Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-08-01 / 4. szám
71. ÉVFOLYAM ERGS® VÁR 3. oldal r Az Arpádház és a magyar keresztyénség A történelem áradó folyamát nehéz időpontokhoz kötni. Ezeréves államiságunk ünneplése sem egy eseményhez köthető, inkább folyamat, sorsfordító eseménysor, melynek hatása máig ér. Honfoglaló eleink már találkoztak a keresztyénséggel, a középkori Európa akkor még egységesnek mondható vallásával. Hívei is lehettek a magyarok között. Tanúsítja ezt a bezdédi tarsolylelet, melyen az ősi magyar hitvilág életfáját a kereszt öleli át. A keresztyénség döntő áttörése a kalandozások csődje miatt következett be 933-ban, Merseburgnál. Ez a döntő vereség ráébresztette a nép vezetőit, hogy az ősök lelkeit segítségül hívó táltosokban nem bízhatunk. A nagy kérdés csak az volt, Róma vagy Bizánc legyen a kapcsolópont. 948-ban rangban a harmadik magyar főméltóság - Bulcsú - Bizáncban megkeresztelkedett és nyomában bolgár, szláv papok kezdték hirdetni a keresztyénséget. Az Árpádok inkább nyugat felé tájékozódtak. 955-ben Augsburgban, 970-ben bizánci területen éri súlyos veszteség a magyarokat. Az újonnan trónra lépő Géza csak úgy tudta a béke létfeltételeit biztosítani, ha nyugatról is térítő papokat kér. Végső győzelemre István - Szent István - segítette a keresztyénséget, amit II. Szilveszter pápa azzal pecsételt meg, hogy koronát küldött, amivel 1000. decemer 25-én (más vélemény szerint 1001. január 1 -én) királlyá koronázták. 1001 -ben Augusztus 20 emlékezetére AUGUSZTUSI ELÉGIA (részlet) Hogyan szólt első szent királyunk Intelme serdülő fiához? Vendégek és jövevények hasznot hajtanak e népnek: Mert amiként különb-különb tájról jövő másként köszönt, úgy hoznak más nyelvet, szokást, példát, fegyvert, harci fogást. Mert egynyelvű, egyszokású ország gyenge, mint a bábú, oly magányos és esendő, fuvalattól is veszendő. Ennél fogva parancsolom néked én egyszülött fiam: Tiszteld nyelvük és szokásuk, itt lakjanak, sem mint másuttl- Es ha amit építettem vagy amit összegyűjtöttem lerombolád vagy szétszórnád,nagy kárt szenvedne az Ország! Sumonyi Zoltán elnyerte az apostoli jogot, ami arra hatalmazta fel, hogy magyarországi egyházát megszervezze. A térítés központjai és a keresztyén kultúra terjesztői a püspökségek és a bencés monostorok voltak, melyeket a király gazdagon ellátott. Újabb királyi monostorokat is alapított: Bakonybél, Pécsvárad, Zoborhegy, Zala. Apácazárdákat is létesített: Veszprémvölgy, Somlyóvásárhely, stb. Példáját a nagyúri családok is követték. A XI-XII. században 80 monostort alapítottak. Az országot 10 egyházmegyére osztotta, a magyar zarándokok számára Rómában, Ravennában, Konstantinápolyban, s Jeruzsálemben zarándokházak épültek. István törvényeket adott az országnak, kormányzásának alapelveit pedig a tragikusan korán elhunyt Imre fiának írt intelmében hagyta ránk örökül. Ezzel olyan uralkodó dinasztiát alapított, ami három évszázadra meghatározta a keresztyénség sorsát. Az Árpádház István óta államszervező, államfenntartó erő volt. Sikerült erős, központi hatalmú királyságot szerveznioe Európában akkor, amikor a nyugati feudális széttagoltság erre éppen nem adott példát. Pedig István halálakor gondok tornyosultak. Imre herceg még atyja életében, 1031. szeptember 2-án meghalt és az ország trónörökös nélkül maradt. Atyja hét évvel később követi, 1038. augusztus 15-én. A halála után kibontakozó trónviszály István művét veszélyezteti. 