Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-06-01 / 3. szám
4. oldal ERÖSSVÁR 72. ÉVFOLYAM A meggyógyult hálaéneke “Ezékiásnak a följegyzése, amikor beteg volt, de felgyógyult betegségéből” (Ezsaiás 38:9). Vannak dolgok, melyeket megjegyzünk, sőt följegyziink, hogy ne menjenek feledésbe. Mert a szó elszáll, de az írás megmarad. Ezékiás király feljegyzése nem egyszerűen az utókor számára szól, hanem Isten felé hangzó hálaének. Ugyanis van miért hálát adnia. Meggyógyult, visszakapta az életet. Nem kellett elmennie “a holtak hazájának kapuiba” élete delén. Ott fekszünk a kórház betegszobájában négyen. Három sorstársam még élete delén van, ők még műtét előtt állnak. Próbálom megosztani velük hálámat, biztatom őket, hogy jó kezekben van az életünk. De helyettük senki sem mondhat hálát, ez csak a műtét után születhet. Mindenkiben visszhangként ébredhet Isten gyógyitó szeretetének megtapasztalása nyomán. Mit tesz általában a meggyógyult? A tíz meggyógyított leprás magatartása ebben tükröt állít elénk (Lukács 17:11-19). Senki sem vethet követ a kilencre, akik siettek haza, hitveshez, gyermekhez, szülőkhöz, testvérekhez, vér szerint valókhoz, akiktől eddig el voltak zárva a ragály miatt, a látogatás is tiltott volt. Csak az a baj, hogy elfelejtették azt, aki meggyógyította őket: Jézust. Örültek a gyógyításnak, de nem kellett a Gyógyító. Kell az ajándék, de az ajándékozó személye csak addig “érdekes”, amíg kézbe nem kerül az ajándék. De valóban boldogságot jelent a hazatérőnek a család? Nem idegenedtek el egymástól és kétkedve fogadják a gyógyulást, félve ölelik át a hazatérőt, még mindig rettegve a ragálytól? Nem romlott-e meg úgy a légkör, hogy Tóth Árpád sorai fogalmazódnak újra: “Feleség, pénz, Páris, sok drága gyolcsa a létnek, tudom, már sohse kötöz be. Sebaj, így is csak meg lehet halni!” (Vágyak temetése.) Miért van az, hogy a meggyógyítottak közül sokan nem találják meg a helyüket otthon, a családi körben, nem kapnak “lelki kötözést”, amolyan utókezelést, és inkább a halált várják, egyedül egy diakóniai otthonban? Talán azért, mert a hazafelé vezető úton elmaradt a hála. Nem a sokak által megkérdőjelezett “hálapénzről” van szó, hanem Isten iránti háláról, mely nem csupán fogadalom. Előttem van testvérbátyám naplója, amelyet a fronton írt mindennapi életveszélyben: “Ha a Mindenható hazasegít, rendszeresen szeretnék templomba menni ... megköszönni... hálát adni...” Aki testileg gyógyultként kihagyja a hálát, az legtöbbször csak igényekkel, netán követelésekkel lép fel. Mint a példázatbeli Ag. h. ev. “Ágostai hitvallású evangélikus keresztyén vagyok” — így tettek régebben vallást konfirmadusok az ő hitükről. Evangélikus identitásunk megtartásának, illetve megerősítésének egyik fontos feltétele a történelmi gyökereinkkel való kapcsolat, a másik pedig evangéliumi hitünk lényegének ismerete. A címben olyan rövidítés szerepel, melyet manapság már csak kevesen ismernek. Mintegy fél évszázada megszűnt hivatalos használata. De régi anyakönyvek, okiratok őrzik emlékét. Jelentése: “Ágostai hitvallású evangélikus”, amelyet azért kellett használni, hogy meg lehessen különböztetni bennünket a “helvét hitvallású evangélikusoktól”, közkeletű szóval élve, a “reformátusoktól”. Bár ma erre a hivatalos megkülönböztetésre már nincs szükség, arra azonban igen, hogy ne felejtsük el névadó hitvallásunkat, az Ágostai Hitvallást. Nagyon nehéz időkben, egyre erőteljesebb üldöztetések próbái között V. Károly német-római császár 1530-ban birodalmi gyűlést hívott össze a bajorországi Augsburg (magyarul: Ágosta) városába, melyen végérvényesen