Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)
2011-02-01 / 1. szám
81. évfolyam 3. oldal JÉZUS BEMUTATKOZIK: “ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG, ÉS AZ ÉLET” ERŐS VÁR___________________________ Az új évtized elejére nem is tudnék jobb és találóbb bibliai igét ajánlani, mint Jézusnak ezt a hármas tagolású mondatát. Mert hiszen egészen bizonyos, hogy ez az új év is az útkeresés jegyében fog lezajlani, hogy ebben az új évben sem jövünk ki valamilyen formában megfogalmazott igazság nélkül, és megtagadnánk embervoltunkat, ha nem űzne bennünket valami egészséges életvágy, sőt az élet kimondott igenlése és szeretete. Mit kínál hát fel Jézus ezzel az önmaga-bemutatkozásával? Úgy gondolom, hogy hármas ajánlatát hármas követeléssel kapcsolja össze. Hogy ez mit jelent, azt szeretném röviden összefoglalni. 1. Talán Jézus legmeredekebb követelése az, hogy "menjetek be a szoros kapun... mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amelyik az életre visz..." (Máté 7:13-14). Hogy itt határozott követelésről van szó, azt, ugye, nem kell külön hangsúlyoznom. Ezzel Jézus megtilt mindenféle álmodozást, amely valahol egy ellenőrizhetetlen szférában képzeli el a keresztyénséget. Jézus határozott bemenetelre biztat. S hogy a kapu, amelyen át lehet az életre, az Isten országába bejutni, szűk, az még külön nyomatékot ad Jézus szavainak. De talán azt se hagyjuk említetlenül, ahogy Lukács jegyezte fel ezeket a mondatokat. Nála így hangzanak: "Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom néktek, sokan igyekeznek bemenni és nem mehetnek" (Lukács 13: 24). Kár lenne ezeket a szavakat letompítani. Állapodjunk meg abban, hogy Jézus követeli, az álmodozás helyett, az aktív indulást és önmagunk kényszerítését, ahogy azt az eredeti szöveg mondja. Ám Jézus soha olyat nem követel övéitől, amit ők tőle már meg ne kaptak volna. Ezért azt az utat, amelyet meg kell tenni a szűk kapuig, felajánlja nekünk: "én vagyok az út..." Ezzel kijelenti, hogy hajlandó elvezetni bennünket a célig - ahogy a jó út ezt különben is megteszi. Másrészt ezzel beszűkíti a válogatás lehetőségét: "senki sem juthat az Atyához, csak rajtam keresztül...". A mai, áttekinthetetlenné vált "lehetőségek piacán" jó emlékeztetni magunkat és másokat is erre. Nem nyugati luxusvallás, sem átláthatatlan keleti misztikák - vagy éppen a kettő keveréke - mutatja az igaz utat, hanem az, aki maga az Atyához vezető út: Jézus Krisztus. 2. Hogy ez a kijelentés ne mozogjon csupán valami eszmei-elméleti síkon, arról gondoskodik Jézus második követelése, ill. ajánlata. Amikor ui. azt mondja, hogy Ő az igazság, akkor tulajdonképpen mindent el kell felednünk, ami az "igazság" szóhoz a mi jogi gondolkodásunkban tapad. A megfelelő szót úgy kellene inkább lefordítani, hogy az, ami érvényes és tartást adhat. Jézus tehát azt tartja szem előtt, ami tartást adhat az életnek. Ez az életvitelünkre nézve azt jelenti, hogy abban nem lehet helye üres szerepjátszásnak, alakoskodásnak és képmutatóskodásnak. S ha elgondoljuk, hogy mindezek mennyire összenőttek egész lényünkkel, akkor bizony nagyon megütközhetünk ezen a lényeges követelésen. Alakoskodásunkkal, szerepek játszásával megtéveszthetünk sokakat, de nem az Ürat. Amikor Ő azokról is respektussal beszélt, akikre "keveset bíztak", akkor egyúttal meg is nyugtat bennünket: senkinek nem kell félnie kevés tehetsége, kicsi lehetőségei, erőtlensége, gyengesége ellenére sem. Ha úgy adom azt, amit adok, teszem, amit teszek, hogy az távlatot, értelmet, tartást ad életeknek, akkor azt pontosan az O szellemében teszem. Aki lehajolt a kicsikhez, anélkül, hogy megjátszotta volna az erőset, aki úgy szólt, hogy abból a hatalom kiáradását érezték a hallgatók, s akihez azzal a bizalommal fordulhattak segítségre szorulók, hogy azt kapják meg tőle bizonyosan, amire a legnagyobb szükségük van, - ennek a könyörülő Jézusnak a ránk pazarolt ajándékaiból, hűségéből, és bizalomra méltó voltából élünk a harmadik évezredben is. 3. De talán legnehezebb Jézus önmaga-bemutatásának harmadik szelete. Ázt mondja, hogy Ö az élet. Azt gondolom mégis, hogy kettős választ adhatunk erre. Áz egyik az, hogy Jézus az élet fogalmában foglalja össze mindazt, amit az útról és az igazságról az előzőkben elmondtunk. Hiszen tanítványait arra az útra biztatja, amelyen csak tartást kapva lehet járni, s ennek az útnak a végén nyitja rá a keskeny kaput Isten csodálatos, mert örökké tartó világára, amelyben a bejutott örök közösségben élhet az Istennel. Talán együttérezhetünk azokkal, akik ilyen kilátás nélkül nem sok értelmét látják bonyolulttá lett világunknak. Valóban kell ez a távlat, nehogy elcsüggedjünk, megijedjünk és jóvátehetetlen lépésekre ragadtassuk magunkat. Bizonyos az, hogy a Krisztussal járás és a másnak tartást, értelmet adás már ebben a világunkban is azzal ajándékozhat meg, amit egyedül és igazán érdemes életnek nevezni. Hát nem Ő maga mondta azt is, hogy azért jött, hogy életünk legyen és abbanbövölködjünk?... [III. rész.] Gémes István ev. lelkész (Stuttgart) JÉZUS DICSÉRETE Ha Jézus Krisztus jár velünk. Ő a mi utunk, életünk, Bár évre évek tűnnek el, A szívünk hálát énekel. Kegyelme hordoz szüntelen, Nem gyötör gond és félelem, És minden percnek célja van, Ha Őt szolgáljuk boldogan. Keresztje győztes, szent jelünk; Az élő Jézus jár velünk.. Ő áld meg percet, éveket, Önéki mondunk éneket. Dicsérünk Téged, Jézusunk, Nevedben bátran indulunk, Követjük lábad szent nyomát,. És minden évünk Téged áld. eé m
