Erős Vár, 2012 (82. évfolyam, 1-6. szám)
2012-04-01 / 2. szám
82. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal A BIBLIA a nemek egyenlőségéről A Magyarországi Evangélikus Egyházban a reformáció 500. évfordulójának megünneplésére készülve, a 20í2. évben a "Reformáció és nők" témájával foglalkoznak tanulmányi sorozatban. Sz. Úgy tűnik, hogy a nemek különbsége a legmélyebb különbség ember és ember között, hiszen ez a fajta eltérés az egész egzisztenciát alapvetően meghatározza. Ma ezt mégis ritkán hangsúlyozzuk, helyette inkább nemek egyenlőségéről, egyenjogúságáról beszélünk. Keresztyén emberként — a világ alapvető rendjének megalkotását Isten kezében tudva — feltesszük a kérdést, hogy az egyenlőségre való hivatkozás vájjon valóban Isten teremtő akaratában gyökerezik-e. Avagy inkább tekinthetjük a modern kor termékének, a felvilágosult, öntörvényű ember világnézete velejárójának. Isten a teremtéstörténet tanúsága szerint úgy látta, hogy "minden, amit alkotott, igen jó" (lMózes 1:31), s ezzel saját mércéje szerint ia legmagasabb szintre helyezi a megalkotott világot, benne az embert is. Az egyetlen, amire a bűneset előtt is azt mondja, hogy "nem jó" (lMózes 2:18), az a tény, hogy az ember egyedül van, nincsen hozzá illő segítőtársa. A nő megteremtésétől kezdve létezik egyáltalán az a polaritás — azaz nem kétféle emberről beszélünk! —, amely az ember létét és életrendjét jellemzi ebben a világban. Ez abban is megmutatkozik, hogy az egyébként földet, port jelentő héber adam szó ekkor válik tulajdonnévvé. A teremtéstörténet szerint az immár férfiként és nőként létező ember feladata sem különbözik a nemek különbsége miatt. Sőt az egyik ezek közül, a föld betöltése ("Szaporodjatok, sokasodjatok....” - lMózes 1:28) éppen a nemek különbsége okán válik lehetségessé. Ez kifejezi a két nem alapvető összetartozását és — nem utolsósorban — éppen e küldetés betöltése során egymáshoz való viszonyát (“Még mindketten mezítelenek voltak: az ember és a felesége, de nem szégyellték magukat" - (lMózes 2:25). Arról, hogy egy ilyen egyértelmű bibliai bizonyságtétel ellenére miért látjuk ma mégis fontosnak a nemek egymáshoz való viszonyának tisztázását, nemcsak mindennapi tapasztalat, hanem a bibliai bűneset története is tanúságot tesz, A bűn — a történet szerint a nő vágyakozásából adódó (v.ö. lMózes 3:6) — elkövetésével megromlik a kapcsolat nemcsak Isten és ember között, hanem ember és ember között is, s ez azt jelenti, hogy a férfi és a nő között is megjelenik a szégyen, az elzárkózás, és az uralkodási vágy. Isten büntetésként megfogalmazott szavai a Tőle való elszakadásból következő jövőt vetítik előre; a női — olykor beteljesületlen — vágyakozást a férfi által nyújtott biztonságra és törődésre, és a férfiúi uralkodási vágyat, amely sokszor éppen a törődésről és a biztonság nyújtásáról feledkezik meg. Társadalmi szinten ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy az ember bűnös volta s arra való hajlama megmérgezi a nemek közti kapcsolatot, és eredményezi mindazokat a problémákat, amelyeknek a megoldását sokan éppen a nemek közötti kapcsolat egyenlőségének kikényszerítésétől remélik. A tapasztalatok szerint ez inkább vezet egyenlősdihez, mintsem egyenlőséghez. Hibája, hogy nem veszi figyelembe a nemek különbözőségének következményeit, ezért nem jelent megoldást egyik nem számára sem. Első látásra úgy tűnik, hogy a Biblia is alátámasztja a nemek közötti rangkülönbség elméletét. Az ószövetségi szerzők túlnyomórészt férfiakra figyelő gondolkodásmódja látszólag háttérbe szorítja a nőket, s olykor nemcsak hogy nem tulajdonít nekik fontos szerepet,hanem meg sem említi őket. Ha azonban sorra vesszük például az ősatyák történeteit vagy egyes, a női nemről nagyon pozitívan nyilatkozó kijelentéseit, észrevehetjük, hogy ezek olyan szerepszemléletet tükröznek, amely a teremtési rendnek megfelelően, azaz differenciáltan határozza meg a férfi és a nő egymáshoz való viszonyát, küldetését. Az Újszövetség nemektől függetlenül, minden emberre vonatkozóan meghirdeti a megváltás örömhírét, de éppen ezt a különbözőséget, polaritást használja fel Krisztus és az egyház öszszetartozásának szemléltetésére (Efezus 5:22-23). Ebben a szemléletben oldódik fel a sokszor félreértett mondat is: "De amint az egyház engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek az asszonyok is a férjüknek mindenben. Férfiak! Úgy szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat, és önmagát adta érte." (Efezus 5:24-25.) Egyértelmű ugyanis, hogy az áldozat, amelyet Krisztus az egyházért hozott, s ahogyan ma egyházát hordozza, sokkal nagyobb és átfogóbb, mint az engedelmesség, amellyel az egyház — s benne az egyes keresztyén ember — erre az üzenetre válaszolni tud. A Galatákhoiz írt levél egy mondata összefoglalóan így fejezi ezt ki: "Krisztusban tehát (...) Nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." (3:28.) A megváltás tehát nem oldja fel a teremtési rendben meghatározott polaritást férfi és nő között, s nem teszi a két nemet feladatukat tekintve sem egyenlővé. Viszont egyértelművé teszi, hogy a megváltottság, az Istennel való kapcsolat és az ebből következő keresztyén élet szemszögéből a Szentírás alapján semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem igazolható. Wagner Szilárd ev. lelkész (Sopron) In: Evangélikus Naptár 2012 HÚSVÉTI ÉNEK Hívek, Jézust dicsérjétek, Diadalmát hirdessétek, Mert meggyőzte a halált. Ő a halhatatlanságot Napfényre hozta, s váltságot Bűnös lelkűnknek talált. Szégyen Légyen Mindeneknek, kik hitüknek csak vallói, De éltükkel tagadói. Áldjuk Jézust, örvendezzünk, Szent énekkel zengedezzünk, Mert bétölt ígérete! Koporsóban nem maradott, Dicsőséggel feltámadott, S örökké tart élete. Vegyük TegyüK Tanítását, szent vallását, vezérünknek, Nyugalmat ez ád lelkűnknek. Már itt boldog, ki Benne hisz, S egykor magához mennybe visz, Hol örökké vigadunk. Bár bomlik testi sátorunk, Bár széjjeloszlik is porunk, Miként Ő, feltámadunk. Ne félj, Csak élj Tetszésére, ád végtére üdvösséget, Végnélküli dicsőséget. EÉ165 (Kolozsvár)