tisztázni akarta a “lutheri eretnekség” elterjedése következtében támadt zavarok okait és helyre akarta állítani az egyház egységét. Az eretnekséggel, békebontással, és egyházrombolással megvádolt egyházi és világi képviselők erre a gyűlésre — kihallgatás volt ez inkább! — olyan iratot szerkesztettek, amely viszonylag röviden tartalmazta a hatalmas ellenfél által hevesen kifogásolt “újításokkal” kapcsolatos választ. Az iratot Luther legfőbb munkatársa, Melanchthon Fülöp wittenbergi professzor fogalmazta meg, mégpedig úgy, hogy azt az evangélikusok egész közössége elfogadta. A császár meggyőzése ugyan nem sikerült, de a fegyveres leszámolást el leszolga (Máté 18:23-35), aki az életet nyerte vissza a nagy adóssága elengedése után, de hálája jeleként nem engedte el szolgatársának a száz dénárt. így visszakerült a “halálos betegséget” jelentő börtönbe. Csak az egyik leprás gyógyult meg teljesen, mert hálás hite volt, mely megmentette. Erre van szükségünk! Szimon János, soproni ev. lelkész hetett kerülni. Ennyi a történelmi körülményekről. A hitvallás első főrészében arról van szó, hogy a vitatott nézetek nem jelentenek újítást: Az Istenről, Jézusról, az emberről és az ember bűnbeesése következményeiről, az Istennel való kapcsolat radikális megromlásáról, a szabad akarat elvesztéséről, a megváltásról, az Ige, az isteni kegyelem és a hit szerepéről, vagy a jócselekedetről, stb. vallott “evangélikus nézetek” benne vannak a Bibliában és szerepelnek az apostoli atyák, az egyház tanítóinak fennmaradt irataiban. A második főrészben néhány olyan kérdés kerül elő, amely a középkori egyház hivatalos tanításától és életgyakorlatától való eltéréseket tárgyalja. Ilyenek például a mise áldozati jellege, az Úrvacsora egy szín alatti kiszolgáltatása, a búcsú és a tisztítótűz, a papok és a szerzetesek életformájának értékelése, vagy a szentek közbenjárásé és Mária eltúlzott tisztelete. A bevezetett reformokkal helyreállt az apostoli időkben kialakult keresztyén életrend. Az Ágostai Hitvallás* 472 év alatt sem avult el. Sőt! Az ökumenikus mozgalom vagy a katolikus egyház képviselőivel való megbeszélésekben olyan forrásmunkává vált, amely mind formájában, mind tartalmában alkalmas a mélyreható párbeszéd gyakorlására egymás jobb megismerése érdekében Id. Magassy Sándor, ny. ev. lelkész In: Evangélikus Etet *Az Ágostai Hitvallás emléknapja június 25-én van. 1530-ban ezen a napon olvasták fel a birodalmi gyűlés előtt. Az emléknapnak a liturgikus színe piros volt korábbi egyházi rendtartás szerint. - Sz. NE KÉRDEZZÉTEK TEHÁT, HOGY MIT EGYETEK, VAGY MIT IGYATOK, ÉS NE NYUGTALANKODJATOK. A TI ATYÁTOK TUDJA, HOGY SZÜKSÉGETEK VAN EZEKRE. Lukáes 12:29-30_________________ ERŐS VÁR (USPS 178-560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) by the Hungarian Conference in the Evangelical Lutheran Church in America, 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505. Tel.: 216-221-3178. Fax: 216-227-9482. E-mal: AMEvKo@aol.com. Periodicals postage paid at Cleveland, OH. Editor: The Rev. Béla Bernhardt. Annual subscription: $6 in the USA, US$8 from Canada, US$15 from overseas by air mail. — Az ERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja. Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadából 8 US dollár, tengerentúlról légipostán évi 15 US dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. — Nyomda/Printers: Onesource Printing and Promotions, 9527 Madison Avenue, Cleveland, OH 44102. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a feladó pontos címe feltüntetésével a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038.
