Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-12-01 / 6. szám
ERŐS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 72. ÉVFOLYAM 2002. DECEMBER No. 6 (337). Vol. 72. December 2002. USPS170-360 6. SZÁM Karácsony változatlan örömhíre Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az O dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal (János 1:14). Földünkön hatalmas változások mentek végbe a több mint 2000 év alatt, de változatlan életünk kiszolgáltatottsága a különféle betegségek, katasztrófák, gyilkosságok, terrorcselekmények, háborúk kapuin besurranó halálnak. Karácsonykor a döntő, változatlan tényre helyezzük a hangsúlyt, a Jézus Krisztusban megjelent szeretetre. Testet öltött. Az örök Ige jelent meg testben. Nem úgy öltötte magára, mint a ruhát, hanem egészen emberré lett. Magában hordozta a gyermekkor gyengeségét, a szülői melegség igényét, a testi éhség és szomjúság szükségletét, a fájdalom kikerülésének a vágyát (“Ha lehetséges, múljék el tőlem ez a keserű pohár.”); még a teljes elhagyatottság pillanatát is át kellett élnie (“Én Istenem, miért hagytál el engem?”). Karácsonykor Jézus, testté léteiével, testvérünkké lett. Máig is emlékszem, milyen átéléssel mondta egyik tanítványom, amikor szülétesnapja iránt érdeklődtem: “Jézus születésnapján láttam meg én is a napvilágot, számomra így fényesebb a szenteste.” Testünket hordozta gyermekként, de jászolbölcsője felett a keresztgerenda már golgotái keresztjét jelezte. A kereszthordozásban is szenvedő testünkké és vérünkké, vagyis testvérünkké lett. Lehet imádkoznunk: Adj hússzívet a kőszív helyébe, hogy egymás terhét hordozni tudjuk családban és gyülekezetben. Közöttünk lakott. Azt mondják, lakva lehet megismerni egymást. Jézus nem párhetes turizmusra jött ide, hanem itt született, itt élt 33 évet. Itt halt meg kínos halállal. És nem hagyta faképnél az Őt be nem fogadókat, sem menekülő tanítványait, hanem ezt ígérte: “Veletek vagyok minden napon a világ végéig”. Isten Fia, Aki nemcsak ételünket és italunkat ízlelte, hanem a kereszten ki itta a halál keserű poharát, velünk van! Ebben a karácsonyi bizonyosságban olvashatjuk ezeket a szavakat, hogy Jézus nemcsak “közöttünk lakott”, hanem ma sem hagy magunkra küzdelmeinkben, útkeresésünkben. Láttuk az Ö dicsőségét. Isten dicsőségének látása a prófétából félelmet váltott ki: “Jaj nekem, elvesztem ...! (Észaiás 6:5). A pásztorokban az Úr dicsősége, a betlehemi fények ugyancsak kiváltották a nagy félelmet (Lukács 2:9). Az angyali híradás nemcsak elolszlatta ezt, hanem lábra állította őketm hogy személyesen megláthassák a jászolágy gyermekében az Üdvözítőt. Benne megláthatjuk mi is a szeretet Istenét! Egy kisfiú a kertben madárfiókát látott a fa alatt. Azonnal felvette és létrán felmászva a fészekbe vitte. Amikor a többi madárka meglátta a fiú fejét, ijedten röpködtek ki a fészekből, s a macska elragadta őket. Sírva panaszolta ezt a gyermek szüleinek. “Madárrá kellene lenned, hogy madarakon segíthess” — vigasztalták. Isten dicsősége az emberré lett Krisztusban hozzánk idomult. Isten testté lett Krisztusban, hogy rajtunk embereken segítsen, megmentsen a kárhozat karmaiból az örök élet örömére! Megtölti életünket tartós ajándékokkal: kegyelemmel és igazsággal. Az Atya Egyszülöttjének dicsősége úgy nyilatkozott meg, mint kegyelem és igazság. Jézusban, a múlandó, halandó emberi testben megjelent Fiúban Isten megbecsüli emberi teremtményét, hogy így felemelje, gazdagítsa, “megtöltse élete kosarát”. Nemcsak múlandó földi javakkal, hanem maradandó ajándékokkal. Az ember ma a karácsony tartósságát egyoldalúan azzal próbálja Egy gyermek születik nekünk, egy fiú adatik nekünk. Az uralom az Ő vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme. Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége. Ézsaiás9 7 megvalósítani, hogy mükarácsonyfát vásárol, mondván: “Az halálunkig is kitart, még sírunkat is díszítheti. Minek vegyünk gyökerétől amúgyis megfosztott fenyőt, s pár hét múlva növeljük a köztisztaságiak munkáját?!” De a karácsony “halála” másban rejlik, nem az ünnepek utáni halott karácsonyfákban, hanem a kihűlt, fénytelen szívekben, melyek már nem képesek “vért pumpálni” az emberi testbe, a haldokló közösségi életbe! De itt van előttünk Isten ajándékkosara, két tartós ajándékkal. Az egyik a kegyelem, Isten mindent gazdagító jósága ez, mely áldásával eláraszt bennünket. Ez a kegyelem Isten jóságának kifogyhatatlan hüságe, mellyel az egész világot megajándékozza az isteni Gyermekben. Több művész a gyermek Jézust úgy festi meg, hogy miközben a legboldogabb anya — kinek szívét a fájdalom is átjárta — karjai közt tartja a Fiút, Ő mintegy almaként tartja kezében a földgolyót, melynek Uraként és Megváltójaként jött el, hogy kegyelmével, mentő szeretetével üdvözítse mindazokat, akik Benne hisznek. Az emberiségnek nyújtott másik karácsonyi ajándék az igazság. Jézus elhozta erre a földre a tökéletese egyenességgel és nyíltsággal tele, ámítás ás álnokság nélküli isteni valóságot. Ide, ahol sok a gerinctelen hajlongás önző érdekből, ahol nemcsak az avatás előtti szobrokat takarja lepel, hanem az. élő ember is takarja hamisságát, álnokságát, mert fél a leleplezéstől, és közben a lepel alatt embertársainak csapdát állít. Fogadjuk el Krisztus igazságát. Aki magához vonzotta jászolágya közelébe a pásztorokat; Aki a samáriai asszony szívét azzal nyitotta meg a Róla szóló bizonyságtételre, hogy neki mindent, amit tett igazán megmondott; Aki Pilátus előtt is az igazságról szólt, hiszen ezért jött a világra. A kegyelem és igazság, mint testvérek összekapcsolnak 2002 karácsonyán a testté lett Jézus Krisztusban, hogy tengeren innen és túl élő testvérszívek egymásért tudjanak dobogni, imádkozni, és egymásnak szolgálni. Szimon János, soproni ev. lelkész
