Erős Vár, 2006 (76. évfolyam, 1-6. szám)
2006-08-01 / 4. szám
3. oldal 76. évfolyam_____________________________EROS VAR________________________________ A KERESZTYÉN ÉLET KÉSZENLÉTI ÉLET LEGYEN Olvasd: Lukács 12:35-40. Nyárnak a derekán jobban tetszik, ha kihasználhatjuk a pihenésnek, a kikapcsolódásnak az alkalmait, még akkor is, ha természeti jelenségek és éppen személyi körülmények mintegy arról szólnak , hogy nyári időben sem lehet elkerülni a mindennapok kihívásait, problémáit, és próbáit. Csak gondoljunk a múltévi nagy hurrikánra, Katrinára, vagy az ország több részében idén támadt árvizekre, betegségeinkre, esetleg gyászainkra, miközben állandóan halljuk a híreket a háborúról, a figyelmeztetéseket terrorcselekmények lehetőségéről. Mintha a nyári ellustuláshoz, már akinél ez megvalósítható, bizonyos feszültségnek kellene párosulnia. Nem akarjuk elrontani saját kedvünket és mégis bennünk motoszkál a szükség, hogy éberek legyünk még közvetlen jólismert környezetünkben is. Igénk meglepően szólít fel mindannyiunkat most is a vigyázásra. I Íven igéről rendszerint az egyházi év végén szoktunk elmélkedni, amikor természetesnek tartjuk, hogy az idő múlásával jobban forduljunk az örökkévalóság kérdése felé. Akkor, úgy november vége felé magától értetődik ez a téma, hiszen körülöttünk is jelei támadnak az elmúlásnak, amint a természet téli álmára készül. Ilyenkor aztán szembesülünk a magunk múlandóságával is, s ezért nyitottabb szívvel figyelünk az ítéletetet hirdető Úr Jézus szavaira, Aki, mint akkortájt hangsúlyozzuk, eljövendő lesz dicsőségben, s a hitvallás szerint, hogy ítéljen élőket és holtakat. De mindezzel foglalkozzunk most itt augusztusban, nyár derekán, vakációs időben? Egyszerűen azt kell megállapítanunk, hogy a keresztyén életnek készenléti életnek kell lennie. Ez keresztyén mivoltunk lényege, sőt éppen célja, vagy reménysége is. Minden más másodrendűvé válik akkor, ha arról van szó véges és gyarló életünk valóságában, hogy mi, hivő emberek, várjuk és bizonyosak vagyunk afelől, hogy Jézus Krisztus, a mi feltámadott és élő Urunk a maga idejében eljön és láthatóvá teszi az Ő országát. S ebben a várásban, bizonyosságban nem restülhetünk meg. A mennybemenetel idején a tizenkét tanítvány úgy szerette volna tudni, hogy Jézus mikor és milyen körülmények között jön újra. Kíváncsiságukat az Úr nem elégítette ki. Csak annyit mondott nekik, ami egyben küldetésükké lett, hogy tanúi lesznek egészen a föld végső határáig. S ebbe a tanúsági körbe beletartozik minden ember, akihez eljutottak a kegyelmi eszközök, az Ige és a Szentségek, akik hallgatják a Szentírás üzenetét, akiket megkereszteltek, s akik élnek alkalomról alkalomra Krisztus szent testével és szent vérével az Úrvacsorában. Furcsa dolog ez. O nem kérdezi, fiatalok vagyunk-e vagy idősek, egészségesek-e vagy betegek, szegények-e vagy gazdagok, nők-e vagy férfiak, s ami mindennek áttekinthetetlen változata, hanem egyszerűen kijelenti, tanúi leszünk, tanúi vagyunk. Éppen nyár majdhogy kellős közepén csakúgy, mint a szokásosabb elmélkedés kapcsán valamikor novemberben. Nem is vesszük igazán észre, hogy tulajdonképpen mennyire meg is felelnénk a mai igének, ha nem az örökkévaló Úr várásáról volna abban szó. Hiszen jóformán állandó vigyázásban telnek a napjaink. A körültekintő ember készültségben van kisebb nagyobb motyóval, szükséges holmikkal, főleg olyan helyeken, ahol gyakori az előfordulás, hogy tornádó támadhat, vagy egyéb természeti katasztrófa. mint erdő- vagy bozóttűz. Jézus meg is feddte a farizeusokat, akik tudtak az időjárás és az évszakok jeleiből következteni a mindennapok elviselérésre, de képtelenk voltak szembenézni azzal, holott éppen jártasságuk miatt