Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)

2002-08-01 / 4. szám

ERŐS # VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 72. ÉVFOLYAM 2002. AUGUSZTUS -t (335). vot.72, August 2002. i/sps n/t-sóo 4. SZÁM AZ ISTEN HÁZÁHOZ VALÓ FÉLTŐ SZERETET FT. D. ORDASS LAJOS PÜSPÖKÜNKRE EMLÉKEZVE HALÁLÁNAK 24. ÉVFORDULÓJÁN (1978. AUGUSZTUS 14) KÖZÖLJÜK AZ EVANGÉLIKUS VILÁGSZÖVETSÉG 1957. ÉVI NAGYGYŰLÉSÉNEK ZÁRÓNAPJÁN TARTOTT IGEHIRDETÉSÉT Megemlékezének pedig az O tanítványai, hogy meg van írva: a Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. (János 2:17.) + Tudjuk jól az evangéliumból, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus szerette az Isten há­zát, ahol az Ő igéjét hirdették. Amikor Ő maga Galileában prédikált, fölkereste a zsinagógákat. Lukács evangéliumának 4. fejezetében ezt olvassuk Róla: “... beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagó­gába ...” És most, János 2. fejezetében a jeruzsálemi templomban találkozunk Vele és tanítványaival. Isten háza iránt olyan szeretet sugárzott személyiségéből, hogy az még a tanítványokat is eltöltötte. Ezért jegyezte föl János a következő miondatot: “Megemlékezének pedig az Ő tanítványai, hogy meg van írva: A Te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Amikor erre a prédikációmra készültem, nyilván az Isten Lelke vezetett arra, hogy felfedezzem ezt a mondatot, ami a Zsol­tárok könyvéből való idézet. Azok közü­­letek, akik rendszeresen olvassák Bibliá­jukat, tisztában vannak azzal, hogy a bib­liai szöveg alatt vagy mellett utalások van­nak, amik megmondják nekünk, hogy a Szentírás melyik részéből valók a jelzett idézetek. Ez alatt a versszak alatt a jegyzet a 69. Zsoltárra utal. Kinyitottam a Bibliámat és elolvastam ezt a zsoltárt. Ebben valaki a bajairól be­szél, miután messze került a templomtól. Ezt mondja magáról: “A házadhoz való féltő szeretet emészt engem.” Ekkor megkérdeztem magamat: Lehet­séges az, hogy valaki ekkora vágyódást élt át Isten háza után? A kérdésem után külö­nös események jelentek meg lelki szemeim előtt. Hadd mondjak el most valamit ezek közül. Ennek a 69. zsoltárbeli férfinak, akinek bánat volt a szívében, amiért el volt sza­kítva Isten házától, sok rokona van itt a földön. A ti földrészeteken is. Tudom A- merika egyháztörténetéből, hogy olyan eu­rópaiak jöttek ebbe az országba, ide Min­nesota államba is, akiket éhség és sze­génység sújtott. Új otthont próbáltak ke­resni maguknak. Többségük a skandináv országokból jött. Semmi olyant nem hoz­tak erre a földre, amit értéknek lehetne ne­vezni. Veszedelmekkel és nehézségekkel találkoztak, de készek voltak szembenézni velük, mert biztosítani akarták a minden­napi kenyeret maguknak, s a jobb és béké­sebb életet leszármazottaiknak. Szorgalmas élettel és sok áldozattal érték el ezt a célt. De a jövő iránti aggodalmaik még nem szűntek meg, szívüket a templom iránti vágy töltötte el. Elkezdtek dolgozni ezért. Nem a szükségleteik fölötti gazdag­ságukból adtak, hogy templomuk szebb le­hessen, mint otthonuk. Sehol a világon, egyetlen lutheránus templomunkat se épí­tették ilyen fölöslegből. Ahol csak templo­maink vannak, azok mind bizonyságai az olyan férfiak és nők buzgóságának, akik inkább nem ettek de utolsó fillérüket a templomra adták. Ez volt a helyzet itt a ti hazátokban, amikor őseitek három-négy nemzedékkel ezelőtt templomokat emeltek. Ezt a cselekedetet semmi mással nem tu­dom megmagyarázni, mint a következő vá­lasszal: Az építők a zsoltáríró fivérei és nő­vérei voltak, akiknek ugyanaz az érzés volt a szívükben. Nekik sem volt lelki ottho­nuk. Szülőföldjük temploma messze távol volt. Nem hallhatták a harangok hívó sza­vát, de szívükben megőrizték az Isten háza iránti szeretetüket. Ez az indítéka, talán az egyetlen indítéka, templomépítő vágyuk­nak. Igen! Nemcsak a Bibliánk, hanem az egyház története is kimondja ugyanazt az igazságot: Van “Isten házához való féltő szeretet”! De miért emlékeztek a tanítványok erre a zsoltárversre, amikor Jézusra néztek? Ok nem voltak messze a jeruzsálemi temp­lomtól, hanem Mesterükkel együtt orszá­guk fővárosának csodálatos szent helyén álltak. Arra kérlek most benneteket, hogy olvassátok el otthon, Bibliátokból az egész történetet. Akkor majd megértitek, hogy az a generáció, amelyik Jézus idejében élt, nem ugyanarra a célra használta a temp­lomot, mint amire őseik emelték azt. Nem olyan épület volt az, ahol éhes és szomjas lelkek elégíttettek meg. Üzleti tevékenység adásvételi helye lett, haszonszerzésre való emberi törekvés színtere. Ezért Jézus szí­vében — ennek a szelíd és alázatos Tanító­nak a szívében — szent harag lángja gyűlt. Ezért ostort vett kezébe és elkezdte meg­tisztítani a templomot. Ezért ennek a zsol­táridézetnek az igazsága volt egész sze­mélyére, arcára, szemébe írva: “A házad iránti féltő szeretet emészt engem.” Az egyháztörténet számos hasonló ese­ményről szol. Hallottatok róluk. Adásvétel gyakran előfordult keresztyén templomok­ban is. De más lehetőségek is voltak arra, hogy egy templom ne töltse be küldetését. Emberi gondolatokat és tanításokat hir­dettek bennük Isten szent akaratának vál­­tozhatatlan törvénye vagy vigasztaló ke­gyelmének áldott evangéliuma helyett. Üres templomokat látva az egyház törté­nete folyamán időről időre sokan tapasz­talták szívükben keserüséseggel ugyanezt az érzést, amiről a zsoltárban olvasunk; mennyire elemészthet valaki az a tűz, ami akkor gyullad fel, amikor olyan templom­ról hallunk, ahol Isten igéjét elnémítják. De nem azért jöttem hozzátok, hogy az egyház történetéről adjak elő. Azért jöt­tem, hogy tanúbizonyságot tegyek. Mindannyian tudjátok, hogy személyes életemnek volt egy olyan szakasza, amikor börtönben voltam elzárva két évre, és el­hallgattattak hat további évre. Még mindig a torkomban dobog a szívem, amikor visz­­szaemlékszem azokra a belső küzdelmek­

Next

/
Oldalképek
Tartalom