Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-06-01 / 3. szám
84. évfolyam Erős Vár 7. oldal KERESZTÉNY CSALÁDOK A VÁLTOZÓ VILÁGBAN Hamvas Béla a "Láthatatlan történet" című művében "létrontás" szóval jellemezte azt a folyamatot, ami napjainkban egyértelműen és egyre agresszívebben bontakozik ki a maga teljességében. Hamvas így ír: "a bűn egyszeri és kivételes aktusával szemben a létrontás lassú beszennyeződés; életünk színvonalát folyamatosan süllyesztjük hazugsággal, ruhával, zenével, szokással stb.; nincs rá feloldozás, csak a megfordulás segít." Úgy gondolom, hogy amikor a családokról beszélünk a "változó világban", ez az alapjaiban bár szomorú, mégis igaz megközelítés elengedhetetlen. A világ ugyanis, ami körülveszi a mai magyar, és mondhatnánk a nyugati kultúrkörben élő családokat, egyre szennyeződik gondolkodásban, ideákban, erkölcsi színvonalban. Nincs egyetlen szöglete sem a társadalomnak, ahová ne férkőzött volna be a bizonytalanság és a félelem, amit szinte automatikusan generál az a fajta lét-hazugság, ami beláthatatlan egy bizonyos ponton túl. Kevés dolog valóban az, aminek látjuk, vagy amit mondanak róla, még egyszer ismételve: "életünk színvonalát folyamatosan süllyesztjük hazugsággal, ruhával, zenével, szokással”. De vegyük észre azt is, amit Hamvas hozzátesz: "nincs rá feloldozás, csak a megfordulás segít.” Kézenfekvő, hogy teológusként a keresztény ideált állítsam Önök elé, azt, ahogyan a kereszténység beszél a családról. Ebben az összefüggésben minden szónak kiemelt jelentősége van. A család keresztény gyökerei éppen olyan fontotosak, mintáz, hogyjelentésüketa változó világban kell értelmezni, pontosan ott, ahol a mai családok élnek. Mondhatnám úgy is, hogy ezúttal egy olyan dimenziójáról szeretnék beszélni a keresztény értelmezésnek, amiről kevés szó esik, ha egyáltalán fontolóra vettük valaha is a Szentcsalád ideáljának gyakorlati mondanivalóját. Mert Jézusról, Máriáról és Józsefről sokféle értelmezés, elmélkedés létezik külön-külön, meg arról is, hogy ők hárman miképpen éltek Názáretben, nagy békességben, hogy Jézus feltehetően apjának mesterségét folytatta addig, amíg be nem teljesedett az idő, s megkezdte nyilvános működését. Ennek értelmében először a "keresztény" jelzőtkell körbejárnunk, majd magát a Szentcsalád gyakorlati példáját, hogy mit mond ma nekünk ez a példa, s végül egy kis kitekintés arra nézve, hogy miképp képzelhető el a jelen társadalomban egy olyan család-modell, ami felvállalja a keresztény hagyományt és válaszolni tud az új kihívásokra. 2004-ben, amikor elkészültaz Európai Parlamentben "Az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződés” preambuluma, sokan felszisszentek, sőt tiltakoztak azon megfogalmazás ellen, hogy "Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből" merít ösztönzést, nem pedig a történelmileg keresztény hagyományaiból. Jól ismerj ük ezt a vitát, mely valójában fájdalmas szembenézés kezdete volt egy új, Európában addig gyakorlatban alig létező gondolkodásmód bevezetésének, kivéve természetesen a szovjetek által megszállt országokat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy míg a 20. században a szovjetek által megszállt országokban a lakosságot megfosztották vezetői a szabad vallásgyakorlattól, addig az Európai Unió dokumentuma, ami szabad országok nevében, szabad elhatározásból született dokumentum, maga mondott le egy olyan kincsről, aminek hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek. Bevallom, egy cseppet sem lepődtem