Erős Vár, 2010 (80. évfolyam, 1-6. szám)
2010-02-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 80. ÉVFOLYAM_________________________2010 FEBRUÁR_________________________________1. SZÁM “MENJ ÉS NÉZD MEG, HOGY JÓL VANNAK-E TESTVÉREID ÉS A NYÁJ!” Örömmel számolok be az Erős Vár olvasóinak a Kanadában és az Egyesült Államokban tett utazásunkról. Mindenek előtt megköszönöm, Prőhle Gergely országos felügyelő, a [budapesti székhelyű] Magyar Evangélikus Konferencia elnökének nevében is a megtapasztalt szeretetet és bizalmat. Hálásak vagyunk a meghívásért Bernhardt Béla főesperesnek, Tamásy Éva és Zoltán clevelandi lelkészeknek, valamint dr. Mekis Éva torontói gyülekezeti felügyelőnek. Torontót, Chicagót, továbbá Columbust, Clevelandot, Cuyahoga Fällst, és Washington DC-t érintő tíz napos körutazásunkra ennek az igének a fényében indultunk:"Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid és a nyáj!" (1MÓ- zes 37:14). Elmentünk, és megnéztük. Jó volt együtt lenni. Most már jobban tudjuk, mit tehetünk egymásért, és főleg egyértelműbbé vált, hogy miért kell imádkoznunk. Beszámolómban a teljesség igénye nélkül tallózok a sok-sok élmény között. Prőhle Gergely az összefüggéseket sokszor új megvilágításba helyező, egyszerre személyes és tárgyszerű előadásaival szerzett alighanem méltán elismerést. Magam főleg igeszolgálatokat vállaltam. Jelen írásomban ezért azt a vezérelvet követem, hogy elsősorban az igei alkalmakról számolok be oly módon, hogy prédikációim néhány gondolatát is papírra vetem. Ezzel is jelezni kívánom, hogy ennek az utazásomat nem turisztikai élményként éltem át, de még csak nem is egyházdiplomáciai feladatnak tekintettem, hanem azt kifejezetten lelkipásztori látogatásnak szántam. Emberek jönnek és mennek, de Isten igéje örökre megmarad! I. Toronto Ádvent első vasárnapjának hétvégéjét tölthettük ebben a hatalmas kanadai városban. Jó volt a Mekis család vendégszeretetét élvezni, majd ismerkedni a város nevezetességeivel, így például letekinteni a Torony szédítő magasságából, vagy megcsodálni a Holt tengeri tekercseket bemutató nagyon színvonalas kiállítást. Legnagyobb élményünk azonban a magyar hívekkel való együttlét volt, a város német templomában. Az Istentiszteleten igére szomjas gyülekezetként, a szeretetvendégségen felelősen együttgondolkodó közösségként voltak jelen a hívek. A torontói magyar evangélikus gyülekezetnek nem egészen ötven tagja van, akik egyebek mellett a mai Magyarországról, a Felvidékről, Erdélyből, a Muravidékről és a Vajdaságból kerültek Kanadába, különböző történelmi korokban. Örültünk annak, hogy együtt ebédelhettünk Vass Zoltán református és Sajgó Szabolcs római katolikus lelkésszel, tyszen a felekezetek együttműködése szórványhelyzetben különösen is létfontosságú. "Ne félj, kicsiny m/ái!" (Lukács 12:22-32) Kicsiny nyáj - nem mindegy, hogy a hangsúlyt melyik szóra tesszük. Ha a kicsinységet emeljük ki, akkor az örök kiszolgáltatottságjut mindig eszünkbe. Felekezeti és nemzeti hátrányok. Kisebbrendűségi érzés. Ám tehetjük a hangsúlyt a "nyáj" szóra, és akkor megérthetjük, hogy tartozunk valahová. Vihar idején összebújhatunk. Egymást melegíthetjük. És főképpen: pásztorunk, ráadásul Jó Pásztorunk van. Ezért énekelhetjük: Ne csüggedj el, kicsiny sereg... Jézus szavainak folytatása is van, és a teljes mondat így hangzik: "Ne félj, kicsiny nyáj, mert Isten úgy látta jónak, hogy nektek adja az országot". Sajátos jelentést kap mindez a mi esetünkben, főleg, ha Reményik sorira gondolunk: “elvétetett az ország tőlünk, / Elvétetett a hatalom,/ És a dicsőség is elvétetett". A mai Magyarország határain kívül, túl az óceánon, rokonoktól, barátoktól több ezer mérföldre élnek a torontói magyarok. Annál inkább össze kell tartani a kicsiny magyar nyájnak. II. Ökumenikus lelkésztalálkozó Clevelandban Emlékezetes marad számunkra az a délelőtt, amelyet különböző felekezetű magyar lelkészek közösségében tölthettünk a nyugatclevelandi templom termében. A "kicsiny nyáj" Jó pásztor mellett dolgozó bojtárai alighanem könnyen megfáradnának, ha nem lenne ez a szellemi és lelki közösség. "Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek" (Máté 18:19-20) Görgey Gábor Nincs közös akarat című versében így ír: "Valahányszor minden lakó / Egyszerre sóhajt, / A bérház fölemelkedik, /Mint egy kivilágított léghajó.// Csakhogy egyszerre sohasem / Sóhajt minden lakó, / Ezért nem emelkedik föl a bérház, /Mint egy kivilágított léghajó." A magyar nemzet sokszor olyan, mint ez a bérház. Nincs összefogás. Még sóhajtani sem tudunk egyszerre Pedig felemelkedhetnénk. Németh Lászlóval szólva "emelkedő nemzet" lehetnénk Vagy Illyés Gyula metaforájával a "haza a magasban" lehetne a miénk. Talán csak kivételes történelmi pillanatokban volt erre az összefogásra példa. Mondjuk 1956-ban, és úgyahogy 1989-ben. Akkor mintha felemelkedett volna ez a bizonyos bérház, ha nem is mint egy léghajó, de legalább mint egy papírrepülő... S akkor még nem szóltam arról, hogy bizony az egyházban sem nagyon tudunk egyszerre sóhajtani. Bizony, hiányzik az összefogás. Emelkedés helyett jószerével azt éljük át, hogy lefelé húznak a gondok. Jézus az egyetértés és az összefogás fontosságáról szól: "Bizony mondom nektek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kémek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott va- [s]
