Erős Vár, 2008 (78. évfolyam, 1-5. szám)
2008-04-01 / 2. szám
ERŐS VÁR 3. oldal 78. évfolyam HÚSVÉTI BIZONYOSSÁG “Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, de hiábavaló a ti hitetetek is.” lKorinthus 15:14. Az ember élete során idővel megtanulja, hogy új dolgok megismerése előtt jobb nem nagy várakozásokkal élni, mert különben könnyen csalódás érheti. Ez az önvédelmi mechanizmus azonban sokszor szkepticizmussal is jár, és ha valami jó történik, még azt is nehezen ismerjük el. Utólag már sokszor el lehet ferdíteni a tényeket. Nem volt ez másképp Jézus feltámadása és mennybemenetele után sem. A húsvéti örömhír hiába kezdett el rohamosan terjedni, mégis akadtak bőven olyanok, akik szkeptikusan megkérdőjelezték Isten emberré léteiét, feltámadását pedig csalásnak bélyegezték. Az első keresztyének sajnos nemcsak környezetük fenntartásaival szembesültek, hanem Jézus feltámadása tényének elferdítésével is. Jézus feltámadása ugyanis már csak a hirdetett és írott evangéliumban volt elérhető, mint korunkban. De ezek erősítették a Jézussal már személyesen nem találkozott emberek hitét is. Mint ahogy minden vasárnap Krisztus feltámadását ünnepeljük, húsvétkor pedig még inkább kiemelt helyen történik ez. Hiszen Pál apostol is a feltámadás jelentőségét szeretné hangsúlyozni a levélrészletben. Húsvét a keresztyénség legnagyobb ünnepe, Jézus legyőzte a legnagyobb ellenséget, a halált, és számunkra is lehetőséget adott ezzel az örök életre. Ez hitünk alapja, és olyan jó ebben vasárnapról vasárnapra, húsvétról húsvétra megerősödni. Persze ez nem mindig olyan könnyű és egyszerű. A feltámadt Jézus már csak az igeben érhető el, és ez hit, nem pedig látás. Mi pedig azon nőttünk fel, hogy csak a szemünknek hihetünk, empirikus lények vagyunk. Mégis hamis a jövőképünk, ha azt hisszük, hogy a keresztyénséget elég nagyvonalaiban elfogadni. A hit Jézus halálában és feltámadásában, s ezzel együtt a mi lehetőségünkben az örök életre, vízválasztó, olyasvalami, amit valaki vagy elfogad, vagy visszautasít. Köztes út nem létezik. Húsvét is csak ennek az ünnepe lehet. A többi lehetőség csak Jézus visszautasításának pótlékát jelenti. Es semmiképpen sem védekező mechanizmus egy esetleges jövőbeli csalódás ellen. Jézus feltámadt, és ennek következményei vannak és lesznek minden ember életére; mégha az örök élet lehetősége nem is kézzel fogható dolog, nem látjuk, de hisszük. Hiszen a mi igehirdetésünk, Pál apostollal együtt, teológus-hallgatóké, és lelkészeké egyaránt, nem hiábávaló, mert Jézus ma is velünk van ígérete szerint, és jól ismerjük az első keresztyének húsvéti köszönését is: “Krisztus feltámadt!” - “Valóban feltámadt!” S ez nemcsak az első keresztyének, hanem a mi bizonyosságunk is lehet. De nemcsak húsvétkor, hanem életünk minden napján. Balogh Melinda, az Evangélikus Hittudományi Egyetem V. éves hallgatója, jelenleg a torontói Emmanuel College cserediákja, és a torontói magyar ev. gyülekezet egyik szolgálattevője. A LEGTÖMÖREBB HITVALLÁS Olvasd: János 20:24-29. Jézus 12 tanítványai közül szeretnék most kiemelni egyet, Tamást! Mindegyik tanítvány emberi, gyarló vonásait is kiemeli a Szentírás, ami azt jelenti, egyik tanítvány sem volt makulátlan. Tamásra azt szoktuk mondani a hitetelen, kételkedő tanítvány. Magyar nyelvünkben még használjuk is, ne tamáskodj, ne kételkedj! Hallottam valakitől egy ilyen megjegyzést Tamásra a bajbajutott hitű tanítvány. Merjük a szívünkra tenni a kezünket, melyikünk nem kételkedett, hitetlenkedett még? Talán éppen akkor, amikor nem értettük az Isten szándékát életünkben, talán éppen akkor, amikor olyan helyzetbe kerültünk, amire nem számítottunk, betegség, magány, kilátástalanság, szerettünk elvesztése. A sok-sok miértek! Hiszem és vallom, hogy a kételkedések sorozatán juthatunk el a teljes hitre, mert a hitünkért meg kell küzdenünk! Hiszem azt is, hogy Jézus az őszinte kérdéseinkre választ is ad, fokozatosan felnyitja szemünket, értelmünket, szívünket, hogy ki tudjuk mondani: Én Uram, én Istenem! Tamásnak megjelenik a feltámadott Jézus! Nem Pilátusnak, Heródesnek, nem a farizeusoknak, hanem a tanítványoknak, és nyolc nappal a feltámadás után magának Tamásnak. Tamás ott van a tanítványi közösségben, nem máshol, ott van, ahol lennie kell, jó helyen kételkedik. Ott mondja el gondjait, kérdéseit, kétkedéseit, szívének félémét, bizonytalanságát, mert tudja talán csak ott kaphat választ kérdéseire. Testvéreim! Amikor félelmeink vannak, miértek jönnek csak az ajkunkra, amikor nem értjük az Isten szándékát, amikor messze vagyunk Tőle, akkor hová menjünk? A tanítványi közösségbe, a gyülekezet közösségébe! Ne szégyelljük könnyeinket, küszködéseinket, kilátástalanságainkat, hitetlenségeinket, kételyeinket, kételkedéseinket, maradjunk abban a lelki otthonban, amit így nevezünk, anyaszentegyház! Hányán azért maradnak el a templomból, mert félnek elmondani őszintén a kétkedésüket, félnek. Pedig éppen ezért kell a jó lelki közösség, a szent mag, egy közösség, ami sugárzik a Felülről kapott békességgel, ami öszszetart, ami lelki támasz a rossz napokban is! Tamásért mégegyszer megnyílik az ég! A tanítványok már találkoztak vele, de Tamás még nem! Amikor csak nekem szól az az üzenet, az Ige, az ének, az imádság, akkor létezik, hogy érted és énem megnyílik az ég! Ugye volt már ilyen lelki élményünk, egy-egy lelki harc után? Amikor éreztük, Jézus hozzám beszélt, megérintette a telkemet, most már tudom mit kell tennem! Egészen másképp megyek ki a templomból, ahogyan bejöttem. Nem Tamás nyújtotta ki kezét Jézus felé, hanem Jézus nvúitia ki a kezét Tamásnak! Mindig Jézus teszi meg az első lépést, felénk is! Ő közeledik és sugárzik belőle a szeretet, és ilyenkor csak azt tudta tenni Tamás és mi is, hogy térdreborulunk: Én Uram, én Istenem! Ez a legtömörebb hitvallás: Én Uram, én Istenem! Ez a hit, ez a rövid drága mondat, amely a sok kételkedés után őszintén megszületik az ajkunkon! “Adja meg az Isten sírásaink végét, lelkűnknek teljességes vágyó békességét, adja meg az Isten!” (Ady Endre.) Tamásy Éva ev. lelkész
