Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)

2007-10-01 / 5. szám

77. évfolyam ERŐS VÁR 5. oldal PROLONGÁLT KEGYELMI IDŐSZAK A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ TÖRTÉNETE 1 956. NOVEMBER 1 -E ÉS 1 958. JÚNIUS 1 7-E KÖZÖTT IX. RÉSZ: ORDASS ÉS TÚRÓCZY ISMÉT EGYÜTT Az 1956-os szabadságharc ötvenedik év­fordulója alkalmából cikksorozatban em­lékezünk meg azokról az eseményekrei, melyek a Magyarországi Evangélikus Egy­házat érintették azokban az időiben. Há­lás köszönetét mondunk a cikksorozat szer­zőjének, Nt. dr. Böröcz Enikő ev. lelkész­nek, a hazai Evangélikus Országos Levél­tár tudományos munkatársának. Sz. * Ordass Lajos és Túróczy Zoltán 1949. január 8-át követően hivatalosan 1956. no­vember 3-án találkoztak ismét. A két találkozás között mind a magyar történelemben, mind a magyar evangélikus egyház, de az ő személyes történetükben is világok változtak meg. 1949. január 8-án a szegedi Csillag börtönben Túróczy Zoltán még Rákosi üzenetét közvetítve Ordasst a püspöki tisztségéről történő lemondásra próbálta rávenni. Amikor ez nem sikerült, azzal vádolta a fogoly püspököt, hogy egy célja van, ti. az, hogy “dicsfényt” gyűjtsön a feje köré, és közben nem hallja meg “az egyház életföltételeinek hangos, követelő szavát”. Ordasst nagyon bántották ezek az igazságtalan vádak, és ezt ott helyben meg is mondta Túróczynak. Alig három évvel később, 1952. februárjában—Ottlyk Ernő ÁEH-ban tett jelentéseinek köszönhetően — Túróczy Zoltánnak is menni kellett a püspöki székből. Az államhatalom meg­vonta tőle a bizalmat. Ordass nyolc, Tú­róczy négy évig élt belső-emigrációban. Az Ordassal történt események, az ő kettős rehabilitációja Túróczy Zoltán sor­sában is változásokat idézett elő. Túróczy 1956. október 23-án Győrben találkozott Vető Lajos püspökkel és Veres Pál ÁEH-s osztályvezetővel. Itt már nem csak a reha­bilitáció kérdése merült fel, hanem az is, hogy Túróczy esetleg átvenné az Északi Evangélikus Egyházkerület kormányzását. A találkozás előtt két nappal, majd 1956. november 2-án elhangzott a nyíregyházi illetve a délszabolcsi gyülekezetek kérése: Túróczy Zoltán vegye át ideiglenesen az északi egyházkerület vezetését. Az 1956. november 3-án tartott megbeszélésen maga Ordass is erre kérte Túróczy Zoltánt. Or­dass legjobb emberei, Bottá István és Kendeh György az 1948-as és azt követő események miatt Túróczy Zoltánt csak “ügyvivő” püspökként tudták volna el­képzelni. Ők ketten, de mások is azért lob­biztak, hogy Schulek Tibor, ifj. Prőhle Ká­roly, esetleg Szabó József legyen majd a püspök. Bottá és Kendeh attól féltek, hogy Túróczy Zoltán megint cserbenhagyja Or­dasst, és túlzott lojalitást fog mutatni mind az államhatalom, mind pedig az egyházel­lenes tevékenységet folytató, egyelőre a háttérben várakozó volt egyházi vezetők irányában. Azonban időközben megtörtént a kien­­gesztelődés Ordass Lajos és Túróczy Zol­tán között. A kezdeményezés a többszö­rösen megbántott és megalázott Ordass Lajos részéről indult el. Scholz László a visszaemlékezéseiben a következőket írta erről: “Kettejük titka, hogy ez, hogyan és miképpen ment végbe, ezt Ordass Lajos nem mondta el, csak annyit, hogy meg­történt.” A kiengesztelődés dátumát illető­en azonban van egy támpontunk. Éspedig az, hogy ennek 1956. december 7-e előtt kellett megtörténnie. Ugyanis ezen a na­pon az ÁEH-ban Ordass — Túróczy Zol­tán kérésének eleget téve, és az ő megbí­zatásából — rákérdezett arra, hogy nem jelentene-e hátrányos helyzetet az északi egyházkerület számára, ha őt