Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)

2002-08-01 / 4. szám

72. ÉVFOLYAM ERŐS VÁR 3. oldal I. ISTVÁN, A SZENT KIRÁLY A nyugati nemzetek a X. század vége felé indultak el az új, keresztyén, közép­kori művelődés legfényesebb korszaka felé és a nyugati kapcsolat tette lehetővé a ma­gyarságnak is, hogy saját új, európai mű­veltségét kialakítsa. Erre az új útra Géza fejedelem vezette rá a nemzetet, de az ő munkája csak az irány kijelöléséig, az ugar feltöréséig jutott el. Az új élet igazi mega­lapozása fiára várt. Szent István uralkodását nehéz belső har­cokkal kezdte 997-ben. Hogy mégis köny­­nyen győzedelmeskedhetett, azt elsősorban a nyugodt külpolitikai helyzetnek kö­szönhette. Az új uralkodót — hála Géza fejedelem békepolitikájának — egyelőre semmiféle külső támadás nem fenyegette. Az ország belsőnyugalmát azonban súlyo­san megzavarta Koppány somogyi törzsfő lázadása. Koppány a maga számára akarta megszerezni a trónt és a keresztyénség és európai kultúra útjáról ismét a pogány­ságba és elzárkózásba akarta visszavinni a nemzetet, ami pedig a magyaroknál ha­talmasabb hónoknak és avaroknak is sírját ásta. A lázadók és a király csapatai közt az összeütközés Veszprém közelében történt meg, ahol az uralkodó serege szétszórta a lázadókat. Koppány leverése után az ország nyugati felében senki sem mert többé szembeszáll­ni a törvényes uralkodóval. Mikor István így megerősödni látta hatalmát, elha­tározta, hogy II. Szilveszter pápához for­dul, királyi címe és méltósága elismerését kérve és így forma szerint is belép a ke­resztyén uralkodók egyenrangú közössé­gébe, valamint felhatalmazást kér a magyar egyház megszervezésére. Kérése meghall­gatásra talált és a pápától kapott koronával, a Szent Koronával, Magyarország kirá­lyává koronázták őt, valószínűleg az 1000. év karácsonyán. Már mint koronás király teremtett rendet országa keleti felében, a­­hol Ajtony vezér törekedett a bolgár cár segítségével önálló hatalomra. A király csapatai azonban Csanád vezérrel az élü­kön, itt is teljes diadalt arattak. Most tehát már Szent István teljes erővel hozzáfog­hatott országa átszervezéséhez és a keresz­tyénség végleges meghonosításához és a lelkekben való elmélyítéséhez. Országszervező munkájában Nagy Ká­roly frank birodalma lebegett szeme előtt mintaképül. Mint “Isten kegyelméből való” király, hatalmát senkitől nem engedte kor­látoztatok Tekintélyesebb híveit meghall­gatta ugyan, belőlük alakította meg királyi tanácsát, de csak tanácsadó szerepet enge­dett nekik. Hatalma azonban nem fajult ön­kénnyé, mert az isteni parancsokat, az egy­ház törvényeit minden vonatkozásban kö­­telezőeknek érezte magára nézve. A királyi hatalom anyagi alapjainak is erős szervezetett adott. A birtokában lévő óriási területeket kisebb egységekre osz­totta. Ezeket a kisebb egységeket, a me­gyéket, a rajtuk élő nem-szabad népele­mekkel együtt egy-egy várból igazgatták a várispánok. Ok ellenőrizték a királyi jöve­delmek beszolgáltatását, de egyúttal a me­gyék népeinek közigazgatási, bírói, és ka­tonai vezetői is ezek voltak. Szent István intézkedései következtében az ország gazdasági élete is gyökerestől át­alakult. Addig az egyes törzsek és nem­zetségek közösen birtokolták földjüket, most a király magyar és külföldről jött hí­veinek nagy birtokokat adományozott és megvetette az egyéni birtok alapját, ami a törzsek és nemzetségek politikai hatalmát is végleg megtörte. Nagy számmal jöttek az országba külföldi — német, olasz, és más — telepesek, akik egyrészt az intenzí­vebb mezőgazdasági művelést terjesztet­ték, másrészt, az iparűzők az ipari és váro­si élet fejlődését segítették elő. Szent István életművének másik oldala a magyarság igazi megtérítése és a keresz­tyén egyház megszervezése volt. Lelkes papok jöttek mindenhonnan külföldről, főleg bencés szerzetesek, hogy a szent ki­rály munkatársaivá legyenek. Püspöksége­ket, kolostorokat alapított, templomokat építtetett, és szigorú törvényekkel igyeke­zett az erkölcsöket szelídíteni. Négyévti­zedes munkássága nem is volt eredmény­telen. Apostola volt nemzetének. A belső lázadások óta rend és nyugalom uralkodott az országban, de azért külső el­lenséggel is kellett megmérkőznie. II. Kon­­rád német-római császár elődei békés poli­tikájával ellentétben világuralomra töre­kedett és Magyarországot is megtámadta 1030-ban. Szent István azonban visszaűzte a jogtalan támadót, még meg is növelte országa területét, amennyiben a Lajtán túl terjesztette hatalmát. Most már nem maradt más gondja a szent királynak, mint hogy népe sorsát a jövőrenézve is biztosítsa és méltó utódot állítson maga után a trónra. Erre a feladatra mindenképpen méltónak Ígérkezett fia, Szent Imre, akit gondosan készített elő az uralkodásra, amint a hozzá írt “Intelmek”­­ből tudjuk. Ekkor azonban váratlan szeren­csétlenség történt, Imre királyfi vadászaton szerencsétlenül járt és meghalt. István pe­dig örökös nélkül maradt. Az Árpád-család egyetlen felnőtt férfi­tagja, Vászoly, pogány hajlandósága miatt nem volt alkalmas arra, hogy István rábíz­za életművének folyatását, ezért választása nővérének és Orseolo Ottó velencei dogé­nak fiára, Péterre esett, és tőle várta, hogy a keresztyén Magyarországot az általa ki­jelölt úton fogja továbbvezetni. Ebben a reményben halt meg 1038. augusztus ló­én. Nemzete mélységes gyásszal helyezte örök nyugalomra nagy királyát a székesfe­hérvári fényes bazilikában. Szent László király uralkodása idején 1083-ban avatták I. István királyt és fiát, Imre herceget az egyház szentjeivé. Szent István emlékün­nepe hagyományosan augusztus 20-án van. In: “Az ezeréves Magyarország” 0000000000000000 Köszöntjük és bemutatjuk Az Amerikai Magyar Evangélikus Kon­ferencia immár a tizenegyedik éve közvetít kárpátmedencei teológusokat a “Lutheran School of Theology at Chicago” intézetben való egy-egy évre terjedő ösztöndíjas ta­nulmányokra, a bölcsészmagiszteri fokozat megszerzésére. A 2002/2003-as tanévre érkezik a Szat­márnémetiben született, de már tizenkét é­­ve dabasi lakos Mari­­cza Andrea, ki a buda­pesti Evangélikus Hit­­tudományi Egyetem negyedéves hallgatója. Lelkésznek való ké­szülésének velejárója, hogy idegen nyelveket tanult (angolból kö­zépfokú államvizsgá­val), s elmélyül törté nelemben és irodalomban. Jövőbeni szol­gálatához szükségesnek tartja a szocioló­giai ismereteket is, s ilyen tanulmányokat párhuzamosan folytat a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettu­dományi Karán. Csikágói éve alatt jobbára rendszeres teológiai tárgyakal kíván foglal­kozni, mivel teológusként ez a különösebb érdeklődési köre. Andreát szeretettel várjuk és köszöntjük, amerikai tartózkodásához, tanulmányaihoz Isten áldását szívből kívánjuk! Egyben szeretettel mondunk “Isten ve­led !”-et Gömböcz Elvirának, aki a 2001/ 2002-es ösztöndíjas tanulmányi év sikeres befejezésével visszatért Budapestre, hogy lelkészi tanulmányait, mint ötödéves foly­tassa. Az Úr vezérelje kegyelemmel továb­bi élete útján! bb

Next

/
Oldalképek
Tartalom