Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-08-01 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 71. ÉVFOLYAM 2001. AUGUSZTUS No. 4 (329), VoL71, August 2001 USPS 178-560 4. SZÁM A LEGFŐBB JÓ - ISTEN! Olvasd: A gazdag ifjú története (Márk 10:17-27). Jézus Krisztus Urunk szeretettel pihentette meg tekintetét az előtte térdreborult emberen. Alighanem fiatalember volt ez. Ugyan miért kedvelte meg őt Jézus? Bizonyosra veszem, hogy nyugodtan elmondhatjuk: Nem azért kedvelte meg meg, mert már messziről meg lehetett állapítani róla, hogy “sok jószága volt”. Nem külső megjelenése, gazdagsága tette őt kedvessé Jézus számára. Az okot, amiért Jézusnak tetszett ez az ember, nekünk is teljes méltánylással kell elismernünk. Próbáljuk meg magunkat ennek a fiatalembernek a helyébe képzelni, amint leborul Jézus előtt. Jézus előtt, aki az ember leikébe belelát. Vájjon kibírta volna-e a mi szemünk Jézus tekintetét, amikor elsorolta a törvény követelését: “Ne paráználkodj ál! Ne ölj! Ne lopj! Hamis tanúbizonyságot ne tégy! Kárt ne tégy! Tiszteljed atyádat és anyádat!”!? Nem tudom - Testvéreim - ti hogyan vagytok ezzel. Magamról tudom, hogy le kellett volna sütnöm a tekintetemet. Ez a fiatalember azonban kibírta Jézus szemét és a meggyőződés nyugodt hangján válaszolt: “Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva!” Valóban érdemes volt arra, hogy Jézus “megkedvelje őt”. De hogyan került ez a fiatalember Jézus útjába? Miért futott Hozzá és miért borult térdre Jézus előtt? Miért volt neki szüksége a szegények és a bűnösök barátjára, holott gazdagnak és tisztának tudta magát? Azért, mert nem volt boldog! Maga sem tudta, miért nem boldog. Sokan irigyelhették volna sorsáért. Valószínűleg irigyelték is. Őbenne azonban volt valami kielégítetetlen vágy. Minden gazdagsága ellenére is volt benne valami hiányérzet. Ez kergette Jézushoz. És Jézus tudta ezt. Azt is tudta, mi baja ennek az ifjúnak. Őszintén segítem is akart rajta. Ugyan mit látott meg rajta Jézus tekintete? Nem tartotta szemforgató embernek, álkegyességben élőnek. Az ifjú válaszát Jézus ellenvetés nélkül elfogadta. Jézus szeme élesen észrevette azt is, hogy nem a gazdagsága volt a baja a fiúnak. Hiszen arról aligha ő tehetett, hogy gazdag volt. Valószínűleg úgy örökölte a vagyonát. Boldogtalanságának az oka tehát nem a gazdagsága volt. Egy beteg pontot látott meg benne Jézus: az önzést. Egész gondolkozása mindig csak önmaga körül forog. Még az is lehtséges, hogy az örök élet kérdése is csak azért foglalkoztatta, hogy választ kapjon arra az aggódására: Miképpen lehetne a rohanó időben, a gyorsan lejáró élet után is megtartanii azt, amije van? Úgy gondolom: Tévedés volna a bibliai történet alapján azt tanítani, hogy Jézus a vagyont elítélte, vagy pedig vagyonközösséget követelt volna attól, aki követni akarta Őt. A vagyontól való elszakadás tanácsát azért adta ennek a fiatalembernek, hogy kiszakítsa őt önzéséből. Ebből a célból mutatta meg neki a körülötte élő embereket. Az éhezőket. A koldusokat. A rongyosokat. A- kiknek a sorsa ezt a fiatalembert eddig egészen hidegen hagyta. És legyen szeme a mások nyomorúságának a meglátására. És legyen szíve a könyörületességre. Megmutatta neki, hogy a földön nemcsak anyagi gondtalanság, egészség van, hanem van valami, amit Ő - Jézus, és nyomában mi is - keresztnek nevezünk. Ez az ember önzésében azt hitte, hogy mindehhez neki semmi köze nincsen. Hiszen ő gazdag! Jézus azért kívánj a tőle: “Jer! Kövess engem, fölvévén a keresztet!” Az örök önimádatban forgó önzésétől akarta megszabadítani. Keresztyén igehirdetésünkben gyakran megtörténik, hogy ennél a pontnál megállunk és ezzel - akarva vagy akaratlanul - azt a látszatot ébresztjük, mintha Jézusnak a keresztyének számára az volna az egész mondanivalója, hogy kolduséletet éljenek és némán törődjenek bele a kereszt igavonásába. És elfelejtjük, hogy Jézus ennek az embernek nem csak azt mondta: Menjen el és adja el a vagyonát és ossza szét, azután pedig kövesse Őt a kereszt súlya alatt, hanem azt is mondta neki: “Senki sem jó, csak egy: Az Isten!” Ő a legfőbb jó. És azt ígérte a gazdag ifjúnak, ha önzésétől és földi vagyonától elszakad, akkor “kincse lesz a mennyekben”. Isten lesz a gazdagsága. Az emberélet csak akkor boldog, ha Isten áll a középpontjában. Ezt vallom. Vallom Jézus Krisztussal együtt és vallom minden hű keresztyénnel az egyház hosszú történetén végig. Mert nem az az egy bibliai ember volt, aki gazdagsága ellenére is Isten nélkül szegénynek, sőt koldusnak érezte magát és kielégítetlen vággyal hullott a sírba. Számtalan sorstársa volt. De még többen éltek e földön keresztyének, akiktől a föld sok mindent megtagadott, igen nagy szegénységben éltek, de Istenben mégis boldogan vallották magukat gazdagoknak. Akinek Istene van, valóban gazdag. Nemcsak a földön. Ezt a gazdagságot nem veheti el tőle sem a halál, sem a sír. Ez az egyetlen útja annak, hogy teljesedjék a vágy, melyet a gazdag ifjú kifejezett: “Élnyemi az örökéletet”. Isten igéjének az igazsága nemcsak az egyes emberre áll, hanem mindenkire, aki ember. Emberek közösségére is. Gyülekezetekre, politikai közösségre, országra is. És az egész világra is. Amióta ember él a földön, soha meg nem szűnt a törekvés: Megkeresni az útját, hogy az ember elvehetetetlen boldogságot építsen magának. Ezért gyűjtöttek szülők vagyont gyermekeik számára. Megpróbálták száz más úton. Isten nélkül. Jézus azt mondja erre: “Embereknél ez lehetetlen!” Próbálták úgy is, hogy valamelyik erős világbirodalom mások kizsákmányolásával, leigázásával magát gazdaggá tegye és gazdagságát örökre fönntartsa. A történelemben bekövetkezett bukás Jézust igazolta: “Embereknél ez lehetetlen!” Próbálták egyesek uralmával. Tömegek uralmával. Osztályok uralmával. Fajták uralmával. Különböző társadalmi rendszerek létesítésével. A történelem fel-