1046-ban felkelés tör ki a feudális és keresztyén rend ellen. Püspököket, papokat, világiakat mészárolnak le, közöttük az idős Gellért püspököt, akit taligára tettekés a mai Gellért-hegyről letaszították. A keresztyénség és a magyar állam megmentője Szent László lett (1073-1095), aki a legfontosabbat, a békét és a jogrendet biztosította. A keresztyén konszolidáció fontos lépése volt, hogy 1083-ban Istvánt, Imrét, majd Gellértet szentté avatták (Istvánt 2000 augusztusától az ortodox egyház szentjei közé is besorolták - Sz.). László folytatta István egyházszervező munkáját. 1077 körül kibocsátott törvénykönyve, valamint az 1092-es szabolcsi zsina határoztai végképp beillesztették Magyarországot Európa keresztyén nemzeteinek közösségébe. Szent László művét utóda, Könyves Kálmán folytatta (1095-1116). Megteremtődtek a keresztyén kultúra magyarországi műhelyei. A kolostorokban és a káptalani iskolákban hazai írók nevelkedtek és Könyves Kálmán körül kialakult az első írói kör. A virágzás a XII. század utolsó harmadában következett be. A szerzetesi életforma megújítói, a kolduló rendek hamar megjelentek hazánkban és fontos támaszai lettek a megújulásnak. III. Béla (1172-1196) szerencsés uralkodó, megszilárdította az Árpádház balkáni és adriai uralmát és az ország virágzását hozta el. Az egyház megerősödött, önállósodott, és olyan jelentős egyéniségeket teremtett, akik, ha kellett, a királysággal is szembefordultak. Pl. Lukács érsek (1181), aki a párizsi egyetemen tanult, s aki a papság világi uralmát hirdető gregoriánus irányzat híveként vállalta, hogy II. Lászlót nem koronázza meg, III. Istvánt befolyása alatt tartotta, s 1192-ben III. Bélával is szembefordult. Ezt az álláspontját még a pápa felszólítására sem adta fel. Magatartása példát teremtett. Ezért a XIII. század elején Róbert esztergomi érsek kísérletet tett szentté avatására - sikertelenül. Mindazonáltal az árpádházi Magyarország nem volt egyvallású. Ä honfoglalásban, több egyházi forrás szerint zsidó hitre tért kazárok is resztvettek, sőt a honfoglalás után is jelentős szerepük volt a hadviselésben. Ioannész Kinna Mosz, XII. századi történetíró azt is leírja, hogy a magyar seregben voltak “Mózes törvénye szerint élő khalicok, akik a sereg élén jártak”. A khalic chalnuc héberül utászt, úttörőt jelent. Ha árpádkori zsinataink határozatait vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy keleti szokások voltak az irányadók. Ebből arra következtethetünk, hogy jelentős ortodox közösség is élt hazánkban. Szent László II. (Komnenosz) János bizánci császárhoz adta feleségül Piroska leányát, akit Iréné néven szentként tisztelnek az ortodoxok. De a hazai ortodoxok nemcsak a bolgárokkal és a bizánciakkal tartottak kapcsolatot, hanem a kijevi oroszokkal is, aminek egyik bizonyítéka, hogy Magyar Mózest a XI. századtól szentként tisztelik az orosz ortodoxok. A tatárj árás után ismét átalakult az ország etnikai térképe. Ez pedig a vallási helyzetkép változását hozta. Á kipusztult lakosság helyére más népek jöttek nyugatról épp úgy, mint keletről. A nagyobb számban betelepedett ortodoxok magukba olvasztották a magyar ortodox kisebbséget. Jöttek mohamedánok és pogányok, akiknek csendes térítése elkezdődött. A szerzetesrendek virágzásának a kora volt ez az idő. A tatárjárás 1241-1242-ben a királyság létét is veszélyezetette, de IV. Béla szilárd kormányzása ismét helyreállította a rendet. Utána a hanyatlás következett. V: István (1270-1272) zavaros uralma után IV. (Kun) László kerül a trónra - gyermekként aki még felnőtt korában sem tudta elfogadtatni magát kun kapcsolatai miatt. Az utolsó árpádházi király, III. András halálának 700. évfordulóját ünnepeljük ebben az évben (ti301. január 14), akit a budai ferencesek Szent János templomában temettek el. Nehezen jutott a trónra. A Kőszegiek 1278-ban, 1287-ben, majd 1289-ben is felléptették IV. László ellenében, de sikertelenül. Támasza a magyar papság volt. Végül
