Erős Vár, 2009 (79. évfolyam, 1-6. szám)
2009-08-01 / 4. szám
79. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT XX. RÉSZ: NEMZETKÖZI ÁEH-KONFERENCIA BUDAPESTEN, 1957. SZEPTEMBER 2-7 Az 1956-os szabadságharc ötvenedik évfordulója alkalmából cikksorozatban emlékezünk meg azokról az eseményekről, melyek a Magyarországi Evangélikus Egyházat érintették azokban az időkben. Hálás köszönetét mondunk a cikksorozat szerzőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkésznek, a hazai Evangélikus Országos Levéltár tudományos munkatársának. Sz. * Mire Ordass Lajos és társai visszaérkeztek MinneapolisbóL addigra Budapesten befejeződött az első nemzetközi Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) konferencia. Ezek a konferenciák egészen a rendszerváltásig folytatódtak, és az utolsót is Budapesten tartották. Bi- és multilaterális konferenciák előzték meg és követték őket. Az első ilyen alkalmon a magyarokon kívül a bolgár, csehszlovák, keletnémet, lengyel, román, és szovjet egyházpolitika hivatalainak vezetői jelentek meg. Az ilyen konferenciákon általában két dologról beszéltek. Az egyik a saját ország egyházpolitikai oldalról történő bemutatása volt. A másik viszont az egyes országok egyházainak a külföldi világszervezetekkel való kapcsolatainak alakulása. Ami az első témát illette, itt — az egyházakkal való bánásmód tekintetében — lényegében háromféle egyházpolitikai modellt lehetett felfedezni. Létezett az ún. keményvonalas modell, amely az egyházak anyagi, kulturális, lelki, és egyéb téren való ellehetetlenítését követően is nagyon kemény kontrollt alkalmazott, szinte a vegetálás szélére sodorva a különféle egyházi közösségeket A másik az ún. húzd meg-ereszd meg modell volt, melyben némileg több szabadság érvényesült, egy majdnem ugyanolyan kemény kontrollal, mint az előző csoport esetében. Végül létezett az ún. puha modell, amelyben több szabadság és kevesebb kontroll volt jelen. Természetesen ezek a modellek gyakran egymásba folytak, és csak időnként lehetett őket tisztán felfedezni. Mégis a budapesti ÁEH-konferencián résztvevő országokra gondolva szabad ügy fogalmazni, hogy a bolgár, román, szovjet egyházpolitikai modellek az első, a keletnémet és a magyar a második, és üdítő kivételként a lengyel modell a harmadik csoportot képviselte. Témánk — a magyar evangélikus egyház 1956 és 1958 közötti története, illetve a nemzetközi ÁEH-konferenciák két állandó témájának egybevetése utólag nézve — két következtetést enged meg. Az egyiknek belső-egyházi, a másiknak nemzetközi egyházi jellege van. Mindkét dolog szorosan kapcsolódott Ordass Lajos személyéhez és szolgálatához, mind a hazai egyházban végzett püspöki, mind a nemzetközi porondon végzett Evangélikus Világszövetség (EVSZ) alelnöki, illetve Egyházak Világtanácsa (EVT) Központi Bizottság tagsági munkájához. Ami az első kérdést, a belső-egyházi szolgálatot illette, a nemzetközi ÁEH konferencián Horváth János ÁEH-elnök úgy fogalmazott, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban (MEE) rövid időn belül nagy személyi változások várhatók. Ezek lényegét abban jelölte meg, hogy Ordass Lajos "reakciós" környezetét "leváltják" és őt a jövőben csak "haladó" egyházi személyek vehetik majd körül. A változás szükségességét ezzel indokolta: "Ordass maga nem 'reakciós' ugyan, de a környezete az!" Az időpontot illetően a következő heteket jelölte meg. Az ÁEH által az első nemzetközi ÁEH- konferencián bejelentett változások lényegében "haladó" egyházi személyek hasonló elképzelésein alapultak. A püspökségbe mindenáron visszatérni akaró Vető Lajos, illetve az ÁEH kérésére a jövőbeli szükséges változásokat írásban felvázoló Grünvalszky Károly volt főtitkár elképzelései köszöntek vissza az ÁEH-elnök szavaiból. Ordass igen, de a környezete nem! A másik kérdésben Ordass nemzetközi egyházi szolgálatát illetően Horváth János nagyon világosan fogalmazott. Kétség nem férhetett hozzá, hogy mit akart mondani: "Ordass püspöknek igen nagy nemzetközi tekintélye van. Ez első sorban abból adódik, hogy nyolc évig mártír volt. A nyugati egyházak nyolc éven keresztül harcoltak Ordass püspök visszaállításáért [sic!], és ezt csak úgy tudták megtenni, hogy Ordasst az égig dicsérték. Most, hogy Ordass püspökötvisszahelyezték, nem szoríthatják le a tekintélyét. Úgy gondoljuk, hogy ezt a tekintélyt most a mi oldalunkra állítjuk át." A nemzetközi ÁEH konferencia résztvevői, különösen a csehszlovákok azonnal tudták, hogy Horváth miről beszél. Nekik ugyanis volt egy Hromádkájuk! Az ő helyzete azonban, lényegében az amszterdami EVT világgyűlés, majd a magyar forradalom és szabadságharc idején kifejtett egyoldalúan "vonalas" véleménye miatt az EVT-ben több, mint ingatag volt. Állandóan a "kirúgás" határán egyensúlyozott. Ezzel szemben Ordass Lajos mind az EVSZ-ben, mind pedig az EVT-ben a legbefolyásosabb vezető körök szeretve tisztelt munkatársa volt. A "megoldás" az lett volna, hogy Ordasst öszszehozni nemcsak Hromádkával, hanem más szocialista országokból jövő "haladó" egyházi vezetőkkel, és velük együtt kialakítani az egyházi világszervezeteken belül egy ún. "szocialista" frontot. Ennek az lett volna a feladata, hogy politikailag, egyházpolitikailag jelentős befolyásra tegyen szert. Munkájukat egy, az első budapesti nemzetközi ÁEH-konferencián egyelőre tervben elgondolt egyházi békeszervezet fogja segíteni. Ennek a helyszínéül ugyancsak a csehszlovákok — a huszitizmusra, Comeniusra, és természetesen Hromádkára hivatkozva — Prágát jelölték ki. A következő hetekben annak kellett eldőlnie, hogy Ordass Lajos belemegy-e a személyével kapcsolatos két hatalmas változásba. Belső-egyházi oldalról elfogadja-e legjobb munkatársai ellehetetlenítését, és "haladó" egyházi körök beemelését az egyház vezetésébe. A külföldi szolgálatot illetően pedig a kérdés úgy vetődött fel, hogy engedelmes eszközként odaszánja-e magát baloldali egyházpolitikai célok nemzetközi szinten történő megvalósításához. A válasznak kellett meghatározni nemcsak Ordass személyes sorsát és szolgálatát, hanem a MEE, de az egész nemzetközi egyházi szolgálat jövőbeni alakulását is. [Folytatása következik] Dr. Böröcz Enikő ev. lelkész, egyháztörténész IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Ismertesd meg velünk megtartó kegyelmedet, hogy elhívó szavadat, országodat mindennél drágábbnak tartsuk, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Akiben nekünk bűnbocsánatot, életet, és üdvösséget adtál. Ámen. m
