Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)

2005-06-01 / 3. szám

2. oldal ERŐS VÁR 75. évfolyam TANULJUNK “Szenteltessék meg a Te neved... ” (Máté 6:9c.) Ismeretes előttünk, hogy az ószövetségi szokás szerint Isten nevét nem ejtették ki. Ezt a nevet az új bibliafordítás az “ÚR” a­­lakban közli. Eredetiben “Jahvé”-nak vagy közismertebb fonnában “Jehová”-nak hangzik. A főpap is csak a nagy engeszte­lési ünnepen ejtette ki Isten nevét, amikor az ároni áldást mondta. Mégis az elmúlt évezredek szomorú képet tárnak elénk ar­ról, hogy az ember hogyan élt vissza Isten nevével. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy amikor Jézus imádkozni tanít bennünket, akkor első kérésként helyezi szívünkre az Isten nevével kapcsolatos könyörgést: Szenteltessék meg a Te neved! Hiszen Is­tent imádat és tisztelet illeti öröktől fogva. Mindez a bűnbe esés óta vált kérdésessé. Milyen biblikusán és drámai módon áb­rázolja ezt Madách “Az ember tragédiájá”­­ban, az első, a teremtés színében, amikor az ÚR Lucifert, az ellene lázadó angyalt, a sátánt rendre utasítja: “Csak hódolat illet meg, nem bírálat”. Isten igéje arról is szól, hogy Isten maga teszi szentté a nevét ebben a világban az­zal, hogy érvényesíti akaratát, megmutatja hatalmát és jóságát. A nagy reformátorral, Luther Mártonnal együtt mondhatjuk, amit a Kiskátéban fejtett ki: Isten neve a mi ké­résünk nélkül is szent. A nagy reformátorral azonban azt is el­mondhatjuk, hogy mi ebben az imádság­ban azt kérjük, hogy az Ő neve közöttünk is szent legyen. Vájjon pont nem erre van­­e szükségünk, hogy Isten a mi körünkben, a mai világban szerezzen érvényt akara­tának, hatalmának, és jóságának? Olyan elbizonytalanodott világban, amikor egyre többet beszélnek a történelem végéről — de ugyanakkor nem tudnak az utolsó ítélet­ről és Isten örök országáról. Olyan elbiza­kodott világban, amelyben az ember tech-IMÁDKOZZUNK! Áldott légy, Úr Isten, mennyei Atyánk, hogy életet adtál nekünk és üdvösségre hívtál el minket. Áldott légy, Úr Jézus Krisztus, hogy életedet adtad értünk és bűnbocsánatot szereztél nekünk. Ál­dott légy, Szentlélek Úr Isten, hogy té­rítesz és új életre keltesz minket. Ál­dott légy, Szentháromság egy igaz Is­ten, most és örökké. Ámen. IMÁDKOZNI nikájával és pénzével bebiztosítva érzi ma­gát. N incsenek kötelező érvényű erkölcsi tör­vények. Saját magunkat tesszük meg mér­cének. A világi törvények egyre inkább csak arra jók, hogy kijátsszák őket. Míg­nem akár egy természeti katasztrófa, mint amilyen a legutóbbi szökőár is volt, rá­döbbent újra az emberi élet sebezhetősé­gére, védtelenségünkre... Előttünk nem kérdés az imádkozás fon­tossága, mégsem árt ha Pál apostol bátorí­tására figyelünk: “Szüntelenül imádkoz­zatok!” (IThesszalonika 5:17.) Hogyne lenne szükségünk arra, hogy Isten mikö­­zöttünkm mai világunkban szerezzen ér­vényt annak, hogy Ő a Teremtő, a Gond­viselő, Jahve, Mindenható, a Seregek Ura, Erős Vár, a Bölcseség, az egy igaz Isten... a Szeretet. Amikor Jézus imádkozni tanít, arra is megtanít, hogy az első kéréssel azért is kö­­nyörgünk, hogy Isten úgy szentelje meg nevét, hogy bennünk és közöttünk érez­tesse atyai gondoskodó, bűnbocsátó, és megmentő szeretetét. Szerezzen