Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-12-01 / 6. szám
83. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal Ádventi hagyományok A szó latin eredetű, jelentése: megérkezés, az Úr érkezése. A karácsonyra való előkészület ideje, kezdete András naphoz (november 30) legközelebb eső vasárnap. Bőd Péter református lelkész, egyházi és történetíró ezt írta a 18. század közepén: "így neveztetnek a mostani rendtartás szerént a karácson előtt való négy hetek. Régen voltának hat hetek a Szent Márton napjától fogva, aholott kezdi most is a görög eklézsiában négy hetekre szoríttatott ilyen fundamentomon, mert a Krisztusnak négy ádventusa, eljövetele vagyon. Midőn a testben megjelent. Midőn a szívbe beszáll és az embert megtéríti. Midőn halála óráján elmégyen az emberhez. Midőn eljő az utolsó Ítéletre. Rendszerint kezdődni szokott Szent András napján." Régen éjféli harangzúgók jelezték kezdetét, egyben az egyházi év megnyitását is. Egykoron a vallásos emberek szigorú böjtöt tartottak, ezen idő alatt, falun hajnali misére jártak, amit a középkorból eredeztetett kifejezésekkel angyali vagy aranyos misének is hívtak, és Szűz Mária tiszteletére ajánlottak. Általában az egyházi ünnepekhez különféle hiedelmek, babonák társulnak. Ádvent időszakához is kötődik néhány ilyen.: • az eladósorban levő lány a hajnali misére való első harangozáskor a harang köteléből három darabot tépett, amit aztán a hajfonó pántlikájában hordott, hogy farsangkor sok kísérője legyen. • az Alföldön volt szokás, hogy a hajnali misére való harangozáskor a lányok mézet vagy cukrot ettek, hogy ettől édes legyen a nyelvük, s mielőbb férjet "édesgessenek" magukhoz. • Erdélyben volt szokás, hogy a hajnali mise ideje alatt az összes ajtót, ablakot zárva kellett tartani, mivel ilyenkor a boszorkányok állati alakot öltenek, házakba, ólakba próbálnak jutni, s ott rontást okozni. • az Ipoly mentén járta az a hiedelem, hogy az elázott pénz ádvent idején tisztul. • Salgótarján környékén azt tartották, hogy ilyenkor tüzes emberek jártak, kiknek a szájukból tűz áradt. Az ilyen tüzes emberek ellen a néphit szerint olvasóval (rózsafüzér) lehetett védekezni. Ádvent idején a leghosszabbak az éjszakák, meglehetősen jó alkalmat adva a varázslásra. A római katolikus egyház ajánlja ezen időszak szentjeinek segítségül hívását. (András, Borbála, Luca, stb.) A néphit kapcsolatba hozza saját mágikus várakozásait az említett szentekkel, de nem csupán a vallás tanítása alapján, hanem mágikus hatalmat is tulajdonít neki. Modern rohanó életünkben a szívünk, lelkünk mélyén mi is várakozunk valamire, valakire. Ez a négy hét a "szent várakozás" időszaka. Várjuk a Messiást, mert tudjuk "eljő és nem késik". e.p. Ünnepi örömhír "Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az Ő dicsőségét. (János 1:14) Karácsony ünnepén az igék ezt az örömhírt zengik: Immánuel! A testté lett Igében velünk az Isten. Az O szeretetének ünnepén "gyermek született nékünk, Fiú adatott nekünk. Az uralom az Ő vállán nyugszik, és így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Békesség Fejedelme." (Ezsaiás 9:5) Kövessük a pásztorok példáját! Mit tettek ők? Meghallották, elhitték, továbbadták a jó hírt, személyesen is találkoztak az Üdvözítővel, és "visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent" (Lukács 2:20). Ma is átélhetjük karácsony csodáját, mert "irgalmából üdvözített minket [Isten] újjászülő és megújító fürdője a Szentlélek által, (...) hogy... részesei legyünk az örök életnek" (Titusz 3:5.7). Luther is ebben látja karácsony titkát: "Krisztusnak azért kellett emberré születnie, hogy benne újjászülessünk. - Ez a Gyermek csupán egyet akar: betölteni szívünket." Mi akarjuk-e ezt? "... megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete.(Titusz 3:4) S hogyan fogadják az emberek e mentő szeretetet? Akik Jézust szeretik, azoknak vállalniuk kell a vértanúságot is; az evangélium szerint "apa a gyermekét adja halálra, (...) de aki mindvégig kitart, az üdvözül" (Máté 10:21-22). Jézus első vértanúja István volt; névnapján mártírhalálára emlékezünk. Ő nem a "Jézuskát" látta, hanem "az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll" (Ap.Csel. 7:56). Az Úr Jézushoz imádkozott megkövezőiért. A szeretet apostola névnapján nem új parancsolatot ír nekünk, hanem "ami kezdettől fogva a miénk volt: hogy szeressük egymást" (2Jánnos 5). Mi is valljuk, hogy karácsonykor Jézus Krisztus testben jött el. Ezt az is bizonyítja, hogy menekülnie kellett Egyiptomba Heródes vérengzése elől, aki "megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket" (Máté 2:16). Ezek az "aprószentek" is Jézus vértanúi. Ők megváltották és bizonyságot tettek arról, hogy Jézus Isten Fia; "...mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket" - írja János apostol (ljános 4:16a), de karácsony elmúltával vájjon mi ismerjük-e és hisszük-e? Isten elsőszülöttjéröl, a Fiúról így szól: "A te trónusod örökké megáll, ó Isten, (...) és esztendeid nem fogynak el." (Zsidók 1:8.12) Krisztus méltósága nagyobb az angyalokénál, akik csak érettünk szolgáló lelkek, de Dávid Fia: Isten, és egylényegű az Atyával. S ha a mi Urunk is Ő, a mi esztendeink sem fogynak el, mert örökölni fogjuk az üdvösséget. Ez az elmúló év is annak bizonysága, hogy "irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy" (103. Zsoltár, v. 8). Jézus vigyázásra inti azokat, akik Őt óév estéjén is mint visszatérő Urukat várják: "Ti is legyetek készen..." (Lukács 12:40) Ő megtartotta ígéretét, és mindig könyörög érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited (Lukács 22:32a)! "Ki ítélne kárhozatra?" - kérdezi az apostol. "A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk?" Hisszük-e, hogy ma is igaz: senki és semmi "nem választhat el minket az Isten szeretetétől" (Róma 8:34.39)! Ő: "Immánuel"! "Áldj meg minket, / örök Isten!" (EÉ 177,3). Garai András - e.é.
