Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)

2003-06-01 / 3. szám

ERŐS mVAR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 73. ÉVFOLYAM 2003. JÚNIUS Na 3 (m. -tune 2003. uses m-sm 3 SZÁM PÜNKÖSD: KRISZTUSHOZ KÖTŐDÉS! Olvasd: János 4:5-19,28-30. Lehet, hogy vannak akik a bibliai ige el­olvasása után azt mondják csalódottan, hogy nem találtunk benni semmilyen pün­kösdi vonásokat. Nincsen szó szélroham­ról, sebesen zúgó szélnek zendüléséről, a­­mely betöltötte egykor a házat, pedig sze­retnénk, ha nyitott ablakunkon beáradna és kifújna sok minden odanemvalót lakásunk­ból, szívünkből, fejünkből, ami köt és gátol bennünket hitéletünk mai megélésében. Nincsen szó lángnyelvekről, melyek szé­toszlottak a tanítványokra és mondaniva­lójukat a meggyőződés tüzével tötltötték meg. Nem hallunk nyelvekenszólásról, a­­mikor mindenki a maga nyelvén foghatta fel Istennek hatalmas dolgait, cselekede­teit. Pünkösdkor talán nem a külső látható jelek, a szélroham zúgása és a lángnyelvek, meg a többnyelvűség egységesítésének a kérdése a lényegesek, hanem a Szentlélek munkájának a nyomai az emberek életé­ben, a láthatatlan bensőben. A vizualitást a technika ma nagyszerűen tudja kielégíteni, de pünkösdi Krisztushoz kötődést a szív belsejében, az élet központjában csak a Szentlélek tudja elvégezni. Ezért énekeljük Luther megfogalmazásában szép pünkösdi énekünket: Jövel, Szentlélek Úristen, / Töltsd be szíveinket bőven / Mennyei aján­dékoddal ... A Lélek nem szélviharhoz, nem lángnyelvekhez, hanem Jézus Krisztus személyéhez köti munkáját. A szeretett Fiúhoz, Akiben az Atya gyönyörködik. A Szentlélek Jézus által munkálkodik. így lesz a Jákob kútja, forrása mellett pün­kösd, mert Jézus szóba áll valakivel, akit emberek kikerülnek és aki nem mer embe­rek szemébe nézni. A samáraiai asszony pünkösdje az, hogy találkozott Krisztussal. Nekünk azért lehet pünkösdünk, mert talál­kozhatunk az élő Krisztussal, mint szom­jasak, sebeket hordozók, hogy ajándékát kapjuk: Lelke által az élő víz ajándékával megújuljunk és forrássá legyünk mások számára. Korlátokat feszít szét. Jézus kérésére az asszony csak az akadályokat látja, a kor­látokat, melyek lehetetlenné teszik a kérés teljesítését. Zsidó kér samáriaitól. Férfi kér asszonytól itt Jákob kútjánál. Nemi, faji, vallási különbségek egyre feszítik ma is vi­lágunkat. Lehetne folytatni a korlátokkal, melyek szembe állítják ma is az embereket, népeket, fajokat, nemeket, vallásokat, ide­ológiákat egymással. Jézus azért jött, hogy ledöntse a válaszfalakat. Ez nem alkohol befolyása alatti “szeressük egymást gyere­kek” mámoros ölelkezése, mely a kijóza­nodás után gyűlöletbe csap át. Jézus maga­tartása ezt jelenti a ma élő tanítványoknak pünkösd után is: Nem korlátokat kell felál­lítani, mellyel kijelölik a másik helyét, kor­látozva őt mozgásában, szabadságában. Pünkösd kapunyitás a másik ember felé, mert a Lélek munkája Krisztusban az, hogy nincs kelet és nyugat, nincs észak és dél, hanem van nagy testvéri közösség, amerre csak emberek élnek. Az Istenképű és -lelkű ember a másik nemben vágyainak nem