Erős Vár, 2007 (77. évfolyam, 1-6. szám)
2007-10-01 / 5. szám
EROS VAR 3. oldal LUTHER ÉS A ZENE Luther Márton jelentős zenei képzettséggel bírt. Lapról énekelt, lanton és fuvolán játszott, komponált. Négyszólamú kórust írt a 118. Zsoltár szövegére-Zeneszemlélete pozitív. A zenét Isten ajándékának tartotta. A teológia után a legtöbbre ezt becsülte. Álljon itt néhány idézet. Kántorbarátjának ezt írta: “Ha szomorú vagy, ülj a háziorgona mellé, és játssz, és énekelj, míg a szomoró gondolatok el nem távoznak...” — “’’Hagyjatok, hogy zsoltárt énekeljek, hogy gyötörjem az ördögöt!” Luther teljesen nyitott volt nemcsak a gyülekezeti és papi ének dolgában, hanem a többszólamú művészi kórus felé is. A Babst-féle énekeskönyv előszavában kifejtette, hogy a keresztyén ember tele van az evangélium feletti örömmel és ez készteti az éneklésre. Alapvető látása ez: Az Istentiszteleten az Úr szól hozzánk igéjében, mi pedig felelünk Neki éneklésben és imádságban. Luther korában a prédikációt kivéve a pap szinte mindent énekelt, a lekciókat is. Az éneklés jobban érzékelteti az igehallgatás esemény jellegét. A gyülekezet aktív bekapcsolása az énekléssel, a korállal történik. Az Istentisztelet Ábel hálaáldozata, és nem emberi engesztelőáldozat, nem “jócselekedet”. Luther 33 éneket írt, ebből mai [magyarországi] evangélikus énekeskönyvünkben 26 szerepel, [az északamerikai ELCA és 77. évfolyam_________________ A kőszegi evangélikus templom épült 1783-ban ELC1C egyház frissen megjelent énekeskönyvében 19 Luther-ének található], Luther a keresztyén ember számára igen fontos útmutatást adott a zene használatára. Nem lehet öncélú gyönyörködtetés, a lutheri teológiában a zene nem cél, hanem eszköz. Szavai azért döntőek, mert összekapcsolják az életet és a muzsikát. A zene, a hangszeres is, az igétől függetlenül, Isten ajándéka, amely a keresztyén embert segíti az Úr akarata szerinti életben. Luther zeneszemlélete alapján nem meglepő, hogy utána főleg a XVli. században gazdag evangélikus zenei élet alakult ki. Diákkórus járja az utcákat és korálokat énekel. Óránként harsonakorái szólal meg az evangélikus városok templomtornyaiból. A legtipikusabb zenei forma a kantáta, amely nem más , mint “zenei prédikáció”. A fejlődés csúcspontja Bach, akinek szoros kapcsolódása Lutherhez abban is nyilvánvaló, hogy az akkor már nem divatos Luther-énekek közül húszat felhasznál kantátáiban. Bach János Sebestyént nem ok nélkül nevezik “zenélő lutheránusnak”, sőt újabban “második Luthernak” is. Álljon itt befejezésül az a mondat, amely talán legjobban fejezi ki Luther zeneszemléletét: “Isten a zene által is hirdeti az evangéliumot. Gáncs Aladár ny. ev. lelkész - h.m. A SZENTÍRÁS ÉS A ZENE Nem véletlen helyezte Luther olyan magas polcra a muzsikát, amikor Isten különleges, közvetlen a teológiát követő ajándékának nevezte. Reformátorunk “sola scriptura” elve a zenéről való gondolkodását is átjárta. Ha pedig a Biblia oly’ fontosnak tartja az éneket és a hangszeres zenét, akkor az nem lehet véletlen. így hát nemcsak Márton atyánk tehetsége, jó énekhangja, hangszerértése, és muzsikához vonzódó kedve hozta ezt a magas értékelést, hanem az írás tanúsága is. Lutheránusok számára ezért a zene nem csupán emberi érzések, hangulatok, vagy éppen indulatok kifejezése, hanem az Úristen eszköze. Ezért énekel az ószövetség népe, ezért zeng himnuszokat az új szövetségi ember. Ezért szólalnak meg a legkülönbözőbb hangszerek mindkét testamentum tanúsága szerint ott, ahol a Teremtő gyermekei együtt vannak, és ott is mindig, ahol Isten és népe találkozik. Végignézve azokat a bibliai igéket, ahol az énekre vagy muzsikára történik utalás, lehetetlen vállalkozás, hogy akár csak a legfontosabbakat is idézzük, hiszen mind a 66 könyvet átszövi az új ének, az Istendicséret muzsikája. Bár a Genezis nem említi meg, meg lehetünk győződve, hogy az édenkertben volt zene, hangzott a dal. Az a harmónia, az az összhang, amire a szerző utal. A történeti korokat átfogó könyvek megemlékeznek egyéni dalokról és Isten népe közös énekléséről, a hétköznapokban éppen úgy, mintemelkedetebb pillanatokban. A próféták írásai nemcsak Izrael énekeiről tanúskodnak, hanem utalnak a mennyei ze- - nére, arra, hogy miként is zengik az angyalok a Szent dicséretét, sőt arról is olvasunk, hogy Isten dalt énekel szőlőjéről. Ennyir emberi képet csak azért mer használni a próféta, mert tudja, hogy rá lehet mondani az áment. Majd ott van az ószövetség énekgyűjteménye, ami később az egyház énekeskönyvévé is vált, a Zsoltárok könyve. Tele énekkel, tele hangszeresek biztatásával, tele fájdalomtól és örömtől áthatott muzsikával. S itt derül ki a legfontosabb: Ez az ének és zene nem divatos vagy hagyományos muzsika, hanem az Isten népének és gyermekeinek új éneke. “Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodálatosan cselekedett.” A bűneit - Isten közelében - felismerő ember, az Úr jóságát megtapasztaló, tetteit átélő ember pedig dalra fakad, halleluját énekel, szomorú dallamról vidám dicséretre vált. A szervezett gyülékezeti éneklés és a spontán dalolás végigkíséri az ószövetségi. korokat, majd folytatódik a tradíciókat továbbvivő, de már a Megváltót megismerő újtestamentumi gyülekezetben. Jézussal kapcsolatban is előkerülnek az énekek, a hangszerek, de arról, hogy Ő maga is énekelt, csak egyszer tudósít az evangélium: Dicséretet énekelve mentek ki nagycsütörtök éjjel az Olajfák hegyére... Pál s a többi apostol is biztat arra, hogy lelki énekeket énekeljen a gyülekezet, s közben feljegyzik az első gyülekezetek Krisztus-himnuszait. S azután következik a “csúcs” a Jelenések könyvének a bemutatásában: Krisztus megváltott népe énekli a Bárány énekét. Azt az új éneket, aminek már nem emberi az indíttatása, hanem egyedül a Lélek hangolja, szólaltatja meg, és vezényli. A Krisztus-dicsérő ének folyamatosan zajlik a mennyei Jeruzsálemben, de visszhangzik a még födlön vándorló nép ajkán. S ez az ének egybecseng, Hol hangszerekkel, hol a hangszerek szolgáló királynőjével, az orgonával, hol pedig kíséret nélkül. De szívből. Megújult szívből. Biblia és zene így tartozik össze - elválaszthatatlanul egymástól. Hafenscher Károly ev. lelkész - h.m.
