Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-08-01 / 4. szám
80. évfolyam ERŐS VÁR 3. oldal IRATMENTÉS CLEVELANDBAN Fabiny Tamás püspök tavalyi clevelandi látogatása kapcsán hangsúlyozta: "Sürgetőszükségét érezzük annak, hogy— összefogással—gondoskodni kell a felbecsülhetetlen értéket képviselő dokumentumok szakszerű rendszerezéséről és megmen léséről és általában a gyülekezet és templom történetének megírásáról. ” A szót tett követte: A budavári gyülekezet farsangján vont félre: Te, Miklós, ki kellene menni Clevelandba iratot rendezni a régi gyülekezetbe, amit lehet megmenteni. Meglepődtem, de a püspök komolyan gondolta. A külügyi osztály munkatársa, László Virgil szíves segítségével az út anyagi, szervezési háttere gyorsan rendelkezésre állt, Virgil— volt Blsho-Miller ösztöndíjas — néhány jótanáccsal is ellátott. Ezt követően az Erős Várban olvastam, hogy szívesen várnak Amerikába. Ezév június 14-23. között, kilenc napig voltam Clevelandban. A hosszú repülőút alatt is már egy clevelandi hölgygyei találkoztam, aki ismerte Tamásy Eváékat. Ebből sejthettem meg, hogy családias fogadtatásban lesz részem, ami be is következett. A nyugatclevelandi gyülekezet gondnoki lakásának egyik szobájába szállásoltak, Hajdú László gondnok is segített gyakorlati kérdésekben. A Tamásy-család szinte családtagként kezelt; asztaluknál étkeztem, sokat beszélgettünk, meséltek a helyi viszonyokról, örömökről, nehézségekről. Már másnap találkoztam Bernhardt Béla főesperessel, Béla bácsival, aki valóságos lexikona az amerikai magyar evangélikusságnak. Értékes iratokat adott át ausztráliai korszakából, majd egy étteremben életéről mesélt, s bemutatta a clevelandi városközpontot. Kedd délután ellátogattam fő úticélomhoz, a hajdani legendás Buckeyenegyedben fekvő első magyar evangélikus gyülekezethez. Mihály Ernő gondnok 84 évesen és jókedvűen fogadott, rögtön bizalmába fogadva bemutatta birodalmát, a hajdani nagy gyülekezeti épületegyüttest. Időbe tellett, míg felmértem, mit lehet tenni, de napról-napra egyre nagyobb lelkesedéssel fedeztem fel az értékesebbnél értékesebb régi gyülekezeti iratokat. Bizony elég nagy összevisszaságot találtam, el kellett dönteni, hogy mit lehet az adott helyzetben tenni. A legtanácsosabb volt az épület egy biztos helyiségébe koncentrálni az értékes iratokat, hogy ott némi rendezés után áttekinthetőek legyenek. Vagy négy helyről kellett "előbányászni" az iratokat, rendezni, csoportosítani, de végül a lelkészi hivatal egy részét sikerült olyan állapota hozni, hogy alkalmas legyen a gyülekezeti levéltár tárolására. Százéves magyarnyelvű, kalligrafikus és ákombákom írások kerültek a kezembe, szinte megelevenedett előttem a hajdani nagymúltú gyülekezet mindennapi élete. Milyen élet, milyen sürgés-forgás lehetett itt hajdan, egy magyar otthon, a magyar evangélikusság távolbaszakadt ágának biztos otthona. Mintegy vendége voltam hajdani lelkészeknek, gondolatban tanúja a gyülekezet szolgálattevőinek, az Oltáregyletnek, a vasárnapi iskolának, a hajdani nagyszabású közösségi életnek. A gyülekezeti iratokat csoportosítva helyeztem el: anyakönyvek, szeretetotthon könyvei, jegyzőkönyvek, pénztárkönyvek, jubileumi füzetek, fényképek, levelezés, gazdasági iratok, nyilvántartás és címtárak. Meglepetés volt pl. a más amerikai evangélikus gyülekezetekről szóló anyaggyűjtés dobozonként: hiszen ezek a már nagyrészt megszűnt gyülekezeteknek az iratai, anyagai többségben sajnos elkallódhattak. Az épületről, a kegytárgyakról részletes fényképdokumentációt készítettem, egyes fontosabb iratokat beskenneltem. Bizony izzasztó munka volt, hiszen az iratokon kívül az értékes könyvtárat is fel kellett derítenem. Amennyire lehet ezt is rendesebb állapotba hoztam, kisepertem. A magyarnyelvű egyházi könyveket, Bibliákat, énekes- és imádságoskönyveket kigyűjtöttem, és ugyancsak a lelkészi hivatalban helyeztem el. Az egyházi és egyéb magyar lapokat is csoportosítottam, nagyon érdekes gyűjtemény, pl. a délamerikai magyar evangélikusok, és az amerikai magyar emigráció értékes lapjai találhatók meg itt. Mihály Ernő gyülekezeti felügyelővel való megállapodás szerint eredeti iratot nem hoztam el innen, csak olyan anyagot, ami több példányban volt, pl. az értékes jubileumi füzeteket, kiadványokat. A rendezett levéltári és könyvanyagot továbbra is a gyülekezet őrzi, de gondoskodni kell az értékek megőrzéséről, és biztonságba helyezéséről. Hét napi izzasztó munkával sikerült levéltárrá rendezni a keleti gyülekezet értékes 'rátáit, de részletesebb feldolgozásuk.a ez a rövid idő nem adott módot. így is a rendelkezésre álló kilencből hét napot a keleti gyülekezettel foglalkoztam, hiszen ez képviselte a legnagyobb történeti értéket és ez volt a legmostohább állapotban. Az AMEK-irataival egy napot foglalkoztam, ezeket a nyugati gyülekezet alagsori helyiségében, rendezett körülmények között őrzik. Nagyjából Brachna Gábor főesperességnek végéig terjedő anyag van itt példás rendben elhelyezve, az anyagot csak át kellett tekinteni és áttekintő jegyzéket készíteni. Az AMEK-iratok talán legrégibb darabja az AMEK pénztárkönyve 1941 -tői 1971-ig. Az első gyűlésként 1941. május 4.-e van bejegyezve. Közgyűlési jelentés k, pénztári iratok példás rendben vannak letéve dobozokban. A torontói gyülekezetből is egy doboznyi irat szerepel itt, és egyes kisebb anyagok, pl. lelkészek nekrológjai. Itt is egyes fontos iratokat lefényképeztem, skenneltem, mutatványképpen. Mivel Bernhardt Béla főesperes az iratokat felajánlotta a Magyarországi Evangélikus Egyház részére, a levéltári iratokat tartalmazó dobozokat megjelöltem és az otthonról hozott postázásra szánt pénzt átadtam az AMEK megbízottjának. A postázás nem kis munkája remélhetőleg az elkövetkező néhány hónapban megtörténik. Az iratrendezésen túl nem kisebb élmény volt a sok kedves, emberi találkozás . clevelandi magyar evangélikusokkal és általában a magyar közösség tagjaival. Részt vehettem a magyar múzeum egy kiállítási megnyitóján, a nyugati gyülekezet kóruspróbáján, vasárnap a református és evangélikus Istentiszteleten. Megkóstolhattam a finom ízeket az akkor még magyar kézen levő Szent Imre templom kertjében rendezett gulyásfőző versenyen, Rácz Zsuzsa szíves kalauzolásával megcsodálhattam a clevelandi szépművészeti múzeum kincseit. Találkoztam dr. Tomaschek László AMEK-alelnökkel és abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy Bojtos László tb. főkonzul meglepetésként meghívott [**]