érvényt annak, hogy Ő a mi Atyánk! A [hazai] evangélikus templomokban az év első vasárnapján az igében (Máté 18:1-5.) Jézus a kisgyermeket állította követen­dő példának elénk. Ez azért kézenfekvő, mert Isten a mi Atyánk és a mi szolgála­tunk az Ő nevének megszentelése, ami mindjárt kezdődik a teljes, gyermeki biza­lommal és gyermeki alázattal. Folytatódik azzal, hogy Isten akarata szerint élünk, a­­kár szenvedések árán is hűségesek mara­dunk Istenhez. Az Úrtól tanult imádság első kérése a Második Parancsolat elé állít minket: “Ne vedd hiába Istened nevét!” Ez arra kötelez, hogy teljes szívvel bízzunk Istenben, Aki Jézus Krisztus által a mi Atyánk. Számunkra az imádkozás, Isten szent nevének segítségül hívása és hálaadás nem csupán lehetőség, hanem szolgálat, azzal a tanúságtétellel együtt, amit szavainkkal és cselekedeteinkkel végzünk Isten végtelen atyai szeretetéről. A Jézus Krisztustól tanult imádság első kérésével azért is könyörgünk tehát, hogy a mi életünk Isten nevének megszentelé­sére legyen. Az ige szerint ez méltó Isten népéhez, Krisztus egyházához. Ellenkező esetben az ÚR nem hagyná büntetetlenül (2Mózes 20:7). Isten, az Atya és a Fiú, Jé­zus Krisztus azonban Lelke által megújítja életünket és megtart ebben az új életben. Rőzse István ev. lelkész (Biatorbágy) EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA! 1920. JÚNIUS 4. NEM FELEJTHETÜNK! 1956-OS SZABADSÁGHARC AZ 50. ÉVFORDULÓ A “Magyar Studies of America” nevű, connecticuti társaság ismét felhívással for­dul a magyarsághoz, hogy méltón emlé­kezzék meg az 1956-os szabadságharc jö­vőre esedékes 50. évfordulójáról. Ennek az emlékezésnek a sarkalatos komponense szoborállítás Budapesten, olyan szoboré, melyet a külföldi magyarság adományoz a szabadságharcosok tiszteletére.. A társaság törekvéséhez dr. Mádl Ferenc államelnök már jókívánságait fejezte ki és biztatta a társaságot nemes céljának a meg­valósítására. Többféle szoborterv készült már, ezek közül eddig három nem nyerte el a Bu­dapest Galéria tetszését. De a legújabb szoborterv, melyről mostanában döntenek, feltehetően jóváhagyást nyer. A tervezett szobor főalakja a lyukas nemzeti zászlót tartó iljú. A szobor teljes magassága 8 mé­ter, köböl és bronzbólól készül. A társaság felhívja a külföldi magyarokat az adakozásra: kereken 220,000 dollárnak kell összegyűlnie. Közük, hogy minden adomány levonható az adóalapból. Csekken küldött adomá­nyokat a csekk beváltása igazolja, egyéb adományokról nyugtát küldenek. Minden 10,000 dollárt vagy azt meghaladó össze­get adományozó személy megkapja a szo­bor kicsinyített mását, mely kb. félméter magas. Adományok Magyar Studies of America Inc névre (1956 Memorial Fund megje­löléssel) 242 Kings Hwv Cut-off, Fair­­field, CT 06824-5394 címre küldhetők. “Az 1956-os összefogás eszméjétől át­hatva, hazafiságos reménységgel kérjük Honfitársainkat, Barátainkat, segítsenek megvalósítani a kegyelet megörökítését, a magyar hazánkért küzdött hősökre való méltó megemlékezést” - fejeződik be a társaság értesítője, melynek az aláírói: Dr. Egervári Gyula, szervező igazgató 203-261 -1956 <magyarhaza@charter.net> Lengyel Zsuzsa, elnök 203-746-6162 <budailany@sbcglobal.net>

Next

/
Oldalképek
Tartalom