Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)

2005-10-01 / 5. szám

6. oldal EROS VAR 75. évfolyam NEM KELL A KERESZTYÉNSÉG? Nem kétséges, az európai népeket első­sorban közös keresztyén gyökerük tartja össze. Nagy Károly részben fegyverrel te­remtette meg Európa egységét. Bár biro­dalma hamar széthullott, a művelt értelmi­ség közös latin nyelve és a keresztyén val­lás megmaradt. A vallás- és szólásszabad­ság, a jogállami demokrácia, és az emberi jogok mind-mind a keresztyén emberkép­ből fejlődtek ki. A francia forradalmat — melyet a szabadság, egyenlőség, testvéri­ség hármas jelszavajellemez—elképzelni sem lehet a keresztyén emberkép nélkül. S végül a keresztyén—főleg protestáns-kál­vinista — munkaerkölcs vált, szoros egy­ségben a kutatás szabadságával, a Nyugat gazdaságának hajtómotorjává (Angi ia, Né­metalföld, Svájc). E közös szellemi-lelki háttér nélkül a világ által olyannyira iri­gyelt nyugati kultúránk és művészetünk soha nem virágzott volna ki. Mindezek mellett Európa rendkívül stabilnak is bi­zonyult. Egyaránt túlélte a népvándorlást, a tatárok, törökök sorozatos támadásait (ez utóbbiakat éppen a magyarok jóvoltából), valamint a gyötrő belviszályokat, később a nácizmus és akommunizmus fenyegetését. Ma pedig — az eltérő nyelvek ellenére — szervezetileg egységesebb, mint valaha. Ennek magyarázata elsősorban keresztyén kultúránkban keresendő. A fentebb em I ített tények azonban érthe­tetlen módon zavaróan hangzanak sok or­szág vezetőjének fülében. De kontinen­sünk parlamentjének többsége is idegen­kedik a keresztyén vallástól, hiszen az EU alkotmányából még a hivatkozás is kima­radt Európa keresztyén gyökerére. Csodál­kozni mégsincs miért. A nagy angol birodalom eltűnt, viszont ott vannak a szigetországban, némely váro­sokban már rég többségben, az indiaiak, délafrikaiak, és más gyarmatokról szár­mazó színesbőrűek, hinduk, buddhisták, muzulmánok. Brüsszel lakosságának már évekkel ezelőtt is jelentős része arab volt. Az ultraliberális Hollandiát — ahol az egyneműek nemcsak összeházasodhatnak, hanem gyereket is örökbe fogadhatnak, ahol a jobboldal vezetőjét lakása előtt lö­vik le fényes nappal — nem is érdemes megemlíteni. A szociáldemokrata német kormány nyilván nem szól semmit, a több évtizede állandó bűnbánatra kényszerített országnak a tolerancia jegyében mindenkit be kell fogadnia. A többmilliós török (mu­zulmán) kisebbség miatt pedig “hallgatnia kell”. A francia és a spanyol kormány ugyan­csak baloldali, tehát a két valamikori nagy “katolikus” ország sem szól semmit. Ám­bár lassacskán azon is lehet vitatkozni, mennyire katolikus az a Franciaország, a­­mely valamikor még pápai államnak is minősült. Most már a pápaság helyett 10%-nyi arab lakossággal rendelkező or­szágnak olyan kormánya van, amely szor­galmazza a feszületek eltávolítását a tanin­tézetekből (a többmilliós kisebbségi vallá­sok agressziójával szemben úgy “véde­kezik”, hogy saját kultúráját, vallását is háttérbe szorítja). Máshol nem szabad az iskolákban karácsonyi ünnepélyt szervez­ni, sem ajándékot osztogatni vagy fenyőfát állítani, mert ez sérti a más felekezetűeket. “Példa” lehet Európának mondjuk Kanada is, ahol a parlamentben nem szabad olyan imát mondani, amelyben Jézus neve sze­repel, nehogy a másvallásúak megsértőd­jenek. Azt hiszem azonban, hiába várunk arra az időre, amikor arab országok isko­láiban betiltják Allah nevének kiejtését, hogy ne sértse a keresztyén kisebbség önérzetét. Hasonlóképpen az is nehezen képzelhető, hogy a Knesszetben hama­rosan betiltanák a hanukát, pászkát