Erős Vár, 2000 (70. évfolyam, 1-6. szám)
2000-10-01 / 5. szám
70. ÉVFOLYAM ERGS ®VÁR 3. oldal Legyen Isten Isten a mi életünkben is! Püspök- és felügyelőiktatás a Nyugati Egyházkerületben Történelmi eseménynek lehetett tanúja az a több mint ezer egyháztag, aki szeptember 23-án a győri öregtemplom padjaiban, pad sorai között, a templomkertben, a közeli iskolában résztvevője, vagy csak hallgatója volt az újra megalakult Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspök- és felügyelőiktató ünnepi Istentiszteletnek és az azt követő közgyűlésnek. Az új kerületben, amely a 48 évvel ezelőtt állami nyomásra megszüntetett Dunántúli Egyházkerület utóda, a gyülekezetek Ittzés János kőszegi lelkészt választották püspökké és dr. Weltler János veszprémi gyógyszerészt, gyülekezeti felügyelőt kerületi felügyelővé. Az ünnepi Istentiszteleten D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke 1 Korinthus 3:11 alapján hirdette Isten igéjét. Rámutatott arra, hogy a zsinat döntése alapján Isten műve a mai alkalom, hiszen 0 engedte meg ezt számunkra. Az új kerület elnökségének megbízatása, hogy Krisztust hirdesse a Nyugati Kerületben. A hívek pedig buzgón imádkozzanak, hogy elöljáróik megteljenek Szentlélekkel. Az iktatás szolgálatát — a kerület megalakulását előkészítő testület felkérésére — Lábossá Lajos, a kerület legidősebb férfi, és Ferenczy Andrea legfiatalabb női parókusa, valamint Lackner Pál győri igazgatólelkész végezte. Az ősi Confirma éneklésével közel 120 lutherkabátos lelkész kérte Ittzés János szolgálatára a Szentlélek erejét. Dr. Weltler Jánost már az új püspök iktatta kerületi felügyelői tisztébe. Az Istentisztelet úrvacsoraosztással zárult, majd a közgyűlésre került sor. Az új püspök nagyívű, a fenti címet viselő székfoglalóját a múltra való emlékezéssel kezdte. Felolvasta D. Kapi Béla egykori dunántúli, akkor már nyugalmazott püspök írását arról, hogyan temeti el megszüntetett kerületét — a feltámadás reménységében. Ez következett be most; sokak imádságára mondott isteni "igen" ez az óra: az egyházkerület feltámadása. A jelen értékelésével Ittzés János püspök így folytatta: A pártállam sikerrel tört ránk, sekélyes teológiával pótoltuk Luther kincsét. Lelkileg csúszunk lefelé, bár a külső jelek mást mutatnak. Megkövetem egyházunk népét — folytatta —, az elárvult, magára hagyott egyháztagokat, azokat, akik miattunk vélték gyengének Istent. Eszközünk kevés, de nem vagyunk fegyvertelenek, velünk van Jézus! A legfontosabb a misszió, minden annak van alárendelve. Egyetlen méltóság a szolgálat keresztje, nem pedig a nyakba akasztott kereszt. Nincs vízióm a jövőről — jelentette ki —, reménységem van. Van viszont Valaki, Akinek van víziója: az élő Jézus. A legfontosabb konkrét feladatait a következőkben látja az új püspök: A hitvallásos teológiai munka, az igeszolgálat tisztaságának előmozdítása; a hitoktatás megújítása; a missziói szolgálat lehetőségeivel való élés; az egyházi élet átláthatóságának javítása, elsősorban az anyagi ügyekben; a lelkészi fizetések arányosítása; a törvényesség munkálása; a kerület nagyobb városaiban diákotthon-hálózat kialakítása; a szórványhelyzet átgondolása; missziói központok létrehozása; kerületi néplap indítása. A püspök beszédének végén kitért még a határokon túl élő testvérekre és az ökumenikus kapcsolatokra is. Reményem az Úr Jézus — mondta —, csak O tud közénk hidat építeni, Hozzá kell közel kerülni, így kerülünk egymáshoz is