Erős Vár, 2003 (73. évfolyam, 1-6. szám)
2003-02-01 / 1. szám
EROS #VÄR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 73. ÉVFOLYAM 2003. FEBRUÁR bto. 1 <nH>- Voi71 February2003. USPS178-560 1. SZÁM MEGTALÁLTUK A MESSIÁST! A vízkereszti idők, a háromkirályok hódolásának az ünnepétől Urunk színeváltozásának az ünnepéig Jézus Krisztusnak az egész világra kiterjedő uralmát és megváltói munkáját hangsúlyozzák az egyházi rend szerint. Ez az ünnepkör kiemeli Jézust valamiféle helyi megkötöttségből és kinyilatkoztatja minden népek számára. A vasárnapról-vasárnapra kijelölt igeszakaszok jó része az Úr sokféle csodájára mutatnak rá, arra, hogy hatalma van égen és földön, így méltón járhatja majd meg a szenvedés útját, mely Őt a kereszt felé viszi, hogy Önmagát adja a világ bűneiért. Keresztelő János is ebben az értelemben mutat rá a hozzálépő Jézusra: íme, az Isten Báránya, Aki elveszi a világ bűneit. Fontos ezt néldink is szemeiött tartanunK, mintahogy az akkori tanítványok is ettől a kinyilatkoztatástól indítva keresték a Vele való kapcsolatot, hogy Őt minél jobban, minél közelebbről megismerjék. Erezték, hogy ebben a rövid mondatban van a veleje Isten minden ígéretének, ez jelenti számukra az újrakezdés, az új élet alkalmát, ebben találják meg életük egyensúlyát. Ez a bűnöket elhordozó Isten Báránya az, A- kire bátran, bizalommal, s buzgón mondhatják, hogy Ő a Messiás. Neki az a hatalom adatott, hogy megtalálja a bűnös embert, s a bűn terhétől úgy szabadítsa meg, hogy az új ember kiáltsa: Megtaláltam a Messiást. Mert annak, aki ilyen közvetlen és áldott kapcsolatba kerülhet Jézus Krisztussal, csakis ez lehet a feladata, s egyben elhívása is, hiszen Jézus a bűnbocsánattal együtt így is megszólít: Te kövess engem — tehát az ilyen embernek a feladata, hogy erről a Messiásról gondolatban, szóban, cselekedetben az emberek előtt bizonyságot tegyen. Aki Maga a világ Világossága, emígy biztat minket: Úgy fényljék a ti világosságtok, hogy az emberek lássák cselekedeteiteket és dicsérjék a ti mennyei Atyátokat. így fonódik egybe az isteni megváltás és közénkjövetel áldott cselekménye a bűntől megszabadított emberek immár szabad életével, mely az alkalmak és lehetőségek és körülmények között ugyan változóan lesz nyilvánvalóvá, de mégis mindenkor bizonyságtevő élet az, illetve bizonyságtevő életnek kell lennie. A vízkereszti időnek egyik igéje a Boldogmondásokra hívja fel figyelmünket, különösebb hangsúllyal közülük a legutolsóra: Boldogok vagytok, ha Énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket és mindenféle rosszat hazudnak rólatok. (Máté 5:11.) A Boldogmondásokról általában és röviden csak annyit, hogy félreérti azokat az, aki nem hall ki belőlük egészen élesen lehatárolt irányelveket a Jézust követő életre nézve. Nem egyszerűen szelídszavú áldásokról van itt szó, hanem annak a meghatározásáról, hogy azoknak, akik Jézus Krisztust Uruknak vallják, hogyan kell élniük ebben a világban. Mindjárt másképpen halljuk ezt a tizenegy rövid mondatot, s el sem képzelhetjük, hogy milyenmértékű elvárás van beléjük rejtve. Ä tizenegyedik boldogmondás összefoglalás abban az értelemben, hogy a keresztyén ember magatartásának homlokegyenest kell ellenkeznie a világban megszokott viselkedéssel. Ez pedig ugyancsak kényelmetlen. Becsületes önvizsgálattal szembe kell néznünk a ténnyel, hogy sem magunkban, sem közösségeinkben nem vagyunk kirívók — s nem is kívánunk olyanok lenni, akikre ujjal mutogathatnak —, nem is keressük a feltűnést, s éppen ezért nem állunk ki olyan dolgokban, amik alapvetőleg keresztyénségünk próbája lehetne, akár otthonunkban, akár szórakozás közepette, akár munkahelyen, vagy bárhol másutt. Pedig Jézus tulajdonképpen erről beszél. A keresztyén kiállásról, mely észlelhetően tesz különbséget ember és ember között. S ma ilyen időket élünk. Nem valami ókori vagy újkori pogány kultúrákban, hanem éppen itt a demokrácia és szabadság és alkotmányosság földjén. Ahol törvényessé tették a magzati, a csírázó élet kioltásának a lehetőségét. Ahol, itt-ott már meg is történt, várhatjuk, hogy mikor emelik általános törvényerőre a homoszekszuális kapcsolatoknak a heteroszekszuális házassággal való egyenlőségét. Ahol gondosan vigyáznak és őrködnek azon, jóformán tűzzel-vassal, nehogy a keresztyén vallás értékei érvényesülhessek valami átfogó elvként a nevelési folyamatban. Ezért fel kell tennünk a kérdést a templompadba húzódó, vagy éppen a templompádtól húzódozó, magukat mégis csak keresztyéneknek tartó emberek felé, nincsen itt-e az ideje annak, hogy ótestamentumi prófétaként mindnyájan együtt kiáltsuk, bármily következménnyel is járjon: Ezt mondja az Úr! Nátánok, Jeremiások, Ézsaiások kellenek, és Keresztelő Jánosok, akik átlátják a Heródesek üzelmeit és merik odavetni a ne-továbbot. Hadd tartsanak mindegyikünket megszállottnak, igen, az EGY ügy megszállottjainak. Visszatekintve a nemrég lezajlott ökumenikus imahétre, misem lehet fontosabb a keresztyénség számára, minthogy megtalálja egységét. Talán a tárgyalóasztálnál még várat magára a siker. De egyszerűsítve a dolgot, a fentebb kiemelt Boldogmondás az, amely nem a dogmát, nem a szertartást, nem a szervezetet, vagy ilyesmit hangsúlyoz, hanem egészen közvetlenül a magatartást kérdőjelezi meg vagy húzza alá. A Jézust követő ember a bűnös világgal kerül szembe, amikor nem kíván annak bűnéből résztvállalni. Ez a nem-résztvállalás a keresztyén ember küldetése felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. A Boldogmondások programja, s leginkább köztük az utolsóé egyáltalán nem elválasztó és elkülönítő program, hanem inkább összefogó. Mert a megáldottság vagy boldogság nem úgy jön ránk, ahogy mi éppen szeretnénk, eíképzelnénk, vagy talán kierőszakolnánk az evilági tűnő boldogságok mércéje szerint. Azonban a mienkké válik, átjár, és teljessé tesz akkor, amikor felismerjük, hogy nekünk is, ráaadásul együtt, meg kell járnunk a próbák, a félreértés, a kierekesztés, sőt a szenvedés útját. Erre pedig hogyan is vállalkozhatnánk? Csak azzal, Aki a boldogságot kijelenti és adja a Maga áldozatának az árán, Aki ezt a bol(Folyt at ás a 2. oldalon)