azért, hogy a palesztin kisebbség ne érezze rosz­­szul magát. [Néhány amerikai előfordulást is lehetne ideilleszetni. Sz.j S ha a Kárpátmedencére vetjük tekinte­tünket, tapasztalhatjuk, hogy Magyaror­szágon is ilyen kijelentések hangzanak el: A kereszteket fel kell hasogatni, a keresz­tyéneket kiirtani. Mindez olyan műsorok­ban, melyek egyébként is csak úgy röpítik az éterbe a legocsmányabb trágárságokat. Sőt mára már elfogadható lett a keresztyé­neket akár miniszterelnöki szinten is tá­madni, nem is akárhol, hanem a Vatikán­ban. Pártvezetők a keresztyének elleni bur­kolt, de egyre inkább nyílt kirohanásaiktól még szimpátiát, sőt támogatottságot is re­mélnek. A szomorú az, hogy talán nem is csalódnak. Egyre több szekta veti meg lá­bát az országban, egyre nagyobb a hang­juk, befolyásuk (már tévét is bérelnek), de ez a liberális kormányt nem aggasztja. Hi­szen a nemzetietlen, elsősorban liberális szavazótábort gyarapítják. Az előbb ecse­telt tények sorába illeszkedik a magyar kormánynak az a (már megdöbbentőnek sem nevezhető) döntése is, hogy a két év múlva érvénybe lépő európai uniós al­kotmányt a 25 ország közül szinte elsőnek ratifikálta. Míg olyan országok, mint Ang­lia vagy Franciaország (egyelőre összesen több mint tíz) népszavazás alá bocsátják az alkotmányt, és azt a hatályba lépésig is­mertetik a lakossággal, addig Magyaror­szág sietett minél hamarabb aláírni. [E cikk keletkezése óta Hollandia és Francia­­ország elutasította az EU alkotmányt, Ang­­lia elnapolta a vonatkozó szavazást. Sz.] Nálunk Erdélyben, a vallásszabadság, a hagyományok földjén, ahol a templomba járók százalékaránya magasabb, mint a nyugati országokban, más a helyzet. Még- lehetne gyorsan hozzátenni. Mert a liberalizáció, szekularizáció azért ide is elér. Talán ezért is oktatják egyesek az egyházakat: Ne szóljanak bele semmibe, ne politizáljanak, rég elvált az állam az egyháztól. Minek is kell ma már az er­kölcs? Az előbbi kérdéssel talán be is lehetett volna fejezni a cikket. Azonban ha az egy­re bővülő Európai Unióra gondolok, e­­szembe jutnak az ókor és a középkor nagy birodalmai, konglomerátumai, amelyek i­­dővel mind összeomlottak. És példa van rá az újkorban is, a Szovjetunió. A már nem is multinacionális, hanem szupranacionális kormányok még sokáig mindent a pénz, a gazdasági érdek szemszögéből fognak lát­ni — feledve Istent, embert, kultúrát, ha­gyományt. Ám ami számunkra egy életöl­tő, az Isten számára csak egy pillanat. Ezért emlékezni kellene Schuman Robert­­nek, az Európai Unió egyik alapító aty­jának figyelmeztető szavaira: "... az euró­pai közösség talapzatát a népek egyenlő­ségén nyugvó demokratikus kapcsolatok alkotják. A demokráciának azonban ke­resztyénnek kell lennie, vagy nyomtalanul el fog tűnni. Somogyi Botond - Erdélyi Napló IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Te nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen. Teljesítsd rajtunk is ezt a Te akara­todat, vezess Lelked által élő hitre és re­ménységre, hogy Veled győzzünk bűn és halál felett, és elnyerjük mennyei örök­ségünket. Jövel, Urunk Jézus! Ámen. IMÁDKOZZUNK! Úr Jézus Krisztus! Megígérted, hogy ha ketten vagy hárman egyetértéssel hív­ják segítségül Nevedet, megadod azt, a­­mit kérnek. Hallgasd meg most kérésün­ket: Ajándékozz meg igazságod ismere­tével a jelen világban és adj örök életet az éljövendőben, hogy mindenkor dicsér­jünk Téged, Aki az Atyával és a Szent­lélekkel, egy igaz Isten, élsz és uralkodói örökkön örökké. Ámen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom