Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)
2009-10-01 / 5. szám
79. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZTÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1-E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT p XXI. RÉSZ: ORDASS LAJOS LEVELE HORVÁTH JÁNOS ÁEH-ELNÖKNEK 1957. OKTÓBER 25-ÉN Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Minneapolisból — a 3. evangélikus világgyűlésről — hazatérve, újra felvett püspöki szolgálatának első éves évfordulójáhozözeledve, Ordass Lajos 1957 őszén szükségesnek tartotta, hogy levelet írjon az Állami Egyházügyi Hivatal (ÄEH) elnökének. A levélben mind önmaga, mind Horváth János előtt tisztázni kívánta a saját püspöki szolgálatával, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) akkori szolgálatával, továbbá az egyház és állam akkori viszonyával kapcsolatos meglátásait. Mondanivalóját tizenöt oldalban fejtette ki. Ordass levelének az ÁEH-levéltárából előkerült példánya tartalmazza Horváth János ÁEH elnök megjegyzéseit is. Ez az egyelőre kettejük között lezajló dialógus az 1957 novemberében kezdődött hivatalos tárgyalások egyik legfontosabb alapdokumentumává lett. Horváth János első megjegyzése Ordass leveléhez éppen a következő megállapítás lett: "A mi véleményünk kifejtése az elmúlt évről." Ordass levelében a legfontosabb témák a következők voltak. Az 1948-ban megkötött Egyezmény; személyi kérdések; az 1957. évi 22. törvénycikk alkalmazásának kérdése az evangélikus egyházban; továbbá az egyházi sajtó szabadságának és az egyház ún. békeszolgálatának dolga. Végül pedig az 1956 novemberi események következményeként, 1957 tavaszától letartóztatott lelkészek ügye. Az Egyezmény kérdésében Ordass azt tisztázta, hogy mind a két félnek be kellene tartani, mint alapdokumentumot. Ez azonban 1948 és 1957 között már olyan tartalmi változásokon ment keresztül, hogy a rossz nyelvek szerint csak a financiális kérdések dolga maradt meg belőle. Mind Ordass, mind Horváth János tudta ezt. Ennek ellenére mind a ketten hivatkozási alapként utaltak rá. A személyi kérdések felvetésével Ordass elsősorban két — erősen kommunista elkötelezettségű — laikus vezető, Mihályfi Ernő egyetemes és Darvas József déli evangélikus egyházkerületi felügyelő dolgát szerette volna megoldáshoz segíteni. Az államhatalom kegyének és a gyülekezetek kikényszerített választásának köszönhették pozícióikat. Tevékenységük lényegében egyházellenes tevékenység volt. Ugyanis nem állt másból, mint az államhatalom elképzeléseinek keresztülviteléből, ha kellett "keresztülveréséből". Ordass szerette volna, ha ez a két ember befejezi a működését az evangélikus egyházban és helyükre az egyház érdekeit képviselő személyek léphetnek. A levél megírásának idején maga Horváth János is hajlott arra, hogy ezt a két embert, "érdemeik elismerésével" elbúcsúztassák az evangélikus egyház életéből. A két laikus egyházi vezető dolga mellett Ordass Lajos megemlítette még a Nyugat-Békési egyházmegyében elhúzódó esperesválasztás kérdését, mint sürgősen megoldandó feladatot. Az 1957-es 22. törvényerejű rendelettel kapcsolatosan, amely bizonyos magasabb állások betöltéséhez az államhatalom engedélyét kívánta meg, Ordass két dolgot mondott. Az egyik az volt, hogy tisztázta, hogy annak idején maga Horváth János nyugtatta őt meg ebben a kérdésben, amikor kijelentette, hogy "Az evangélikus egyházban minden rendben van" — tehát rájuk nem vonatkozik a rendelet. A másik az volt, hogy tisztázta, hogy ő maga eddig ebben a kérdésben nem szólalt meg. Holott lett volna mit mondani! Hiszen a törvényerejű rendelet kétségbe vonta az egyháznak azt a jogát, hogy teljesen szabadon, minden befolyástól függetlenül maga válassza meg a saját vezetőit. Horváth a maga részéről azt a megjegyzést fűzte ehhez, hogy sürgősen meg kell vizsgálni "az egyházi reakció" szerepét az egyházban. Továbbá előjött — a főként baloldali elkötelezettségű egyházi személyek akkoriban sűrűn emlegetett vádjával —, hogy ti. az Ordass-Túróczy korszakban fokozatosan félreállították a "haladó" elkötelezettségű egyházi embereket, és tudatosan "reakciósokat" ültetnek a helyükre. Horváth János, Ordassnak arra a megjegyzésére, hogy ez a vád nagy fájdalommal tölti el őt, azt a megjegyzést fűzte hozzá, hogy "Felsorolni a mi bizonyítékainkat." Az egyházi sajtó szabadságának illetve az ún. béke munkának a kérdésében — hiszen a kettő szorosan összetartozott — Ordass két dolgot szeretett volna elérni. Az egyik az volt, hogy az egyházi sajtónak elsősorban és mindenek felett az egyház szolgálatába állított sajtónak kell lennie. A másik az, hogy az egyház bármilyen előadódó kérdésben csak a saját meggyőződése szerint, tehát egyházként szólaljon meg. Óriási politikai nyomás alatt végezte az akkori evangélikus egyházi sajtó a maga szolgálatát. Horváth János ezekhez a kérésekhez a maga részéről a következőt fűzte hozzá: "Ez hallatlan! Az 1956. november 4-i cikkek nem okoztak ilyen problémákat?" Ordass nemcsak az Evangélikus Elet, a Lelkipásztor, hanem a Church Press esetében is az egyház számára alapvető szabadságot szeretett volna biztosítani. Az ún. békeszolgálattal kapcsolatosan pedig kijelentette, hogy az egyháznak nem a Pax Sovietica, esetleg a Pax Americana erőltetése a feladata, hanem a Pax Christi következetes képviselete. Ordass levelének utolsó témája a politikai okokból letartóztatott lelkészek dolgának intézése volt. Minden esetben személyesen jelentette a letartóztatásokat. Távollétében Túróczy Zoltán püspök és Zászkaliczky Pál püspökhelyettes ugyanezt tette. Több esetben sikerült könnyítéseket elérni, más esetekben Horváth János a belügyminisztérium megfelelő szerveire hárította a dolgot. Ordass többször kifogásolta a foglyokkal való bánásmódot is. Horváth cinikusan elhárította a kérdést, és kijelentette, hogy ezek átmeneti dolgok, és majd ha megtörtént a rendteremtés, akkor automatikusan megszűnnek. Hozzátette, hogy ezek a kérdések nem érintik az állam-egyház viszonyt. Ordassnak erről egészen más volt a véleménye. Az Ordass levelében felvetett témákból több is visszaköszönt az 1957 november végén tartott tárgyalásokon. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész HA TEHÁT A FIÚ MEGSZABADÍT TITEKET, VALÓBAN SZABADOK LESZTEK, János 8:36