püspökké vá­lasztanák. Ordass közvetítő szolgálatának köszönhetően Horváth János ÁEH-elnök ugyanazon a napon találkozott Túróczy Zoltánnal. Bocsánatkéíésnek is beillő mó­don beszélt Túróczy 1952-es eltávolítá­sáról, és kijelentette, hogy örülne annak, hogy ha “bárminő egyházi szolgálatban” együtt működhetnének. Hírek keringtek arról, hogy maga Ordass is, az ÁEH-elnök is más kombinációkban gondolkodtak, azonban állítólag egyikük sem merte eztamásiknak előhozni. Ordass embereinek a Túróczyval szembeni akciója nem járt eredménnyel. Ezt nem csak ők, hanem a hozzájuk hasonlóan gondolkodók is tudomásul vették. Arra a kérdésre, hogy mi volt az a legfontosabb mozzanat, amely Ordasst a Túróczyval történő együttmun­­kálkodás mellett kötelezte el, a válasz min­denképpen a kettejük közötti kiengesz­telődés. Ez a kiengesztelődés azért is ment köny­­nyebben, mert Túróczy Zoltán 1950-től kezdődően eleinte a háttérből, majd 1952- től egyre markánsabb módon hagyta maga mögött saját egykori vonalának bizonyos elemeit. Nem csak az akkori egyházpoli­tikával, hanem azokkal az egyházi vezető társaival is konfrontációba került, akik ezt az egyházpolitikát kritikátlanul dicsőítették és kadáver engedelmességgel végre is haj­tották. 1952-es eltávolítását követően sem­mi illúziója nem maradhatott sem az állam­hatalom, sem a megmaradt egyházvezetők ténykedésének egyházellenes jellegét ille­tően. Ezek a meglátásai azzal is együtt jár­tak, hogy több ponton revideálta a saját korábbi álláspontját, és több dologban iga­zat adott Ordassnak. Ordass 1957. február 6-án — a saját szü­letésnapján — Budavárban iktatta be az Északi Évangélikus Egyházkerület új el­nökségét, Túróczy Zoltán püspököt és Má­­dy Zoltán kerületi felügyelőt. Az igehirde­tésben Lukács 10:1 alapján többek között a következőket mondta: “Lesz sok olyan kötelezettségetek, amely nem feladata más embernek. Azonban bizonyságtételetek lényege változtathatatlanul ugyanaz, mint minden meggyőződött szívű keresztyén emberé. Utat egyengetni Jézusnak, hirdetni az Ő érkezését, és megszólaltatni Evan­géliumát.” Túróczy Zoltán a maga részéről azzal jelezte saját “pálfordulásáf’, hogy harma­dik püspöki székfoglalójában az isteni ige középpontba helyezése mellé — 1948-as véleményétől eltérően — elszakíthatatla­­nul egymás mellé helyezte Róma 13 és az Apostolok Cselekedetei 5:29 igazságait: “Vallom azt is, hogy amikor a felső hatal­masság akarata szembekerül a legfelsőbb hatalmasság akaratával, akkor Istennek kell inkább engedelmeskedni, hogy nem embereknek.” A fenti történések előrevetítették, hogy a' biblikus-reformátori-hitvalló vonal és egy megváltozott ébredési vonal együttműkö­dése ezúttal áldásosabb lesz, mint 1948- ban. [Folytatása következik.] Dr. Böröcz Enikő, ev.lelkész, egyháztörténész AMEKHÍR .................. Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia 32. biennális gyűlésére tiszte­lettel és örömmel várjuk Ft. Gáncs Pé­ter püspök urat és feleségét Budapest­ről. A Püspök úr november 18-án a Nyugatclevelandi Magyar Evangélikus Egyház Istentiszteletén prédikál de. 10:45-kor; egy héttel később pedig, no­vember 25-én a clevelandi Első Evan­gélikus Egyház Istentiszteletén hirdet igét, de. 10:15 órakor. Ugyancsak részt vesz a Püspök úr a clevelandi Magyar Kongresszus programján. A jelzett al­kalmakon szívesen találkozik hittestvé­rekkel és minden érdeklődővel. X djb djb djb djb djb djb djb djb djb djb <A> qfi? cftp cfip rfip rfi? <xT erő erő tx5 Jx5 erő erő cx> <x5 (xT <x> (xT txf <x> oo co

Next

/
Oldalképek
Tartalom