Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)

2001-12-01 / 6. szám

71. ÉVFOLYAM EROS® VÁR 3. oldal Karácsony titka “Valóban nagy a kegyességnek a titka: Aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hir­dették a pogányok között, hittek Benne a világon, felvitetett dicsőségben” (lTi­­móteus 3:16). Karácsony a csodák és titkok ünnepe. Ka­rácsony éjszakája sok titok leplét rejti. Kö­zülük a szeretet és békesség ünnepe egy ta­lányos középpontra utal: az emberek ezek­ben a napokban változást remélnek. Ám milyen titok az, amelyet most ünnep­iünk? A tudatalatti világé, mely sok titkot rejt magában, s melynek birodalma csodála­tos kertnek tűnik? De ez a birodalom nem határtalan, és sokkal inkább segítségre szo­rul, mint segítséget adhat. Valóban mi a tit­ka karácsony éjszakájának? 1. Erre a kérdésre világos feleletet ka­punk. Isten megjelent testben. Isten magára öltötte a mi szegényes formánkat. Minden igazi titkot először fel kell fedeznünk, mert a nyitja nem magától értetődő. És ki sejthet­né meg Istent és az Isten titkát, amikor egy szegény, jászolba pólyázott Gyermekhez járul?! Hányszor ismétlődött az emberekben ez a zavar a felnőtt Jézus életében! “Mi nem látunk mást, csak az ismert ács, József fiát!” Isten csodája, hogy Akit karácsonykor imá­dunk, Isten elrejtettségéhez tartozik! Szükségünk van a Szentlélek segítségére, hogy megértsük a karácsonynak ezt a titkát: “Isten megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben.” A Szentlélek segítsége nélkül nem látjuk a karácsony csodáját. Istennek hitet kell adnia a szívünkbe. A karácsonyi történetben egy sor ember hit nélkül j árt, ők karácsonyból semmit sem ragadtak meg. Közéjük tartozott Augustus császár, aki bi­zonyosan semmit sem sejtett, amikor nép­számlálási rendeletével Isten ígéreteinek a teljesüléséhez járult hozzá. Élete végéig sem sejtette, hogy a csodák csodája az ő bi­rodalmában és az ő uralma alatt ment végbe. Idetartozik Heródes király, akit gonosz gon­dolatai vérontásba taszítottak. És Betlehem lakosai?! Ha tudták volna, kihozták volna az istállóból a szent családot Isten megjelent testben, ám csak azok lát­ják, akiknek a Szentlélek megmutatja. A pásztoroknak és a távoli mágusoknak a Szentlélek ezt megmutatta. Isten hitre juttat­ta őket. Igen, ha Istenünk nem gyújt fényt bennünk, rejtve marad a karácsony titka. Azért ünnepeljük karácsonyt, mert a hívők gyülekezetévé lehetünk, melyben a Szentlé­lek uralkodik. Megnyitja szemünket, úgy­hogy láthatunk. Láthatjuk, amit Isten csak a hitnek akar megmutatni: Isten testben van! Ki értheti meg ezt a titkot? - A mennyek kapui megnyíltak előttünk. 2. Karácsony titka a világtörténelem sod­rától távol, csendben és elrejtőzve kezdődik, mégis a világtörténelem központja. Legyen tisztelet a protestáns kegyességnek, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy a karácsonyi történet az angyalok világának is része. így olvassuk igénkben: “Megjelent az angyalok­nak”. Ami az angyaloknak oly fontos a mennyben, hogy a pásztorok örvendezésük tanúi lehetnek a földön, hogyne lenne az ne­künk is! Ennek az eseménynek a hírét el kell vinnünk a népekhez, a pogányokhoz. Ezért van ez a kettő szorosan egymás mellett: “Megjelent az angyaloknak, és hirdetik a pogányok között”. Isten szívéből fakadt Jé­zus Krisztus születése, ez a népek világossá­gává válhat. Isten karácsony éjszakáján felkínálta vilá­gosságát a népeknek. Sok nép már elfogad­“Megszólalt erre Jézus és ismét példáza­tokban beszélt hozzájuk: Hasonló a meny­­nyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának” (Mt. 22:1 -2). A királyi menyegző példázatát olvasva Polgár Rózsa gobleinje jelenik meg szemem előtt. Júliusban