lehetett tőlük elkívánni, hogy Istennek tartoznak felelőséggel életükért és cselekedeteikért. Ezért szólítja meg Jézus tanítványait, nemcsak a Tizenkettőt, hanem minden keresztyén hívőt ezzel a jelentőségteljes bevezetéssel: Ti pedig ... Ez a két szó elvárást jelez. Azt, hogy a keresztyén ember legyen más, amikor életútját járja az örökélet felé haladásában .Néma következő óráért, nem a holnapért, nem a jövő évért, s annak reményeiért, hanem úgy, hogy készül az ő Ura, Jézus Krisztus bármikor megtörténhető, látható eljövetelére. Fel kell ismernünk, hogy ettől a célegyenestől miriád tényező, természetesen maga az ördög kíván minket eltéríteni. Ez az eltérítési törekvés jelen van társadalmi megnyilvánulásainkban, az erkölcsi és etikai romlásban, az élvezethajhászásban, az emberi kapcsolatok megrontásában, a szeretetlenségben, a türelmetlenségben, s még számtalan formában, csak maradjon ki a gondolkodásból, a beszédből az Istenfogalom, a felelősségtudat, s az igazságnak az abszolút volta. Jézus azonban a "Ti pedig” másságát várja el, követeli meg mindnyájunktól. S amikor ilyet mond, akkor, amit még hozzátesz, a nagyszerűen meglepő. Meglepő-e igazán? Hát Jézus Krisztust nem ismerjüke szolgáló Úrnak, Aki azért jött, és azért adta magát a keresztfára, hogy aki hisz Ő- benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen? Péter apostol, ez a hirtelen lelkesedő és hirtelen tagadni is képes Péter, menynyire tiltakozott, hogy neki Jézus a nagycsütörtöki együttlétben ne mossa meg a lábát, s amikor Jézus rámutatott az Ő szolgálatának a szükségére, már a fejének a megmosását is kérte. Arról van persze a szó, hogy bármennyire is igyekszünk, bármennyire is éljük a keresztyén ember dicséretes életét, ez nem a mi szolgálatunk, azaz érdemünk, hanem része annak a vigyázásnak, amivel a jövőbe tekintünk, Jézus eljövetele felé. Akkor, bár a kereszt már rámutat és oktat, akkor majd szembesülünk a mi drága Urunkkal, Aki folytatja a megváltás becses szolgálatát. Micsoda idillikus kép ez a mi fenti igénkből , hogy a vigyázó szolgákat az Úr az asztalhoz ülteti és felszolgál nekik. A megérkezett Úr, Aki messziről jött, nem azt várja a a szolgáktól, hogy Neki tegyenek kedvére és kipihenhesse magát, hanem Ő veszi fel a szolgálat kötényét, s megvendégeli azokat, akik Belé vetették reményüket, akik vigyázóan várták, s el lenálltak a kísértésnek, hogy minek is az izgalom, mert úgy sincs itt a gazda. Hát jön, és itt lesz, s mondjuk helyesebben, láthatatlanul, de hittelfoghatóan itt van, és szolgál nekünk, hogy mi is szolgáljunk, kiki a maga helyén, s vegy ünk részt az Ő országa alakulásában. így nyílik meg előttünk a nagy menynyei vacsorának az ígéretes távlata, s láthatjuk magunkat a hívők nagy seregével együtt a Bárány hatalmas asztala körül. Ö az, Aki boldognak mond minket. így állunk vigyázokként lelki és szellemi kincseink felett, megbecsülve örökségünket, keresztyén és magyar mivoltunkat, tisztelve történelmünket, hálát adva az ezerszázvalahány év előttiekért, István király, Szent István tanúság vállalásáért, aki a maga idejében volt vigyázó és adott példát nekünk, s aki így ma is buzdít Jézus Úr szavainak hallgatására, követésére. H iszen készen kell lennünk a számadásra, a tanúság megbizonyítására, az őrállók éberségével, “mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!” bb ♦ Arra bíztatunk mindenkit itt az USA- ban, hogy október közepétől december végéig levelekre csak a hagyományos, a Madonnát és Kisgyermeket ábrázoló, karácsonyi bélyeget tegyék. Legyen ez is keresztyén bizonyságétel! Sajnos a kanadai bélyeg kibocsátásokról eddig nem tájékozódhattunk, de természetesen ott is hasonló keresztyén bizonyságtételre buzdítunk. - Szerk.
