Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-12-01 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 71. ÉVFOLYAM 2001. DECEMBER No. 6(331), Vol 71, December 2001 USPS178-560 6. SZÁM Betlehemben Megváltó született Karácsony történetét Lukács evangélista írta le evangéliumának 2. része első tizennégy versében. Olvassuk is el! Szenteste közeledtén, nemcsak a vásári zajtól, hanem azért ünnepi muzsikától, énektől is körülvéve, nem nehéz elgondolnunk, hogy az az éjszaka bizony rendkívüli, titokzatos és szentséges éjjel volt. Történetét világszerte ismerik, s talán még nemkeresztyének is nagy számban vannak, akik el tudják azt mondani. Hát hogyne lett volna különleges az az éjszaka, amelyben a világ megváltását adta hírül az angyal. A betlehemi réten nyájukat vigyázó pásztorok az első tanúi annak, ahogy Isten egyszeri módon szól bele az emberi történésekbe és azokon ugyancsak egyszeri módon kíván változtatni: Úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta oda érte, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Könnyen elképzelhetjük, hiszen népszámlálásról szól a jelentés, hogy azon az éjszakán az akkor ismert világban, s persze az ismeretlen részekben is, számtalan gyermek született, s közülük sokan kedvezőbb körülmények között jöttek a világra, mint a betlehemi Gyermek. S mégis, ma már csak egyetlen Gyermekről beszélünk, az Ő születésén örvendezünk, arról, Aki a betlehemi istállóban bepólyálva feküdt a jászol szalmáján, s Akit Mária fiaként ismerünk. így lett teljessé az ősi prófécia: íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, és nevezi Immánuelnek, azaz velünk az Isten. Mennyire egyedülálló ez a születés! Ismételten arra vagyunk kényszerülve, hogy bevalljuk, ebben a Gyermekben valósult meg Isten minden ígérete: De te, Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda ezrei között, belőled származik nékem, Aki uralkodó Izráelen, Akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van A betlehemi mező felett elhangzott első angyali szózat óta minden embernek szükséges arra a szózatra felfigyelnie. Hogy miként reagálnak reá az nagy kérdés és sokak problémája, mert hiszen mi nehezen vagyunk meggyőzhetők. Kétezer éve már, és mindig újra meg újra el kell mondani a Gyermek történetét arról a csendes és szentséges éjszakáról, hogy az megérintse a lelkeket és szíveket és senki ki ne maradjon annak kozmikus öleléséből. Hogy hiszik vagy nem, a bizonyságtételnek hangoznia kell, és mi nem is tehetünk másként, csak beszéljünk a boldogító, szívetvidító szent karácsonyról, Isten szent Fia megszületéséről. Mert sem azelőtt, sem azóta nem volt olyan éjszaka, amelyben nagy világosság támadt és angyali seregek énekelték volna: Dicsőség a magasságban Istennek és földön békesség és az emberek között jóakarat. Hát nemde rendkivüli volt az az éjszaka, melynek rendkívülisége az angyali kijelentésben rejlik, amint a Gyermek születését adta tudtul? Először az ragadja meg a figyelmünket, hogy az angyal KRISZTUS születését jelenti be. A Krisztus született az emberek számára. Ezzel teljessé vált minden messiási ígéret. Az amire Isten népe várt nagy reménységgel az évszázadok során, azon az éjszakán valóra vált. Óriási, felfoghatatlan meglepetés ez! Mert mi emberek hozzá vagyunk ahhoz szokva, hogy mindig csak reménységről beszéljünk, reménységben éljünk. Folytonosan vámunk kell, hol egy órát, hol egy hetet, talán egy évet, de aztán még évszázadokon át is. A remélt szép jövő, mégha valami meg is valósul belőle, alapjában nem változtat a helyzeten, a jövő mindig csak jövő marad számunkra S a messiásvárás inkább felfogás dolga, vagy jobban mondva, a hit dolga. Olykor biztató és reményt keltő, másszor pedig kilátástalan. S eközben Isten láthatatlan országa egyre közelebb kerül a beteljesedéshez. Ezt látjuk igazolva ott Betlehemben, ahol az angyal hirdette, hogy a Krisztus született nekünk. Ugyan nem úgy, ahogy mi valamiféle messiástól elvárnánk. Azért is van a sok csalódás. Mert mi inkább előírnánk, hogy miként jelenjék meg az, aki messiásként Kedves Olvasóinknak örömmel teljes, áldott karácsonyi ünnepeket és kegyelemben gazdag, békés új esztendőt szeretettel kíván- a Szerkesztőség és az AMEK tisztikara. jönne hozzánk. Ez a Messiás azonban nem jön másként, mint egyszerű emberi gyermekként, bepólyálva, s a jászolba fektetve, Akiről János drámai tömörséggel így írt: Az Ige testté lett. Ez pedig megkívánja, hogy elképzeléseinken, ideáinkon gyökeresen változtassunk, nehogy a jászol mellett meg ne állnánk, térdere ne ereszkednénk, s a Gyermeket teljes szívvel ne imádnánk! Hiába is várunk, reménykedünk, helyezkedünk, hogy egyéb messiások majd megoldják a problémákat, s megadják a feleletet azokra a belső vívódásokra is, amelyek bennünket nyugtalanítanak. S megtörténhetik, hogy ilyen képzelt messiások egyike-másika bizonyos ideig el is vakít, de hamar kiürül a tarisznyájuk. Nekünk mélyebbre, messzebbre, magasabbra kell nyúlnunk, benső énünkre kell rátalálnunk, s akkor sem tehetünk mást, csak hogy Betlehem felé forduljunk. Mert ott született meg A Messiás, A Krisztus, Aki minden elvárásnak, reménységnek a betöltője. Ebben az összefüggésben adja hírül az angyal, hogy a Megtartó született meg az emberek számára. A messiási küldetés nem más, mint a megtartás. Megmenteni valakit, az egész emberiséget a bűn és a halál veszedelmétől. Mi másként látjuk a dolgokat, nekünk a magunk megtartója kell, olyan, aki csak velünk törődik, de éppen ezért a másikkal és másokkal nem törődik, azokat veszni hagyja. Ilyen gondolkozásba nem fér be a Megtartó képe, sőt azt ki is záija. A Megtartó nem így és nem ilyen formában kíván az emberek javára szolgálni. Amikor az angyal a Megtartóról szól, mé(Folytatás a 2. oldalon)
