Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-06-01 / 3. szám
ERŐS mVAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 73. ÉVFOLYAM 2003. JÚNIUS Na 3 (m. -tune 2003. uses m-sm 3 SZÁM PÜNKÖSD: KRISZTUSHOZ KÖTŐDÉS! Olvasd: János 4:5-19,28-30. Lehet, hogy vannak akik a bibliai ige elolvasása után azt mondják csalódottan, hogy nem találtunk benni semmilyen pünkösdi vonásokat. Nincsen szó szélrohamról, sebesen zúgó szélnek zendüléséről, amely betöltötte egykor a házat, pedig szeretnénk, ha nyitott ablakunkon beáradna és kifújna sok minden odanemvalót lakásunkból, szívünkből, fejünkből, ami köt és gátol bennünket hitéletünk mai megélésében. Nincsen szó lángnyelvekről, melyek szétoszlottak a tanítványokra és mondanivalójukat a meggyőződés tüzével tötltötték meg. Nem hallunk nyelvekenszólásról, amikor mindenki a maga nyelvén foghatta fel Istennek hatalmas dolgait, cselekedeteit. Pünkösdkor talán nem a külső látható jelek, a szélroham zúgása és a lángnyelvek, meg a többnyelvűség egységesítésének a kérdése a lényegesek, hanem a Szentlélek munkájának a nyomai az emberek életében, a láthatatlan bensőben. A vizualitást a technika ma nagyszerűen tudja kielégíteni, de pünkösdi Krisztushoz kötődést a szív belsejében, az élet központjában csak a Szentlélek tudja elvégezni. Ezért énekeljük Luther megfogalmazásában szép pünkösdi énekünket: Jövel, Szentlélek Úristen, / Töltsd be szíveinket bőven / Mennyei ajándékoddal ... A Lélek nem szélviharhoz, nem lángnyelvekhez, hanem Jézus Krisztus személyéhez köti munkáját. A szeretett Fiúhoz, Akiben az Atya gyönyörködik. A Szentlélek Jézus által munkálkodik. így lesz a Jákob kútja, forrása mellett pünkösd, mert Jézus szóba áll valakivel, akit emberek kikerülnek és aki nem mer emberek szemébe nézni. A samáraiai asszony pünkösdje az, hogy találkozott Krisztussal. Nekünk azért lehet pünkösdünk, mert találkozhatunk az élő Krisztussal, mint szomjasak, sebeket hordozók, hogy ajándékát kapjuk: Lelke által az élő víz ajándékával megújuljunk és forrássá legyünk mások számára. Korlátokat feszít szét. Jézus kérésére az asszony csak az akadályokat látja, a korlátokat, melyek lehetetlenné teszik a kérés teljesítését. Zsidó kér samáriaitól. Férfi kér asszonytól itt Jákob kútjánál. Nemi, faji, vallási különbségek egyre feszítik ma is világunkat. Lehetne folytatni a korlátokkal, melyek szembe állítják ma is az embereket, népeket, fajokat, nemeket, vallásokat, ideológiákat egymással. Jézus azért jött, hogy ledöntse a válaszfalakat. Ez nem alkohol befolyása alatti “szeressük egymást gyerekek” mámoros ölelkezése, mely a kijózanodás után gyűlöletbe csap át. Jézus magatartása ezt jelenti a ma élő tanítványoknak pünkösd után is: Nem korlátokat kell felállítani, mellyel kijelölik a másik helyét, korlátozva őt mozgásában, szabadságában. Pünkösd kapunyitás a másik ember felé, mert a Lélek munkája Krisztusban az, hogy nincs kelet és nyugat, nincs észak és dél, hanem van nagy testvéri közösség, amerre csak emberek élnek. Az Istenképű és -lelkű ember a másik nemben vágyainak nem csupán megtestesítőjét látja, hanem akivel meg lehet osztani gondot és örömöt a házasságban. A másik fajú, színű emberben nem útjában állót lát, akibe bele kell taposni, mert akadályoz az érvényesülésben, hanem testvért. Éljük tehát, Testvérek, a korlátokat áttörő krisztusi szeretetet, mint a Lélek ajándékát helyünkön, személyünkre szabottan, tengeren innen és túl! Sebeket tár fel a Jézus által munkálkodó Szentlélek. Jézus a Lélek reflektorfényével világít be az asszonynak a magánéletébe. Öt férje volt, most egy sincs, akivel együtt él, az nem a férje. Első pünkösdkor is Péter igehirdetése nyomán bűnök tárulnak fel, mert szívükbe nyilait, hogy Krisztust megfeszítették. És minden egyéni vagy közösségi életben okozott sebek, rendezetlen kapcsolatok, melyek vérzőn fájóak. Krisztus sebeinek mélyítése mai világunkban, ha áttételesen is. Pünkösd sebeket tár fel. Isten élő Lelke olyan, mint a sebész kése, ott nyit, ahol szükséges, ahol már tovább nem lehet várni, ahol minden időt, pillanatot ki kell használni, meg kell ragadni az életmentéshez. Jézus szava ma is belelát életünkbe, felfedi a titkolt fájdalmat, nyomrúságot, feltárja a sebeket. Ma sokat beszélnek a házasság válságáról. Nem a házasság, hanem a házasságban élők válságáról kell szólnunk akik döntő helyzetekben magukra maradnak, megfagynak az igazi szeretet hiánya miatt. “Nincs férjem” , mondja a samáriai asszony Jézusnak. Pedig öt volt és most egy sincs. Jézus nem azért tárja fel sebét, hogy most átvegye a bíró szerepét és vizsgálja házassági szövettanát, hogy kinél lépett fel “rákosodás”. Ő segíteni, megújítani akar. MintNikodémusznál, akinek az újjászületés szükségességéről beszélt és azt a Lélek munkájához kapcsolta. Szükséges a legkisebb közösség megújulása a házasságban, a családban. De ez nem megy sebfeltárásnélkül. A Lélek reflektora Jézus igéje által pontosan a sebhelyünkre világít. így jut az élet vizéhez a szomjazó. Ez az élő víz forrásvíz, mely ellentétben van a ciszternákba gyűjtött esővízzel. A szomjazónak nem álló, langyos víz kell szomjúsága oltásához, melyet emberek güjtenek, hanem élő, friss forrásvíz. Álló, egyhelyre gyűjtött, innnen-onnan egybefolyt, erőszakos egységesítési célzattal fémjelzett kereszténység az álló víz sorsára jut; “szaga lesz”, nem használható fel, sőt fertőz. Kinek van kedve szomjúságát egyhelyben topogó keresztyénségből oltani? “Felmelegített” vallásosság nem oltja a szomjúságot. De milyen jó tudnunk, hogy Jézus nem követel, nem az ószövetségi törvény parancsával akarja velünk előteremtetni az “élő vizet”, hanem adja Önmagával, élete odaáldozásával, feltámadásával, evangéliuma, tiszta, éltető, üdítő forrásával. Jézus az élő víz ajándékával valóságos — nem csupán átmeneti — gyógyulást, megerősödést ad életszomjúságunkban. Nem életmeghosszabbító gyógyszer ez, hanem az örök élet itala. Ez a “többé nem” ígéretes reménysége annak, aki Vele rendszeresen él az örök élet felé vezető úton, mindig merítve a forrásból. Nem is részhiányérzeteket elégít ki, hanem egész életmivoltunkat [
