magát ott érezni; mert ö inkább választja a kisebb roszat: a tanár feddéseit, erkölcsi oktatásait, mint atyjának jól ismert pálcáját vagy kötelét, — Ilyetén felfogása mellett a nevelendönek, Injában fogunk bumanuskodni; ö a mi finom elveink felett mosolyog, s e mosoly magában rejti a dac és engedetlenség veszélyes csiráját, a mi végre — látván vele szemben oktatója tehetetlenségét •— megvetés, kiesüiyléssé fajul, s kicsapásban hozza meg gyümölcsét. Igen, ez a sajnos tapasztalás tana. Folytassuk igy pár évig, annyi leend a kicsapottak száma mint a beirottak fele.— Oly eszményi gyér • meket, ki egy bölcsész elméjével gondolkodjék tanára bánásmódjának „humanussága“ felett ; oly tanárt, ki minden tudó, ki egy és ugyanazon percben bölcs, gyermek, atya, anya, angyal és minden legyen; oly szülőket, kik gyermekeik bölcsejénél fogadást tesznek hogy őket soha vesszővel nein traktálják; lehet hogy festeni vagy kifaragni lehetne, de a közéletben hiában hajhászunk. — Ne várjuk be míg e kérdésnek meg nem oldása égető leend eredményeiben, mert talán egy egész évtized növendéksége leend megmérgezve a büntetlen dac és engedetlenség veszedelmes elharapódzása által !— Nem kell a tanárok túlzásától félni, állítassák fejük fölé a legszigorúbb felelősség törvénye; meg annyi értelemmel mindegyik bir a büntetés korlátozása és mérséklésére, mint a mennyi szeretet tartja vissza a szülök büntető kezét. — A szülök befolyása az egész nevelés-ügyre oly fontos, hogy méltán tehetjük ö- ket az alkatrészek és tényezők harrnadikává. A szülök helyes felfogása, jóakarata, ügyszeretete, áldozat készsége épp oly hatalmas rúgó, épp oly segítsége a tanárnak s előmozdítója a közművelődésnek és tudományosságnak, mint a mily hátrányára válhatnak az oly szülök, kik a tanférfiakat mint közönséges mesterséget üzö embereket tekintik, kik beléjük rögzött előítéleteiket egy világért sem száműznék valamely könyvből hallott vagy olvasott igazság kedvéért: — kik gyermekeik bizonyítványát sem igen nézik meg; kik nem akarnak arról hallani sem, hogy talán fogékony elméjű gyermekük iskolába küldessék, ha már ö neki egy tenyérnyi földecskéje van, irtózván még a gondolattól is hogy gyermeke megszűnjék lenni atyja pályájának öröklője, folytatója; kik készebbek mindenre mint arra, hogy gyermekeikre valamit áldozzanak, habár csak egy
