Erős Vár, 2004 (74. évfolyam, 1-6. szám)
2004-08-01 / 4. szám
EROS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 74. ÉVFOLYAM 2004 AUGUSZTUS Ato. -I (347), Vol. 7-1. August 2004. USPS178-S60 4. SZÁM AZ ÉLET JÉZUS KRISZTUSBAN VAN! Olvasd: János 5:11-13. A néprajztudósók szerint valamennyi nép emlékezetében kitörölhetetlenül él annak a tudata, hogy valamikor régen, az idők felmérhetetlen messzeségében boldog és csodálatos korszaka volt az emberiségnek, amikor teljes harmóniában, könnyek és verejték nélkül élhetett az ember. Feltűnő hasonlatosság mutatkozik ennek a paradicsomi állapotnak a leírásában a regék, mondák képanyagában. A hasonlatosság alapján arra gondoltak, hogy kölcsönhatásról van szó. Egyik néptől a másik vette át a gondolatot s formálta tovább a maga elképzelései szerint. Az újabb kutatások azonban kimutatták, hogy nem átvett és továbbadott anyagról van szó, hanem az emberi tudatnak olyan ősemlékezetéről, amely emberségünk legmélyebb rétegeiben őrzi az élet teljességének az emlékét. Eszerint tehát az élet teljessége a múltban van. Vissza kellene térni a kezdethez, hogy boldogok lehessünk. Nemcsak a történelem végtelen távlataiban, de az egyéni élet szűk keretein belül is sokszor így gondolkozik az ember. A boldog élet a múltban van, amikor fiatal voltam, amikor nem éreztem a múló évek terhét, amikor még volt erőm és lelkesedésem céloknak nekifeszülni és kudarcokat emelt fővel elviselni. Ennek a múltbanéző és múltat sirató magatartásnak a kifejezése a latin mondás: “Regressus ad originem” térjünk vissza a kezdethez, mert ott van a teljes élet. Az emberi léleknek van éppen ellentétes irányú mozgása is, amit másik latin mondás fejez ki: “Progressus ad futurum”, azaz a jövő felé forduljunk, mert ott valósul majd meg az, amire vágyakozunk. Nemcsak a vallások világában, de az ideológiák, politikai programok területén is jelentkezik ez a gondolat. Szenvedjünk, tűrjünk, harcoljunk a holnapért, az élet teljessége a jövőben van. Mi magunk is sokszor úgy hajszoljuk a napokat, hogy a holnaptól várjuk a boldog ságot. Majd ha kijárom az iskolát, majd ha önálló leszek, majd ha családot alapítok, majd ha gyermekeimnek kenyeret adok a kezükbe, majd ha eljön a nyugdíjas évek nyugalma ... Forduljunk a jövő felé, mert ott van a boldogság, az igazi élet. Az emberi léleknek ebben a különös ingamozgásában, ahogyan hol a múlt meszszeségében véli megtalálni a paradicsomi boldogságot, hol pedig a jövő kikutathatatlanságában, figyeljünk arra, amit János apostol eebben az igében “martüriának”, bizonyságtételnek nevez. Itt tehát tanúvallomásról van szó, amelynek hitelességét a bizonyságtevőnek életével vagy ha kell, akár halálával kell megpecsételnie. Ebben a bizonyság tételben nem emberi okoskodás szólal meg. Nem a múltba vagy a jövőbe kivetített vágyak öltenek benne testet. Olyan tanúk vallomása ez, akik egymást is ellenőrizve tanúskodnak arról, amit láttak, hallottak, és amit kezükkel is megfogtak. Ennek a bizonyságtételnek pedig az a tartalma, hogy az igazi élet Istennek mai ajándéka Jézus Krisztusban. Engedjük most közel szívünkhöz ennek a vallomásnak minden részletét. Az élet Istennek mai ajándéka. Nem a múltban kell keresni és nem a jövőtől kell várni. Isten az igazi élettel, a minőségi, örök élettel ajelenben ajándékoz meg. Isten most részesít az élet ajándékában. “Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életre” — hangzik másutt is a bizonyságtétel. A halál nem előttünk, hanem mögöttünk van már, mert az örök élet boldog megajándékozottal vagyunk. A bibliai bizonyságtételben a jelen ennyire előtérben van. Sajnos a későbbi és a mai keresztyén gondolkodásban a jelen elveszítette ezt a kiemelt jelentőségét. Mintha úgy gondolnánk, hogy a jelen a gonosz hatalmi szférájához tartoznék, amelyben az ember a pillanat bűnös vágyainak kiszolgálója. Pedig a jelen az Istené, mert Isten jelen van az életünkben. A hitnek egyik legnagyobb élménye Isten jelenlétének a megtapasztalása, az az öröm, hogy a jelenlevő Isten már most részesít ajándékaiban. S ezzel már el is érkeztünk a bizonyságtétel második fontos üzenetéhez: Az örök élet, a minőségi, igazi élet Isten ajándéka. Nincs tehát a mi birtokunkban, nem tudjuk megszerezni, nem tudjuk előállítani. A legmodernebb teóriák és legmodernebb technológiák sem képesek az emberi-szintű léttel megajándékozni. Az élet Istené. A biológiai lét mutatóit lehet feljebb és még feljebb srófolni, de az igazi élet Istennél van. Isten az igazi életet Jézus Krisztusban ajándékozta a világnak. János levelének elején ezt írta: “Az élet megjelent!”, s arra a Jézusra gondolt, Aki megszületett, meghalt, és feltámadott, Aki ezt mondta, “En vagyok az élet”. Értsük jól: Az élet Krisztusban kapott ajándék, Krisztussal együtt a miénk. Jézus megtagadása az igazi élettagadás. Aki pedig az életet szereti, Jézust szeresse. Kontárok között egyedül Ő az élet Mestere. Az élet Jézusnál van. Nem ott, ahol dúskálnak a földi javakban, nem ott, ahol hatalom van, ahol a siker fényei villognak, nem ott, ahol öncélúan programozzák a holnapot. Az élet nincs sehol másutt, egyedül Jézusnál. Éppen ezért nem elérhetetlen, megvalósíthatatlan vágyálom, hanem mindenki számára egyenlően elérhető. Nem kell megfizetni, megdolgozni érte, ajándékként ölünkbe hull. Ne vessük meg ezt az ajándékot. Ne utasítsuk vissza gőgös önteltséggel. Fogadjuk el. Higyjük a hihetetlent! Isten örök élettel ajá ndékozott meg s ez a nagyszerű élet már most a mienk! Az életet keresve nem a kezdethez kell visszatérni. A “regressio” éppen úgy nem vezet célhoz, mint a “progressio”, a jövő ábrándos hajszolása; “conversio”-ra, megtérésre van szükségünk, mert az élet Jézusnál van. A tanúságtétel ma is erről szól: Tudjátok meg, ismerjétek fel, fogadjátok el bizalommal, Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet Jézus Krisztusban van. Madocsai Miklós - “Csillagfény”