meg akkoriban ezen a döntésen, mert már ismertem a kanadai gyakorlatot, a sok helyen ellaposodott és perifériára szorult kereszténységet, a globális gondolkodás útvesztőit Amikor egy hagyományokkal rendelkező intézmény vagy országok közössége megtagadja gyökereit, ez nem csaka gyengülés jele, hanem komoly veszteség is. "Létrontás" - hogy visszautaljak Hamvas Béla megfogalmazására. Mondjuk ki világosan: a globalizmus eszméje olyan mély erkölcsi szakadékba sodorta a nyugati világot, ahonnan kizárólag közös erővel tudnánk csak kikapaszkodni, ha a törvények tudói, a pénzvilág óriásai hagynák. De nem hagyják, mert érdekeik összefogás és közös akarat-ellenesek. Éppen ezért sokkal határozottabban kell látni és átlátni a helyzetet, s olyan lehetőségekkel élni, amelyek még nyitottak a keresztények és a családok számára is. Ugyanis bármennyire atomizálódó a törekvés, mely az emberi kapcsolatokat célozza meg elsősorban, a család akkor is, ma is ugyanúgy, mint évezredekkel ezelőtt, a társadalom legkisebb és legfontosabb alkotó eleme. Nincs az a hatalom, ami hosszú távon életképes a családi összetartozás, a családi háló nélkül. Itt most teljesen profán módon pszichológiai, erkölcsi, tudati tényezőket értek, vagyis azt a "szerkezetet", aminek rácsát ha egyszer szétfeszíti a külső társadalom, akkor az önmaga vesztét is okozza: lévén az alap, amire épült, összedől. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az uralkodó globalizmus tevőleges karja, a média, hogyan hatol be a tömegtájékoztatási eszközök révén a családok hálószobájába, a gyerekszobákba, és mindenhová, hogy olyan tanokat és kívánalmakat terjesszen és gerjesszen, amelyek védtelenné és kiszolgáltatottá teszik a család minden tagját. Ez az a pont, ahol nem csak körültekintőbb tájékozódás szükséges, hanem annak felismerése, hogy mindnyájan, akiket megvezetnek, keresztények és nem keresztények egy hajóban ülünk. Sőt, van még rosszabb hírem is: a hajó süllyed. Emlékezzünk, Hamvas azt mondja: "nincs rá feloldozás, csak a megfordulás segít" A történelmi egyházakat a globalizmus nevetségessé és ugyanúgy kiszolgáltatottá tette, mint bennünket A demagógia virágkorát éli, hiszen ha valamit túlságosan sokszor mondanak el, az egy idő után beivódik a bőrünkbe, az agyunkba és végül a szívünkbe. íme, a műanyagvilág diagnózisa, röviden Térjünk vissza a "keresztény" jelzőhöz. Lehet, hogy ókonzervatívnak hangzik, én mégis ragaszkodom a keresztény jelzőhöz. Nem azért, mert nem ismerem el más világnézet igazságait, hanem azért, mert Európának a kereszténység adta meg szellemileg és erkölcsileg azt a formát, aminek jegyében alakult történelme és létezett még akkor is, ha sokszor ezt az eszményt háborúk és egyéni bűnök elfedték. Európa lelki egységéhez a kereszténység által felkínált értékek tartoznak a legszorosabban. "A kereszténység a normális létben való magatartásról szóló tanítás." - írja Hamvas a Pathmoszban (Kiengesztelődés], s fogadjuk el így, ilyen egyszerűen, hogy nekünk nincs más, jobb, szebb, csak az, ami gyökereinkhez tartozik. Itt érkeztünk el a Szentcsalád ideájának gyakorlati tanításához. Mint mindennek az életben, kétféle olvasata ismeretes. így van ez a jelenségekkel, a kapcsolatokkal, és a történésekkel is. Az egyik olvasat, ami van, ami megtörténik, amit érzünk és gondolunk róluk egy adott pillanatban. A másik olvasat pedig az, ami a dolgok mögött húzódik, ami a transzcendencia irányába mutat, vagyis az, amiben a Teremtő kifejezi számunkra mondanivalóját. A hívő ember- [ *]
