Erős Vár, 2001 (71. évfolyam, 1-6. szám)
2001-06-01 / 3. szám
ERŐS ©VÁR AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 71. ÉVFOLYAM 2001. JÚNIUS No-3 <32a>- VoL7‘-June2001 uspsnsseo 3. SZÁM PÜNKÖSD A TANÚSKODÁS ÜNNEPE Pünkösd ünnepe a Krisztusról szóló tanúskodás ünnepe. (Olvasd: Apostolok cselekedetei 2:1-13). Akkor is ünnep volt. Izrael a törvényadás ünnepét élte és ez egyúttal az aratási hálaadás ünnepe is volt. Emlékeztek az Úrral való szövetségre. Akkor a Sinai hegyen köd-PÜNKÖSDI ÉNEK Jövel, Szentlélek Úristen, Lelkűnknek vigassága, Szívünknek bátorsága. Adjad minden híveidnek Te szent ajándékodat! Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten! Távoztasd el mi szívünknek Hitetlen sötétségét! Világosíts meg minket, Hogy az Isten szent igéjét Hallhassuk és érthessük! Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten! Te vagy a nagy Úristennek Mennyei ajándéka, Igazságnak mestere. Taníts meg minket a Krisztus Igaz ismeretére! Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten! Adjad szent ajándékodat, Bátorítsad lelkünket, Hogy a Krisztust vallhassuk! Adjad, hogy mi legyőzhessük Az ördög csalárdságát! Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten! Biztasd rettegő szívünket, Hogy kétségbe ne essünk Halálunk idején, De nagy bátorsággal hitben E világból távozzunk! Jövel, vigasztaló Szentlélek Isten! Batizi András, XVI.szd. ben, felhőben, földrengésben, mennydörgésben jelent meg az Úr és ígérte, hogy velük megy a vándorúton oltalmával, hűségével, erejével. A két kőtábla, amit a szövetség ládájában magukkal vihettek tovább, ennek a jelenvaló oltalmazó Istennek volt a bizonysága. Ehhez az ünnephez kapcsolódott az aratásért való hálaadás is. Az emberi munkát megáldó Isten hűségéért való hála. Jeruzsálemben a templomban és városszerte ónási tömeg éneke, imádsága, és természetesen zsibongása töltött meg minden zugot. Igazi bábeli nyelvzavar moraj lőtt mindenfelé. Kelet szinte minden népe képviselve volt ott. Közöttük olyan pogányok is, akik szívük mélyén vágyódtak Izrael egy Istent valló hitére és szomjas szívvel keresték azt. Az egyik házban egy másik kis közösség is együtt van- Csendesen imádkoznak. Várnak arra, amit a drága Mester ígért, amikor felemeltetett előttük a mennybe. Nekik is drága a sínai szövetség és az aratásért hálaadó szív, de beárnyékolja a kérdés, életük nagy gondja: Hogyan tovább? Elment a Mester és most hogyan, merre tovább? Isten itt ebben a szobában készít egy másik ünnepet. Nagyobbat mint Izraelé, nagyobbat minden emberi ünnepnél. Félelemmel kezdődik. Reng a föld. Zúg a levegő. Lángok viliódznak a levegőben. A félelmet pedig valami csodálatos békesség váltja fel. Itt van, jelen van Ő, az Úr, noha nem látható, a lángnyelvek mintha az O szavára utalnának, az Ő szava élő és dinamikus erő. Aki mer megszólalni, maga is ámul azon, hogy a szó, az ige erő és hatalom. Az a kiáradott tűz, amit a szívükben hordoznak. Megadatik nekik, kinek-kinek, amit szólniuk kell, és szólnak, és abban erő van, hatalom. Erő, amely áttöri a nyelvi korlátokat, áttöri a megértés korlátáit, megvilágosít, személyessé válik mindenki számára. Csodálatos hidat épít szívtől szívig. Valami olyasmi történik, mint amikor 0, az Úr szólt, mintha az Úr szólna belőlük, általuk. Csodálatos! Ez is ünnep. Isten megváltott népének ünnepe. Az igehirdetés ünnepe, a Krisztusról szóló tanúskodás ünnepe. Olyan ünnep, amely mostantól fogca az egyház legnagyobb ünnepe. Ebben, ebből él az egyház. Széttöri a korlátokat népek, nyelvek között és egyszerre érti meg zsidó, és római, parthus és elamita, és a többi más. Iskolázott, művelt ember, és egyszerű halász és földmíves. Isten máig is ható kegyelme az, hogy ezt a csodálatos élményt ma is átélhetjük gyülekezeteinkben, ahol Isten Leikétől érintett szíveken át megszólal az ige és ma is megragad, bűnbánatot kelt és bocsánatot oszt ma is azoknak, akik a Lélek által megnyílnak erre. Ez ma is csoda valóban! Látnunk kell azt is, hogy ahol Isten Lelke munkálkodik, ott mindig igyekszik zavart kelteni a Gonosz is. A Lélek áradásakor azok is megszólalnak, akiknek csak gúnyos szavuk van minderre. Ezek “édes bortól részegeknek” nevezik azokat, akik a igét hirdetik. Jézusról, a Megfeszítettről lehet részvétet keltőén beszélni. Jézusról, a Feltámadottról csak úgy lehet szólni, hogy abban szembesít az ige az én halálommal is, az én bűneim valóságával is, rákérdez az én keresztyén életfolytatásomra is, hogy az csak formaság, külsőség, vagy a Feltámadott szolgálata, Neki való engedelmesség-e. Akkor a Lélek erre kérdez: ez számodra meghatározó valóság vagy édes bor részegsége? Az egyház pünkösdben él. Új ünnepe van, könyörög a Lélek áradásáért, odaszánja magát ennek szolgálatára, vagy eloltja, elcsendesíti a Lelket és akkor annak éltető tüze nélkül meghidegül, kihuny. Akkor, ott Jeruzsálemnen egy kis csapat a Lélekért imádkozott és Isten meghallgatta ezt a imádságot, s így támasztott új ünnepet, nagyobbat, mint amit kint a sokaság élt. Isten népe csak úgy élhet a mai világban is Urának szolgálva, Róla tanúskodva, ha ezt a Lelket kéri, ennek elevenítő kiáradását. Veni Creator Spiritus. Ámen. Sólyom Károly. In: Evangélikus Elet
