Erős Vár, 2002 (72. évfolyam, 1-6. szám)
2002-02-01 / 1. szám
2. oldal ERŐS® VÁR 72. ÉVFOLYAM MEGSZAMLALTATTUNK! csodája hónapok, évek után találkoztak. S bizony hány olyan egymásratalálásról is tudhatunk, ahol harag, megnemértés, szeretetlenség bizonyult elválasztó erőnek, de amit megszelídített az idő. Gyermek és szülő. Testvér és testvér. Barát és barát. A könnyek, az arcraderülő mosolyok, a kitárt, majd magáhozölelő karok. Amott a példázati úton lelki teherrel vánszorog a fiú, milyen is lesz a találkozás, amire neki nem lehet igénye. Még betanult mondókáját el sem dadoghatta, s megváltozott a légkör: Az apa megy, fut eléje. Amit az ifjú elherdált, azt atyja teljességgel visszaadja neki, fiú ő, van kihez tartoznia, beletartozik a családba. Neki, aki csupán béres akart lenni, neki lakomát terítenek, ünnepi ruhába öltöztetik, gyűrűt a kezére, sarut a lábára, s állhat máris a vigasság. Lukács evangéliuma tele van hasonló példázatokkal, biztatókkal és ítélkezőkkel, elismerőkkel és számonkérőkkel. Mondhatnánk így, a keresztyén ember felelősségre való vonásával. Mert semmi módon sem felejthetjük el, hogy Ki szól hozzánk, Ki az, Aki hív, tanít, ösztökél, és küld, hogy hirdetői legyünk az Ő országának. De a kérdés az, hogy erre a rövid hat hétre fegyelmezni, lelkileg fegyelmezni magunkat képesek vagyunk-e, igen, annak a megvallására, hogy nem vagyunk méltók. Hogy hiába erőlködünk, hiába törekszünk eredményekre, hiába vagyunk tisztességes, becsületes emberek a világ mértéke szerint, a végső fokon nem vagyunk méltók. Valamikor, de most folyamatosan is folyik a herdálása az életnek, s mi is bennevagyunk ebben a herdálásban. Nincs érdem. Nincs teljesítmény, Semmink sincs. Csak talán az az utolsó nekifeszülés, az is a Lélek indíttatására, hogy menjünk, s talán “béresekké” lehetünk. Ebben a fordulatban, a bűnbánatban rejlik az isteni csoda. Mert akkor a mi drága mennyei Atyánk, Aki úgy szerette a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, s adta a halálra, a keresztfa halálára, az Istenfiú kereszten széttárt karjával átfog bennünket, s beöltöztett minket a kegyelem tiszta ruhájába, megjelöl minket a Szentkeresztség vizével és táplál is minket a Szentvacsorában — ez az Én testem, ez az Én vérem. A halálon győzelmes Bárány fényes lakomája ez, amihez minket nem vendégként, hanem testvérként és társörökösként hív meg. Már nem járunk kívül a fogcsikorgatás éjjelén, hanem bent ülünk a dicsőség asztalánál, és szolgálhatunk az Ő országában. Érdemes és kell is, hogy böjtben ilyesmin töprengjünk, elmélkedjünk, bb • A szaudarábiai Jeddában tizenegy keresztyén férfit tartoztattak le házi gyülekezetek szervezésének a vádjával. Az esztendő forduló a mérlegkészítések időszaka. Ilyenkor számot vethetünk azzal, hogy hol is tartunk. Evangélikus egyházunknak is lehetősége nyílik a számvetésre annak köszönhetően, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a közelmúltban közzétette az elmúlt évi népszámlálás felekezeti hovatartozásra vonatkozó kérdésének eredményét. Bár a közölt statisztikai adatok egyelőre még nem a teljes feldolgozottság állapotát mutatják, bizonyos hibalehetőségek még lehetnek a számokban, de lényegében ebből az adatsorból már tudhatjuk, hogy hányadán is állunk. Legutoljára ilyen jellegű hivatalos felmérésre 1949-ben került sor. Akkor 482.301- en vallották magukat evangélikusnak. Ez a lakosság 5.2 százalékát tette ki. Azóta ezt a számot fogadtuk el hivatalosnak, illetve saját becsléseket végeztünk. Egzakt módon egyházunk tényleges lélekszámát megállapítani nem lehetett. A népszámlálás azonban most pontosan megmutatta a három nagy történelmi