láttam ezt a munkát Buda­pesten a Műcsarnokban. Ahogy beléptem a kiállító terembe, megragadott ez a kép már csak a méretei miatt is. A domináló kék szín már önmagában is mennyei hangulatot idé­zett bennem. Aztán ahogy tovább néztem a képet, a fenti példázat jutott eszembe. Ennek a mennyei lakomának az előkészületeit lát­tam magam előtt. A monumentális szőttes azt a mozzanatot tálja elénk, amikor az asz­talterítő rákerül az asztalra. Személy nincs a képen, egy láthatatlan kéz teríti rá az asztal­terítőt a hosszú asztalra a magasból. Vala­mit megsejtet ez a kép az eszkhatonban ké­szülődő, eljövendő nagy ünnep szentségé­ből. Hamarosan ismét egy nagy ünnephez ér­kezünk. Kezdetét vette az ádventi ünnepkör, az új egyházi esztendő. Az ádventi időszak pedig karácsony titkához vezet minket, a ke­resztyén ünnepek egyik legszentebbikéhez. Az ünnep szentségét kutatva, Hamvas Bé­la a közösség létrejöttében látja meg az egyik lényegi vonást, eképpen: Az ünnep a közösség kezdete, amikor az emberben fel­ébred a tudat: nem vagyok egyedül és min­den ember sorsával elszámolni tartozom. A közösség megvalósulása, amikor az áldozat az utat az isteni létbe szabadda tette. Az ün­nep az áldozat napja, az emberiség találko­zása az isteni létben. Az igazi ünnep a kö­ta. Természetesen még mindig járhatnak sa­játfejük szerint, vagy visszatérhetnek “vilá­gosságukhoz”. De ami karácsonykor meg­jelent, olyan fény, mely a legelrejtettebb sö­tétségünket is meg akarja világítani, és a legmélyebb békétlenségünket békességgel kívánja megtölteni. Megváltattunk - ezzel minden megmondatott. Az egymással perle­kedő embereknek itt új középpont tárult fel. Ami először az angyaloknak jelent meg, azután a pogányoknak hirdettetett, most mindnyájunk lehetősége, hogy összegyűl­jünk a karácsonyi titok körül. Hatalmas gyű­rű zárult, mely átfog mnennyet és földet. Ör­vendhetünk: 0 jertek, mi is örvendjünk, A pásztorok­kal bemenjünk, Hogy lássuk, mit ad Iste­nünk, O szent Fiában minekünk! Nyílj meg, szivem, fogadd be Öt, Az áldott égi csecsemőt, Ki e világ üdvére jött! Borulj le jászola előtt! (Ev. Enekeskönyv, 150.) Trillhaas Wolfgang. In: “Jászolban a szalmán” zösség megvalósulása. Erre azonban az em­ber még nem érett meg, mert az igazi ember és az igazi közösség csak az utolsó időkben valósulhat meg, apokaliptikus természetű. Addig is vannak hétköznapjaink, néha sö­­tétebbek, néha világosabbak, és vannak ün­nepeink. És milyen jó, hogy vannak ünnepe­ink. Hisz már a készülődés is felszabadító. És néha egy-egy ritka pillanatban átéljük en­nek a mennyei örömnek az előízét. Valahol a szívünk mélyén érezzük, hogy a közelgő ünnep újra lehetőseget ad nekünk, hogy ha csak töredékesen is, de ismét megtapasztal­juk a közösség erejét és Isten jelenlétének varázsát, családi vagy baráti körben az ün­nepi asztalnál. Gömböcz Elvira, ev. teol., ösztöndíjas (Csikágó) * • • A georgiai Ringgoldban a városházán a Tízparancsolat és a Miatyánk mellé üres képkeretet is elhelyeztek — azokra vonat­koztatva, akik semmiben sem hisznek. • 60 millió dolláros alaptőkével ezév végére egyesül a két nagy amerikai evangélikus biztosító intézet, a “Lutheran Brotherhood” és az “Aid Association for Lutherans”. • A Külföldön [Nyugateurópában] Élő Ma­gyar Evangélikus Lelkigondozók Munkakö­zössége “Koinonia” c. teológiai folyóiratá­nak 54. száma, Gémes István stuttgarti ev. lelkész szerkesztésében, dr. Pósfay György genfi ev. lelkész méltatására jelent meg 80. születésnapja alkalmából. • Szerbiában korábbi rendelet ellenére isko­lások szabadon választhatják, hogy hittant vagy demokráciatant, vagy mindkettőt vagy egyiket se tanulják. AZ ÜNNEP SZENTSÉGE

Next

/
Oldalképek
Tartalom