Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)
2011-08-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 81. ÉVFOLYAM 2011 AUGUSZTUS 4. SZÁM TÁBORI GYÜMÖLCSÉRÉS “A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, szívesség, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Galata 5:23.) Általános iskolás korom óta minden évben táborozom. Akkoriban még úttörő táborban töltöttem nyaranta két hetet, majd tizenhétéves koromtól egyházi táborokban kerestem a testi-lelki felüdülést. 22. születésnapomon New Yorkba repülhettem az Amerikai Evangélikus Egyház (ELCA) jóvoltából, Istentől kapott ajándékként. Tizenegy héten át voltam a gyerektáborok segítője Déldakotában. Az ott kapott élmények hatására még jobban értékelem és kívánom az ilyen többnapos rendezvényeket. Nagyon szeretem ezeket a heteket, mondhatnám, szinte lételemem a táborozás, és tizenéves korom óta a táboroztatás is. Azt tapasztalom, hogy közösségformáló, hitünkben hatalmas impulzusokat adó, sőt megtérést munkáló lehetőség egy nyári egyházi tábor. Nincs tv, a számítógép is otthon marad, minden otthoni helyzettel, feladattal és konfliktus lehetőséggel. Alkalmazkodni kell egymáshoz, a napirendhez. Annyi ének, ige, áhítat hangzik el ezekben a napokban, hogy kénytelenek vagyunk mindent átgondolni, de nem is tudunk kitérni a megszólító Isten elől, mert mindig van valaki, aki figyel ránk, a vezetők és a társak is törődnek egymással. A nyár ebben az évben a bőséges gyümölcstermést jelenti. Lehet szedni meggyet, cseresznyét, barackot, befőzni, lekvárt készíteni, és a maradékot piacra vinni. Hála Istennek, hogy így van. De vájjon van-e időnk ezen a nyáron újra végiggondolni, hogy mi teremjük-e a Lélek gyümölcsét? Tudjuk-e mit jelent a valódi szeretet, vagy csak a magunk módján igyekezünk, több-kevesebb sikerrel szeretni? Ámulunk Istenünk áldozatkész szeretetén, de éljük-e naponta azt a szereteted hiszen Ő megparancsolta, hogy gyakoroljuk abban magunkat? Evangélikus keresztyénként tudunk-e derűs reménységgel élni, olyan közösséget mutatni, amelyben helye van a humornak a vidám perceknek is, nem szeretet öröm békesség türelem jóság szívesség hűség szelídség önmegtartóztatás csak a komoly bűnbánatnak, és felelős szolgálatnak? Békességet teremtők, türelmesek vagyunk? Vagy a nyugtalanságot munkáló híreket mi is tovább adjuk? Készek vagyunk-e elfogadni Istenünk időbeosztását és csöndesen kivárni, amíg Ő cselekszik, megváltozat valamit? Jézus szerint senki sem jd az egy Istenen kívül, de jóság és szívesség nélkül rideg, hideg lenne az életünk. Szükségünk van kedves szavakra és értünk a maguk javáról is lemondó emberekre: szülőkre, jó barátokra, orvosokra, és tűzoltókra. Olyanokra, akik szelídek, nem ellenségeskedők, és nem mérgező a jelenlétük. Nem szent balekok, ugyanakkor lefegyverzően használják szavaikat. És vájjon hogyan állunk a hűséggel? Tudunk- e teljes szívvel ragaszkodni a hitvesünkhöz és sziklaszüárdan megállni a hitünkben? Megfordul-e fejünkben valaha, hogy rosszul döntöttünk, és legszívesebben elhagynánk a társunkat, Urunkat? Mit jelent nekünk a mértékletesség? Uralkodunk-e nyelvünkön, az érzelmeinken, ösztöneinken, vágyainkon, szükségleteinken, testünkön? A Lélek gyümölcse ilyen; ugyanazt a szép gyümölcsöt más- más perspektívából figyeltük. Valójában ez a szeretet által munkálkodó hit bemutatása. Tudunk-e így élni, s ha most bűnbánattal gondolunk ezekre a kérdésekre, tudunk-e imádkozni, hogy a Lélek elevenítsen és szenteljen meg minket; költözzék szívünkbe és irányítsa tetteinket? Július első hetében a Bonyhádi Evangélikus Gimnázium Kollégiuma adott otthont az Országos Evangélikus Vaktábornak. Igen, olyan tábort is lehet szervezni, ahol nemlátók a résztvevők, sőt a vezető is. Aki a félelmét legyőzi, a fenntartásait sutba dobja, a szánalmát elfelejti, és egész egyszerűen nyitott szívvel és szeretetteljes mozdulatokkal közeledik a nemlátó fiatal felnőttekhez olyan csodálatos megtapasztalásban lesz része, amit mindig is keresett. Hamar kiderül, hogy miként kell egymásra valójában figyelnünk, mit jelent a bizalom, és mennyire hálásak lehetünk mindazért, amit napi rutinból megtehetünk. Hiszen ők bizonytalanabbul közlekednek, idegen terepen vezetni kell őket, az étkezés és a tisztálkodás során is szükséges az együttműködésünk. Valóban elesettebbnek tűnnek, és életüket boldogtalanabbnak gondoljuk. |>]