közel. Dr. Weltler János székfoglalójában a világiak feladatául adta: mindig készen kell állni az Úr szolgálatára, Ő erőt ad, ez az egyetlen helyes magatartás. Utalt családi hátterére, szeretettel és hálával emlékezve édesapjára és nagybátyjaira, akik példát adva jártak előtte. Kevés a munkás — hangoztatta —, sokan elkallódtak, de példát kell vennünk a Pásztorról, Aki utána ment az eltévedt báránynak. Végezetül hangsúlyozta, hogy munkáját minden körülmények között az egyház törvényes rendje szerint kívánja végezni. Az ünnepi közgyűlés köszöntésekkel és üdvözlő levelek felolvasásával folytatódott, amelyekre az új püspök röviden köszönetét fejezte ki. Akik ott lehettünk ezen a nagyszabású ünnepen, történelmi levegőt szívtunk. Tanúi lehettünk annak, hogy egy élő közösség — a Dunántúl evangélikussága — együtt örül új vezetőivel, akiket maguk választottak saját maguk közül. Isten áldása kísérje életüket és munkájukat! Ifj. Zászkaliczky Pál “TÜRELEM ES BIZONYSÁGTÉTEL” Az idei nagyhéten tartották meg a 4L nyugateurópai magyar evangéliumi ifjúsági konferenciát a Kölntől keletre fekvő Pracht község Hochgeret nevű evangéliumi központjában. Kereken kilencvenen gyülekeztek össze fiatalok és “szenior konferenciázók”, s a szokottnál magasabb volt a fiatal házaspárokkal érkezett gyermekek száma. Az 1999. évi konferencián arra kérték a rendezőséget, hogy az evangéliumi misszió munka és más közösségek propagandamunkája közti különbség képezze a mostani konferencia tárgyát. Ennek a kérésnek a jegyében a főtémát — “Türelem és bizonyságtevés” — János evangéliuma 17. részéből négy napon át bibliatanulmány vezette be; ezt a sorozatot id. Zászkaliczky Pál, budapesti diakonisszaintézeti lelkész tartotta. Majd ugyancsak négy nap során a délelőtti órákban egy-egy altémával foglalkozó előadásra került a sor, melyeket a délután folyamán a hat vagy hét csoportba osztott résztvevők részletesen megbeszéltek. Ezeknek a címe: “Az Úr hosszútűrő”, “A türelem határai”, “Az egyház bizonyságtétele”, és “Az egyén bizonyságtétele. Az előadók között több magyarországi és nyugateurópai lelkész, egy történészprofesszor, és egy egyházkerületi főgondnok szerepelt. Az esti programok közösségépítők voltk, mint ismerkedési est, irodalmi est, ifjúsági vetélkedő, történelmi est, missziói est, “Ki mit tud?” bemutató és művészest. Egyik délután a felvidéki fiatalok számoltak be az ottani magyar egyházi életről. Volt egy cseppkőbarlanghoz, ill. várhoz vezető közös kirándulás is A reggeli imaórát családanyák, az esti áhítatokat fiatal leányok és fiúk tartották. Két Istentisztelet (virágvasámap és nagypénteken, ez utóbbi előkészítővel és úrvacsoraosztással) kiemelkedő része volt a konferenciai programnak, úgyszintén a nagycsütörtök-éj szakai passióolvasással egybekötött vigilia/virrasztás. A heti munkát a szombati “morzsaszedés” (kiértékelés), a következő találkozó terveinek megbeszélése, és befejezőáhítat zárta le. Viszontlátásra 2001 nagyhetén, valahol Európában! Dr. Pósfay György, genfi ev. lelkész GYŰLÉS KANADÁBAN Az Evangélikus Világszövetség tizedik nagygyűlését Kanadában, a manitobai Winnipegben tartják meg, 2003-ban. A kinevezett nemzetközi előkészítő bizottság máris megkezdte a nagygyűlés tervezését. A bizottság élén Nagle Susan USA-beli ev. lelkész áll, aki az EVSZ missziói programbizottságának is a vezetője, lw. Keressétek először az Isten országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak néktek Máté 6:33
