Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1876
6 Vannak még más hátráltató okai is a tanitás sikerének, melyek bár igen fontosak; de minthogy jelen szavaink legkivált a szülőknek, s egyátalán a közönségnek szánvák: nem mutatunk oda hol ezek keresendők, inkább akarunk tárgyalandóink második cikkének megbeszéléséhez látni, melynek tárgyát képezik: II. A nevelendők. Hogy mit értünk e szó alatt; „nevelendők”, magyaráznunk felesleges, megmondja ezt maga a szónak értelme; u. m. nevelendők, kik még felnevelve nincsenek; egy szóval, a gyermekek. Minthogy azonban a nevelés a gymnasiumok s más intézetekben, sőt magáncsaládoknál is 18—20 éves ifjakra is kiterjed, kik gyermekeknek már alig mondhatók, kérdés támad hogy mily korig terjed ki e szó értelme: gyermek ? — Mi azt mondjuk hogy nem tevén különbséget természetes fejlettség és fejletlenség között, átlag 12 egész 14 éves korig tekinthetjük azokat gyermeknek, innen túl már maga a természet von korlátot, a melyen innen levőket gyermeknek, a túlsókat serdülőknek, ifjaknak nevezzük. Nagyon természetes, hogy semmi szabály nincs kivétel nélkül, mert láthatunk gyermekkorban is felnőttebbhez illő komolyságot, de viszont látunk oly egyéneket is, kik koruk gúnyjára még mindég gyermekek, Részletekkel nem lehet dolgunk, mi az átalánosságot vesszük zsinórmértékül. — Eme természetes felosztásban gyökerezik létoka az alsó-és felső gymnasium megkülönböztetésének. E differenciából azon elvet vonhatjuk le, miszerint a nevelési módszernek is különbözőnek kell lennie az al- gymnasiumban a fclsögymnasiumitól a minden hozzá tartozókkal, milyenek a bánásmód, az engedmények és tilalmak, a fenyítés stbvel együtt.— Ez fontos elv szerintünk, mely napjainkban vajmi sokszor és sok helyen kikerüli a figyelmet. Lehetetlen egy szabály, egy törvény által minden, lényegileg különböző dolgot egy formába szorítani bele úgy hogy vagy hézagok ne maradjanak, vagy pedig a dolgok meg ne csorbitassanak. — Mi azt véljük, hogy 10 éves fiút nem oly módon oktatunk mint 2 0 éves ifjút: mi azt véljük, hogy 10 éves fiúit nem úgy szólítunk meg mint egy 20 éves ifjút; mi azt véljük, hogy 10 éves fiút nem aszerint ítélünk meg mint egy 20 éves ifjút. Szóval, e két különböző korbeliek más-más bánásmódban részesitendök; vagy még tüzetesebben mondva, az elsők szorosan véve nevelendők, mig az utóbbiak inkább vezetendök-— Hogy ez ily módon véve nem esketik egy szabály alá, az annyira világos, miszerint nem érthetünk ('gyet oly intézkedéssel; mely itt különbséget nem téve, egyenlő eljárást követel a mind két korúakra nézve. Igaz, vannak oly szempontok is, melyekből tekintve a dolgot csakugyan egy törvény alá esik mind a két kor éppen úgy, mint bármely más törvény, mely minden korú és rangú honpolgárt kötelez, mig némely más törvény csak bizonyos tagjait a társadalomnak. — Nagyon tiszteljük a tanitás terén is mint mindenütt az emberséges bánásmódot, azonban mi különbséget teszünk a valódi, s az áll emberség között, s azért ki mondjuk őszintén véleményüket, tudván azt, miszerint, t. kartársaink, félre tevén minden humanus respectust, ha őszinte votizátio alá bocsátjuk e kérdés eldöntését,— ismételjük, hogy meg vagyunk győződve, miszerint a jelenlegi disciplinaris törvények revéziojálioz mindnyájan hozzá adják votumukat legalább azon cél elérésére, hogy az algymnasiu- mokban tágitassanak az érvényben levő fegyelmi szabályok. — Lehet, hogy vannak ellenkező meggyőződések is, mi tiszteljük azokat, de mindazon t. kartársak: kikkel élőszóval volt szerencsénk e tárgyról véleményt cserélni, mindannyian támogatják nézetünket e tekintetben. Véleményünk támogatására nem egy érv kínálkozik. A jelenlegi büntetések legnagyobbika a nyilvános kizáratás az illető, vagy a birodalom minden tanintézetéből. Ez mindenesetre oly büntetés, mely nem képes sehogy sem megtorolni az elkövetett vétséget, sőt majd nem ellenkezőleg, A tanuló egy áta- lános kizárás következtében meggyalázva erkölcsileg örökre tönkre van téve mindazok előtt kik öt ismerik; de nem is javulhat ily büntetés foganatosítása után, el lévén tőle vonva erre minden út. Már pedig minden büntetésnek célja csakis a javulás lehet, nem