Erős Vár, 2011 (81. évfolyam, 1-6. szám)
2011-04-01 / 2. szám
81. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal Krisztus meghalt, Krisztus feltámadt, Krisztus eljön újra! A hét első napján pedig [az asszonyok] kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd midőn megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: "Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt; az emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia". Ekkor visszaemlékeztek az Ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták ezeket a tizenegynek és a többieknek. A magdalai Mária, Johanna, valamint Jakab anyja, Mária és más, velük lévő asszonyok elmondták mindezt az apostoloknak. Ők azonban üres fecsegésnek tartották ezt a beszédet, és nem hittek nekik.. Péter azonban felkelt, elfutott a sírhoz, és amikor behajolt, csak a lepleket látta ott. Erre elment, és csodálkozott magában a történteken. (Lukács 24:1-12) A legnagyobb keresztyén ünnep, húsvét ünnepe alkalmából a feltámadt Krisztus szeretetével köszöntőm az Olvasót. Ez az ünnep nemcsak a halálfeletti győzelem ünnepe, de a remény ünnepe is. A diadal és a győzelem napja! KRISZTUS ÉL! Krisztus legyőzte a halált, és mennyei dicsőségben él. Krisztus feltámadt és él a Szentháromságban! Krisztus feltámadt és él a mi szívünkben! Jézusnak a halál feletti győzelme megerősíti bennünk a reményt, hogy eljön majd az Ő ideje, amikor majd véglegesen győz az O igazsága! Van amikor, a szomorúság és búskomorság hangulata áraszt el bennünket, ha például érezzük, hogy semmi nem sikerül, amikor is elkeseredett és bizonytalan napjaink vannak! Ilyenkor úgy érezzük, haszontalan minden törekvésünk. Krisztus üyenkor is mellettünk áll, és azt mondja: NE FÉLJETEK! Bízzatok! Én legyőztem a világot! Békesség veletek! Hogy Jézus az igazságért halt meg, azt, éppen feltámadása bizonyítja! Ő egész életében az igazságot hirdette. Ezért gyűlölték meg képmutató ellenségei, miközben Ő reményt és szeretetet hirdetett! Tegyük fel magunkban a kérdést, milyen reményt ad most 2011 húsvétján nekünk Krisztus feltámadása? A feltámadásba vetett hitünk legnagyobb erőnk és vigaszunk! Erőnk az élet terheinek az elviselésében, vigaszunk a halál fájdalmában. Az élet nagy próbatétel! Nehéz küzdelem mindnyájunk számára. Tele van fáradozással, nehézségekkel, keresztekkel. Honnan merítünk kedvet és erőt, hogy ezeket elviseljük? A saját feltámadásunk hitéből! Bíznunk kell a győzelemben! Hit nélkül földi életünknek sincs értelme! A halál felé vezető út önmagában reménytelen. Ha nincs feltámadás, a földi élet küzdelme értelmetlen és céltalan! Ha Krisztus nem támadt fel, és nem él most is, akkor nincs értelme az úrvacsorának sem. Sőt, feltámadás nélkül még az igazi szeretet is lehetetlen lenne. Hitünk mondatja velünk, hogy Krisztus feltámadása folytán a mi feltámadásunk is olyan valóság, amely mindennek megadja a célját, mindent átjár és átsugároz! Ez az oka a mi húsvéti örömünknek! Húsvét szent ünnepén fokozottabban gondoljunk hitünknek erre a nagy titkára, de ne csak akkor, amikor az Apostoli Hitvallással valljuk meg hitünket, hanem máskor is, akkor is, amikor valamelyik szerettünk sírjánál állunk, akkor is, ha szomorúság van az életünkben, de akkor is amikor örömteli napjaink vannak! Növekedjünk Isten és egymás iránti szeretetben! A feltámadt Krisztus testével és vérével táplálkozva — szó szerint TESTVÉREK legyünk! Húsvétkor ajkunkon és szívünkben is felcsendül a vigadozó és örvendező dicséret: Halleluja! FELTÁMADT KRISZTUS! VALÓBAN FELTÁMADT! Halleluja! Jankó Katalin ev. lelkész (Vancouver) Hozsánna Dávid Fiának! “Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne" (János 3:14-15). Nagyhét Jézus földi életének utolsó eseményeit, passióját tárja elénk. Krisztus meghalt érettünk, helyettünk, és miattunk; Ő az alázatos Király, az új szövetség szerzője, a fájdalmak embere, Aki halálra adatott a bűnökért. Urunk az élők és elhunytak üdvözítője is, mert Isten számára mindenki él. Virágvasámap az Úr Jézus bevonult Jeruzsálembe. "Ne félj, Sión leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve." (János 12:15). Ott így köszöntötték a zarándokok: "Hozsánna Dávid Fiának! Örökre áldott, ki eljött az Úr nevében, Izráel Királya, hozsánna a magasság ban!" Hitünk pálmaágaival, az őskeresztyén himnusz szavaival, térdet hajtva hódolhatunk Előtte, Aki engedelmes volt a kereszthalálig, ezért "minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére" (Filippi 2:11). Pál három igeidőben ír: "Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által", és "még inkább üdvözíteni fog [Fia] élete által" (Róma 5:1,10). Jób szenvedése célhoz ért, Isten odafordult hozzá és megismertette magát vele. "Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak" (Jób 42:5). A páska éjszakáján a tizedik csapás sújtotta Egyiptomot, ezért: "Eredj, népem, menj be szobádba ... Rejtőzz el egy rövid pillanatra, míg elmúlik az Úr haragja" (Ézsaiás 26:20). Nagycsütörtökön az utolsó vacsora alatt Jézus rabszolgamunkát végzett: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta" (János 13:10). Pál az Úrtól vette az úrvacsora szerzési igéit: "Vegyétek, egyétek, ez az én testem. .és "e pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek" (lKorinthus 11:24-25). Nagypéntek valóban az evangélikus keresztyének nagy ünnepe. "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16). A Golgotán a középső kereszt felirata ez volt: "A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA ... Miután Jézus elfogadta az ecetet, ezt mondta: 'Elvégeztetett!' És fejét lehajtva kilehelte lelkét" (János 19:19,30) — vagyis átadta lelkét Átyjának. "íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ [*]