csupán megtestesítőjét látja, hanem akivel meg lehet osztani gondot és örömöt a há­zasságban. A másik fajú, színű emberben nem útjában állót lát, akibe bele kell tapos­ni, mert akadályoz az érvényesülésben, ha­nem testvért. Éljük tehát, Testvérek, a kor­látokat áttörő krisztusi szeretetet, mint a Lélek ajándékát helyünkön, személyünkre szabottan, tengeren innen és túl! Sebeket tár fel a Jézus által munkálkodó Szentlélek. Jézus a Lélek reflektorfényével világít be az asszonynak a magánéletébe. Öt férje volt, most egy sincs, akivel együtt él, az nem a férje. Első pünkösdkor is Péter igehirdetése nyomán bűnök tárulnak fel, mert szívükbe nyilait, hogy Krisztust meg­feszítették. És minden egyéni vagy közös­ségi életben okozott sebek, rendezetlen kapcsolatok, melyek vérzőn fájóak. Krisz­tus sebeinek mélyítése mai világunkban, ha áttételesen is. Pünkösd sebeket tár fel. Is­ten élő Lelke olyan, mint a sebész kése, ott nyit, ahol szükséges, ahol már tovább nem lehet várni, ahol minden időt, pillanatot ki kell használni, meg kell ragadni az élet­mentéshez. Jézus szava ma is belelát életünkbe, fel­fedi a titkolt fájdalmat, nyomrúságot, fel­tárja a sebeket. Ma sokat beszélnek a há­zasság válságáról. Nem a házasság, hanem a házasságban élők válságáról kell szól­nunk akik döntő helyzetekben magukra maradnak, megfagynak az igazi szeretet hi­ánya miatt. “Nincs férjem” , mondja a sa­­máriai asszony Jézusnak. Pedig öt volt és most egy sincs. Jézus nem azért tárja fel sebét, hogy most átvegye a bíró szerepét és vizsgálja házassági szövettanát, hogy kinél lépett fel “rákosodás”. Ő segíteni, megú­jítani akar. MintNikodémusznál, akinek az újjászületés szükségességéről beszélt és azt a Lélek munkájához kapcsolta. Szükséges a legkisebb közösség megújulása a házas­ságban, a családban. De ez nem megy seb­­feltárásnélkül. A Lélek reflektora Jézus igéje által pontosan a sebhelyünkre világít. így jut az élet vizéhez a szomjazó. Ez az élő víz forrásvíz, mely ellentétben van a ciszternákba gyűjtött esővízzel. A szomja­­zónak nem álló, langyos víz kell szomjú­sága oltásához, melyet emberek güjtenek, hanem élő, friss forrásvíz. Álló, egyhelyre gyűjtött, innnen-onnan egybefolyt, erő­szakos egységesítési célzattal fémjelzett kereszténység az álló víz sorsára jut; “sza­ga lesz”, nem használható fel, sőt fertőz. Kinek van kedve szomjúságát egyhelyben topogó keresztyénségből oltani? “Felme­legített” vallásosság nem oltja a szomjú­ságot. De milyen jó tudnunk, hogy Jézus nem követel, nem az ószövetségi törvény parancsával akarja velünk előteremtetni az “élő vizet”, hanem adja Önmagával, élete odaáldozásával, feltámadásával, evangéliu­ma, tiszta, éltető, üdítő forrásával. Jézus az élő víz ajándékával valóságos — nem csu­pán átmeneti — gyógyulást, megerősödést ad életszomjúságunkban. Nem életmeg­hosszabbító gyógyszer ez, hanem az örök élet itala. Ez a “többé nem” ígéretes re­ménysége annak, aki Vele rendszeresen él az örök élet felé vezető úton, mindig me­rítve a forrásból. Nem is részhiányérzete­ket elégít ki, hanem egész életmivoltunkat [

Next

/
Oldalképek
Tartalom