keresztyén egyház valós lélekszámát. Az adatokból pedig — ahogy a statisztikáknál szokás — mindenki azt olvashat ki, amit szeretne. Az ország 10,195,513 lakosának több mint a fele a római katolikus egyházhoz tartozónak mondta magát. Egészen pontosan 5,300,565 ember. Második helyen a reformátusok állnak 1,631,410 egyháztaggal, ami a lakosság 16 százalékát jelenti. Tőlük jócskán lemaradva, a lakosságnak mindöszsze 3 százalékát kitéve jövünk mi. 301,925-en vallották magukat evangélikusnak. Ez a szám az 1949-es év adatához képest harminchét százalékos csökkenést mutat. A lélekszám csökkenés okainak elemzésére itt és most nincs lehetőség, de egyházunk vezetői bizonyosan elvégzik a szükséges értékelést. Egy másik szempontból is változást hozott az újesztendő. A polgári kormány kifejezett szándéka volt, hogy megkeresse annak lehetőségét, miként tudnának megfelelő anyagi feltételeket teremteni a méltatlan körülmények között is hűséggel szolgáló lelkészek számára. Ez a nemes szándék december 18-án perfektuálódott. Ezen a napon ugyanis a kormány és a nagy történelmi egyházak képviselői aláírták azt a megállapodást, aminek értelmében 2002 januárjától állami jövedelempótlékot kapnak az ötezer lakos alatti településeken szolgáló lelkészek és más egyházi szolgálattevők. A most megkötött szerződés négy évre szól és tartalma szerint a katolikus egyház 980, a református 273, az evangélikus pedig 46 millió forint állami juttatást kap. A becslések szerint e lényegi változás 3-4 ezer személyt érint, s esetükben a hozzájárulás összege legfeljebb a minimálbér 60 százaléka, azaz egyénenként 20-30 ezer forint. A kizárólag jövedelemkiegészítésre fordítható járulékot ezentúl havonta folyósítják; a plébánosok, lelkészek egyházukon keresztül jútnak hozzá. Az érintettek csak egy jogcímen részesülhetnek a tehermentes juttatásban és az adott egyháznak egy kistelepülésen csak egy képviselőjét lehet vele támogatni. E kitétel alól kivételt csak az jelent, ha egy községben római és görög katolikus plébános is szolgál. A kormány december 18-án megállapodást írt alá a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségével (Mazsihisz) is. Ennek alapján a szervezet évi 35 millió forint támogatást kap vidéki temetői fenntartására. Az állam mindamellett garanciát vállalt arra, hogy a jövedelempótlék összege a jövőben is megtartsa reálértékét, sőt, a támogatás ügyében felvették a kapcsolatot az unitárius, a baptista, a metodista és az ortodox egyházak képviselőivel, akikkel megfelelő feltételek esetén készek hasonló egyezmény megkötésére. Kiss Miklós, mosonmagyaróvári ev. lelkész PÜSPÖK BÚCSÚZÓBAN D. Mózes Árpád, a Romániai [Magyar] Ágostai Hitvallású Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke novemberben jelezte visszavonulási szándékát egyházfői tisztségéből, jóllehet a püspöki mandátum életreszóló. Arra a kérdésre, hogy miért döntött a viszszavonulás mellett, Mózes Árpád elmondta: “Betöltöttem a hetvenedik évemet, negyvenöt éve vagyok lelkész. Úgy érzem, hogy helyet kell adnom a fiataloknak. Hátra van azonban még néhány ügy rendezése, mielőtt még végleg visszavonulnék .. . Lapszemle NYÁRI MAGYAR ISKOLA A Külföldi Magyar Cserkészszövetség idén is megrendezi hagyományos nyári iskolatáborát a fillmor(e)i regényes Sík Sándor Cserkészparkban. Az iskolatábor ideje július 6-21. A délelőtti “iskolaórákat délutánra szakköri foglalkozások, kirándulások, fürdések, s egyéb vidámságok váltják fel. Minden érdeklődőnek szívesen nyújtanak felvilágosítást a 973-208-0450 telefonszámon vagy levélben Külföldi Magyar Cserkészszövetség, 2850 State Route 23, Newfoundland, NJ 07435-1443 címen, kmcssz
