Szent Ferenc-rendi katolikus gimnázium, Érsekújvár, 1876

11

cerusa vevésröl legyen is szó; kik, ha egy gyermeküket falusi iskola mesterségig kita- nitatták, a 2-dik, 3-dik tanításáról hallani sem akarnak. — Mély fohász szál fel a jó hazafi és tanügy barátok kebléből ilyenkor, látván sokszor ily szomorú tapasztalatnál hogy nem annyira az anyagiakban keresendő eféle nagy akadálya a nevelés ügyének, mint inkább a rósz akarat és elfogultságban, szükkeblüségben. Hát még a kik kicsinyük Magyarorország tanintézeteit s gyermekeiket a minden tudományok igaz forrásához, hazájához, hol mig a lég is tudomány — — külföldre viszik. Ez meg túlbuzgóság a tanügy körül. —

Sokan nem hiszik el talán mily nagy fontosságú a szülök befolyása nevelés által az átalános művelődésre. Ott, hol a gyermek további iskolázásra van szánva, eme befolyás lassanként elenyészik ugyan, de annyira soha, hogy egy- két vonás ne maradna az emberben azon irány- s azon bevésett jellemből, mit a gyermek szülői körében, s ezek behatása által sajátíta el második természet gyanánt. ..Mit megszokott a gyermek, nem hagyja el az öreg!“

Ha már a szülök ilyetén befolyása a jellem képződésre oly fontos, szükséges hogy mi megkülönböztessük azt a szerint, a mint e befolyás a nevelési elvekre nézve hasznos vagy káros, — Részünkről szükséges hogy mind a kettőt bővebben ismertessük, a kedvezőt és helyeset elősegítsük, a helytelent és károsat ellenben hatálytalanná tegyük.

Megjegyezzük itt, miszerint a jelen sorok kiváltképpen a szülékhez vannak i- rányozva, miéit is nem ölthet értekezésünk magára tudományos jelleget, hanem olyat, mely minden szerényebb műveltségi fokon állő szülök előtt is megérthető, s megszívlelhető legyen. —

A nevelők részéről, s magának az átalános nevelési elvnek is leginkább az állna érdekében, hogy a nevelendő minden elöleges ismeretek nélkül adatnék a nevelőnek át, úgy, hogy az első betű kiejtését is nevelőjétől hallaná.-— Ez azonban a gyakorlati életben kivihetetlen, példákat erre legfeljebb a házi nevelésnél találunk. Minthogy pedig rendesen a szülök legelső nevelői a gyermeknek, szükséges hogy ők ismerjék a módot, mely szerint a legelső nevelési elemeknek alkalmaztatniuk kell. Míg a gyermek értelmetlen, tehetetlen, igen sok kellemetlenséget okoz szülőinek, minek eltá- voliíásában ezek gyakran nem igen válogatók; igyekeznek öt minden áron az álom karjaiba át helyezni, sokszor meggondolatlan, szédülést okozó hintázás,— még gyakrabban ártalmas altató szerek által. Röviden jelentjük ki e helyen, hogy minden efféle kényszer elaitatás rósz hatású, mert sok esetben nagyon fontos oka van az ártatlan lémnek a sírásra, tekintve a növés, a légzés a fekvés, stb. stb. okozta fájdalmakat, ezek fialtatás által korántsem szűnnek meg, csak eltompulnak a gyermek érzékei. De még bizonyos esetekben felettébb káros hatást í.s szülhetnek a mindenféle szüredékek, miket nekik altatóul nyújtanak. — Azon anya vagy atya. ki ártatlan gyermekének panaszos sírását elviselni nem bírja vagy nem akarja, nem érdemli meg e szép nevet, s nagyon korlátolt gondolkodású. Kérdje meg az ilyen saját szülőit, vájjon különbb volt-e ö ily korban? Nagy terheket ró e kötelesség a szülök vállára, de hisz ők is tartoznak ezzel saját szülőiknek ! — Épp ily helytelen a túlzó szeretet is a kicsinyre nézve. — \ an szülő, ki roppant nagy örömet lel abban, midőn gyermeke elkezd gagyogni: mit hogy ö megkönnyitseu s elősegítsen, ad szájába selypesen kiejtett szókat, mit a gyermek hűen meg is tanul, s mint — különösen az együgyüeknél (hülyéknél) látunk, — e rút szokást e rósz kiejtést mindvégig megtartják. Gyermekeik szerencsétlensége sokszor a szülök vétke. Szegüljön a szülő mindég ellen tekintéllyel a gyermek sokszor zsarnoki vágyai-s követeléseinek. — Ne Ígérjünk a gyermeknek egyátalán jutalmat,, ne is adjunk neki ily korban, — ne fenyegessük öt tűzzel, késsel és semmi olyannal, mit nem foganatosíthatunk. Ne adjunk neki magunk gúnynevet., ne „magázzuk“ öt, ne hízelegjünk szeszélyeinek, mert későbben magunk adjuk meg az árát. Ha ma szóval hízelgőnk neki, holnap térdhajtást kíván. Ha ma aranyat adunk neki, holnap a napot akarja az égtől. — Az atya szigorral, az anya gyöngédséggel álljon vágyainak ellen. Vannak a-