Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)

2009-10-01 / 5. szám

EROS # VAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 79. ÉVFOLYAM____________________________2009 OKTÓBER no .5 (378), Vol. 79, October 2009, USPS 178-560 5. SZÁM A BOLDOGOK EVANGÉLIUMA Olvasd: Máté 5:1-10. Története van annak, miképp lett a He­gyi beszéd beköszöntő szakasza evan­gélikus egyházunkban a reformáció ünnepének evangéliumává. A refor­máció emlékére Németországban ha­marosan tartottak emlékező, hálaadó Istentiszteletet, de még nem október 31- én. Különböző vidékeken más-más napon ünnepelték. Egyik helyütt Már­­ton-napján, másutt templomszente­lésük ünnepén. Leggyakrabban annak a napnak az évfordulóján, melyen a városba, tartományba a reformációt bevezették. 1676-tól fogva azután a szász választófejedelemségben évről­­évre október 31-én, a 95 Tétel kiszöge­­zésének napján folyt le az ünnepi Is­tentisztelet. Ez a nap a naptárban közvetlenül min­denszentek ünnepe elé esik. Nem vé­letlen, hogy Luther ezen a napon szö­gezi ki vitatételeit a wittenbergi vár­templom ajtajára. Máskor is min­denszentek előestéjén mennydörög e­­zen a szószéken a szentekkel űzött visszaélés ellen. Bölcs Frigyes válasz­tófejedelem ilyenkor állította ki éven­ként a 17,000 darabból álló ereklyegyűj­teményét, a szentek csontjaiból, ma­radványaiból. Mindenszentek napján pedig már a 11. századtól fogva a Hegyi beszéd beköszöntő szakaszát, a boldogok evangéliumát olvasta fel az egyház, emlékezvén a megboldogult mártúpkra és minden szentekre. így kapcsolódott a reformáció ünnepéhez a boldogok evangéliuma. Hogy ezt az esetlegesnek tetsző kap­csolatot evangélikus egyházunk mind a mai napig híven megőrizte, bizonyí­ték arra, hogy felismerte a reformá­ciónak és a boldogok evangéliumának tartalmi összefüggését. Jézus szavai, a Hegyi beszéd nyitánya - nagyon is találó választás ez a reformáció ünne­pére. A boldogok evangéliumát külső­leg történelmi esetlegesség kapcsolja öszsze ezzel az eseménnyel, belsőleg azonban ez a reformáció, sőt az Új­szövetségveleje: Krisztus evangéliuma. Vegyük szemügyre elébb magát a bibliai szakaszt! Kiket mond Jézus "boldogoknak", vagyis kikre kíván ün­nepélyesen áldást, és kiknek ígéri a mennyek országát? "Boldogok a lélek­ben, a lelki értelemben szegények." A- zok tehát, akik lelkűkben, szívük mé­lyén koldusnak tudják, vallják magukat — mihelyt az Isten színe elé kell áll­niuk. Nincs bennük semmi a farizeusi elbizakodottságból. Nem ismernek o­­lyan érdemet, melyért jutalmat várhat­nának. Csak kéregető koldusok az Isten kilincsén! Ők a boldogok, mert övék a "mennyek országa". Amikor Isten kirá­lyi uralma, dicsősége egykor megva­lósul. Ők kapnak belőle osztályrészt. De már most boldogok a szegények, mert vár rájuk a fényes jövendő. Az első mondás, a további hét vele­jében ugyanezt tárja elénk. Boldogok a sírók, vagyis a fájdalom alatt roskado­­zók, a gyászolók, a bűn és halál súlya alatt görnyedők, a jó hírre, vigaszta­lásra szoruló lelkek. Boldogok a sze­lídek, helyesebben az elnyomottak, megalázottak, szorongatottak, megve­tettek. Boldogok, akik éheznek és szom­jaznak az igazságra, vagyis akikben epekedő vágyakozás van Isten után, mert kínozza őket e világban a jogta­lanság, az igazságtalanság, a fennhé­jázó uralom, s vágynak Isten megjele­nésére. És így tovább mind a szidal­­mazottakig, a J ézusért háborgatottakig, a tanítványokig. Ők a boldogok, ők fogják meglátni Isten nagy tetteit a teljesség nagy napján. Képzeljük el Jézus hallgatói között a farizeusi rend képviselőit! Mennyire szíven üthette őket ez az új hang! Jézus éppen olyanoknak ígéri a messiási or­szágot, kik az ő megítélésük szerint an­nak örökösei semmiképpen sem lehet­nek. Az eljövendő Messiás az ő várá­­suk szerint a kegyesekre, erényesekre, a törvényben járókra fogja fölépíteni birodalmát, semmiképpen sem a lélek­ben koldusokra. Sírókra, üldözöttekre. Maga a nép, a farizeusok iskoláján ne­velkedett nép is mennyire visszahő­kölhetett, midőn Jézus szájából hallotta a boldogok evangéliumát. Alig akartak hinni a fülüknek,hogy Jézus nem a lelki jómódúakat keresi, hanem a testi­lelki szűkölködőket, a hiányt látókat. Az ínség, nyomorúság sarában heve­­rőket. Mert Ő nem követelődzni jön, hanem ajándékot adni! Az Isten orszá­gát nem lehet kiérdemelni, csak befo­gadni. A mennyek országának dicső­sége el van rejtve a szegénység daróc­­köpönyege alá. íme, már a Hegyi be­széd elején föltűnik a kereszt! Igaz, már a feltámadás reménységében fel­­magasló kereszt. - S ez az evangélium! Vájjon ez volt-e, amit a reformáció újra fölfedezett s meghordozott a vilá­gon? Ez az evangélium kergette-e ki Luthert szűk cellájából a világ porond­jára, hogy küzdjön érte életre-halálra? Jó lelkiismerettel és sok bizonysággal megrakodva tegyünk hát róla tanú­ságot: Igen, ez az evangélium, a bol­dogok evangéliuma. Luthernek, a re­formációnak ez az üznete a keresz­­tyénséghez mindenkorra. 1522. november elsején, mindenszen­tek napján Wittenbergben éppen ige­szakaszunkról prédikált. Ránk maradt nyomtatásban. így kezdi: "Szeretteim, ti, úgy remélem, tudjátok már, hogy mi az evangélium, ti. nem e­­gyéb, mint jó szózat és jó prédikáció a Krisztusról. Krisztus Urunk Istentől, a mi Atyánktól avégett adatott, hogy Ő min­denkin segítsen, üdvösséget adjon testnek, léleknek ideig és örökké. Merőben más pré­dikáció ez, mint a törvény és a parancsolat. Mert a törvény követel, fenyeget, és [•*}

Next

/
Oldalképek
Tartalom