Erős Vár, 2005 (75. évfolyam, 1-6. szám)
2005-02-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 75. ÉVFOLYAM 2005 FEBRUÁR No. I (350). Vol. 75. February2005. VSPS178-560 1. SZÁM SZELÍDEN, CSENDESEN, ÉS TÜRELEMMEL Olvasd: Ézsaiás 42:1-4. Böjt — ádventhez hasonlóan — az ünnepre készülés időszaka. Tartalmát egyéni adottságaink és örökölt szokásaink határozzák meg. Ha Jézustól tanulunk bőjtölni, akkor a lelki és szellemi életünk szabja meg a rendjét, és nem a látható, számonkérhető cselekvések, illetve azok megtagadása. Jézus böjtje a teljes egzisztenciával Isten felé fordulás, Istenre figyelés volt. A böjti felkészülést meghatározza az alázat csendje, amelyben megszületik az Istenre figyelés áhítata. Ez teremti meg a belső erőforrást, amelyből táplálkozik annak a jóakaratnak a cselekvése, amelyet Jézus Krisztus emberré születésének éjszakáján hirdetett me Isten. Ezt fogalmazták meg a próféták, amikor Isten irgalmasságot követelő böjtjét tanították a látványos áldozati kultusz aprólékos törvénytiszteletével szemben. így bőjtölt Ézsaiás is Babilonbanm kényszerlakhelyén élő népének prófétájaként, és ilyen böjtölésre szólítja fel ma is azokat, akik Isten igéjeként az ő vallástételét hallgatják, olvassák. Kiről prófétái Ézsaiás? Ez a kérdés, és a reá adott válasz a prófécia lejegyzésétől kezdve meghatározza aválaszadó hitőt. A legősibb és legtermészetesebb válasz az, hogy maga a próféta az Isten Szolgája, aki az idegen, pogányok uralma alá kényszerített népének a tagjaként szenved attól, hogy nem térhet meg atyái földjére, és nem áldozhat a mózesi törvények szerint ajeruzsálemi templomban. Kortársai ezekkel a szavakkal “imádkoztak” az Úrhoz: “Az atyák ették meg az egrest és a fiák foga vásik bele. ” Ebben a sértődött, jövőkép nélküli közhangulatban hangzott el a prófétai igehirdetés arról, hogy Isten nem feledkezett meg népéről, sőt, már elkészítette a szabadulás útját. Elküldi Szolgáját, Aki nem emberi hatalommal és erőszakkal, hanem az Úrtól kapott Lélek erejével szabadítja meg népét. Munkáját szelíd szóval, csendesen végzi. Maga is együtt szenved népével, és önmaga feláldozásával hajtja végre Isten ítéletét, így érvényesíti az Úr igazságot teremtő törvényét. “Addig nem alszik ki és nem törik össze” amíg küldetését be nem töltötte. Az igaz próféták sorsa vár rá, a mártíromság, de ez hűségének pecsétje, ami hitelsíti szolgálatát. Miért nem fogadták kitörő örömmel Ézsaiás igehirdetését kortársai, és miért miért gyűlölték meg annyira, hogy még az életét is elvették, csakhogy elhallgattathassák? Azért, mert az Úr szabadságot adó törvényének hatályát azokra a pogányokra (nem zsidókra) is kiterjesztette, akik megtérnek bálványimádásukból Izrael Istenéhez. Ez a prófécia mélyen sértette a kegyes zsidók kiválasztottság-tudatát, akik az Ábrahámtól való származáshoz kötötték istenhitüket. Azt vallották, hogy Isten minden népnek és embernek teremtő Ura, de, hogy Isten igéje — a szövetség népén kívül — más népeknek is szólna, azt már nem. Azokat a prófétákat, akik ezt tanították, minden erejükkel igyekeztek elnémítani. Ezért arra a kérdésre, hogy kiről prófétái Ézsaiás, azt a választ adták, hogy magáról Izrael népéről. A szövetség népe az Isten szolgája, melynek tagjai arra hivattak el, hogy az Úr törvényét hirdessék minden népnek. Ennek a szolgálatnak a hűséges végzése közben önmagát áldozza fel Isten népe, mert a törvény betöltése, az ítélet végrehajtása ezt írja elő. A mi válaszunk az Újszövetségben fogalmazódik meg. Az evangéliumokban maga Isten tesz bizonyságot, arról, hogy az ézsaiási prófécia a názáreti Jézusról jövendői. Elsőízben Jézus megkeresztelésekor hangzott a bizonyságtétel: “Amikor (Jézus) kijött a vízből, íme megnyílt a menny; és látta (KeresztelőJános), hogy Isten Lelke galamb formájában aláereszkedik, és Őreá száll. És hang hallatszott a mennyből: Ez az én szeretett Fiam, Akiben gyönyörködöm. ” (Máté 3:16-17.) Másodízben maga Jézus idézi önmagára vonatkoztatva ezt a próféciát, amikor a sorvadtkezű embert gyógyítja meg szombatnapon a zsinagógában (Máté 12:18-21). Harmadízben Jézus megdicsőülésekor hangzik el a mennyei bizonyságtétel, amikor Mózes, a Törvény közvetítője és Illés, a prófétai ige közvetítője együtt jelennek meg Jézussal a három tanítvány előtt. A szószerint megismételt kijelentés két szóval bővül: ’’Reá hallgassatok!" (Máté 17:3.) Kiről prófétái tehát Ézsaiás? A bibliai kijelentés egyértelmű válasza: Jézus Krisztusról. Ő hozza el Isten országának szabadságát az emberi bűntől halálosan megfertőzött világba. Isten egyszülött Fiakánt szenvedésével és halálával szerez érvényt Isten igazságos törvényének, és messiási szolgálata minden népre és minden emberre kiterjed. Őbenne gyönyörködik a menynyei Atya. Igénk ezzel a helyes válasszal pontosan megmutatja, hogy mit kell tennünk. Azt, amit a próféta és Jézus tett: Isten jóakaratát kell cselekednünk a rosszakaratú emberek között élve. Szelíden, csendesen, büntetés helyett megbocsátással, és türelemmel, amíg szolgálatunk ideje tart. Jézusról kell vallanunk úgy, amint a próféták és apostolok tették. Jézusra kell mutatnunk, Aki meggyógyította a betegeket, szabadságot hirdetett a foglyoknak, bűnbocsánatot szerzett a jogosan elítélteknek, Aki az elmúlást, a halált legyőzte, Jézust kell imádnunk és követnünk, Akinek a pislákoló mécses lángja is kedves és nem tör pálcát a vétkes fölött, hanem magára vállalja büntetését. Szelíden, szótlanul tűri az erőszakot, és Isten békességét adja a nyugtalan, félelmekkel telt embereknek. Prófétai igénk segítsen minket, hogy böjtölésünk igaz vallástétel legyen Krisztustól. Rezessy Miklós ev. lelkész (Vecsés) - e.é. IMÁDKOZZUNK! Mennyei Atyánk! Nálad van a bocsánat és a kegyelem bőséggel, hogy féljünk Téged. Ezért Hozzád kiáltunk bűneink fogságából: Szabadíts meg minket. Ne engedd, hogy visszaéljünk jóságoddal. Add nekünk Szentlelkedet, hogy megmaradjunk kegyelmedben a Te Szolgád, a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ámen.