Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-08-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 75. ÉVFOLYAM 2005 AUGUSZTUS No. 4(353), Vol. 75. August 2005. LISPS 178-560 4. SZÁM VAN SZÓSZÓLÓNK. AZ IGAZ JÉZUS KRISZTUS! Olvasd: ÍJános 2:1-2. Az első évszázad végén az apostolok igehirdetése nyomán már kialakultak a gyülekezetek. Elkezdődött az egyház élete, vándorútja a Krisztustól kapott küldetéssel, az ígéret reménységében, de ezen a földön ... Ezen a földön, evilági keretek között, jelen és jövő, hit és látás, lelki és anyagi meghatározottság, immanens és transcendens feszültségében. János apostol, a mélység teológusa, akit a levelek írójának tekintenek, felelős tisztséget töltött be a kisázsiai gyülekezetek körében. Jól látta a feszültséggel járó nehézségeket. Mintha előre látta volna a visszahúzó erőket az egyház jövendő történetében. Minduntalan a kiindulási ponthoz, az alfához akarja visszaterelgetni a gyülekezetét, a Szeretethez, amely megjelenik Krisztusban és amit a gyülekezetnek képviselnie kell a világban. János tudta, hogy Jézus akarata a gyülekezet, ahol az emberek megélik az Ő szava által a közösséget Vele és egymással. Jézus is tanítványokat hívott el, nyájról beszélt, és az úrvacsorában a Vele való közösség megmaraMEGHÍVÓ Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ezúton is meghívja taggyülekezetei képviselőit, lelkész- és világi tagjait, tiszteletbeli tagjait, s velük együtt a Konferencia barátait 31. biennális közgyűlésére, melyet 2005. november 20- án vasárnap du. 1:30 órakor tart meg a “Gloria Dei” Evangélikus Egyház utcaszinten lévő nagytermében, 5801 Memphis Avenue, Cleveland, Ohio címen. A közgyűlés résztvevői számára du. 1 órától hideg büfét terítünk. Erős vár a mi Istenünk! Rigneyné Sz. Ildikó, s.k., lelkész-jegyző Bernhardt Béla, s.k., főesperes-elnök dását ígérte az Övéinek. Jézus a gyülekezeteket, az egyházat tanúskodásra hívta el, hogy jel legyen a múlandóság alá vetett világban. János atyai szeretettel fordult az övéihez. “Fiacskáimnak, gyermekecskéimnek” szólította őket, akiknek evilágban kell élniük, meg kell élniük azt a paradoxont, hogy mégsem evilágból valók. Tudunk-e így tekinteni ide-oda tántorgó, hányódó híveinkre? Megértjük-e őket a kor kihívásaival való szembesülésükben, hitük, hitetlenségük harcában? Kimondatlanul is fogjuk-e gondolataikat, amelyekre választ várnak és segítséget keresnek? Átérezzük-e az ifjúság fájó sebeit, szenvedését, csalódását, a nagykorúvá válás kínjait, a kiábrándulás gyötrelmeit, amelyek között gyakran nem tudnak megkapaszkodni? Egyszer egy fiatal arra a kérdésre, hogy mit keres az ifjúsági órán, azt válaszolta: Meggyőződést. Sok embernek egyre magasabb a képzettsége, sok a többdiplomás a társdalomban, sokan tanítanak és adnak át tudást, de a fiatalok gyakran a meggyőződést keresik, azt a nehezéket, amitől talpra áll a megbillentett vagy felborított bábfigura. János Jézus tekintetével nézett az emberekre (Máté 9:36). János azt is nagyon jól látta, a hogy a hívek, a gyülekezetek minden Istentől kapott elhívásuk ellenére nem tévedhetetlenek, nem hibátlanok, sőt ... Látta, hogy vannak és lesznek kétségbeejtő helyzetek, hitbeli válságok. Lesz lelki kimerülés, elfáradás, lesznekcivódások, ellentétek, amelyek sokakat elkedvetleníthetnek. Lesznek, akik feladják, leülnek, vagy csalódottan elvonulnak. A 2. fejezet további verseiben teljes mélységében tárja fel János a lelki bajokat és azok eredőit. Jó, ha szembesülünk ezzel a ténnyel, mert az egész egyház földi története ilyen kínlódások közepette haladt előre, bármely korba mélyedünk el. Luther is átment ezen a csalódáson. A megoldás azonban nem kétségbeesés az egyház és a világ bűnei miatt. János kérleli a rábízottakat: “Ne vétkezzetek!” Ma ezt is mondhatnánk: A világ kaotikussá vált, az zűrzavar egyre nő. Ne növeljétek a káoszt, a szenvedést, ne ejtsetek senkit kétségbe, ne a fogat-fogért érvelés legyen a megoldás. Jézus bolond útja legyen érvényes a számotokra: “Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is” (Máté 5:39). Világi vonalon is vannak ma példák a gyengeség vállalására. János biztatja a kiúttalannak tűnő helyzetben az övéit: “Van Szószólónk (Segítőnk) ... Ö a vétkek eltörlése, de nemcsak a mieinké, hanem az egész világé is.” Jézus — nem a bűnre talál mentséget, de a bonyolult ügyben — mint jó ügyvéd — a megmenekülésre talál megoldást. János, a mélység teológusa, világosan látja, hogy a konfliktusok megoldása nagyban, világviszonylatban, és kicsiben Jézus halála, áldozata. Ő tehát kozmikus jelentőséget tulajdonít annak, amit ő is átélt nagypénteken és húsvétkor — Jézus halálának és feltámadásának. Ma egyre világosabbá válik, hogy a nagy útkeresők, akármenynyire is tiszteljük őket, nem mutatnak kiutat. Kiutat csak Jézus mutat, Aki maga az Út! Jézus kereszthalála feltárja és bemutatja az emberiség teljes elveszettségét és csődjét, mert az mindenkit megtűr soraiban, csak az Igazat nem. A kereszt azonban rámutat arra is, hogy a világ egy másik dimenziónak is a részese, a Szereteté, és a Szeretet nem múlik el soha! (lKorinthus 13:8.) Kinczler Irén ev. lelkész (Budapest) - e.é.
