Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)

1999-08-01 / 4. szám

69. ÉVFOLYAM ERŐS® VÁR 5. oldal---------------Marylandi Figyelemreméltó esemény történt Mary­­landben. Nem úgy, ahogy egyesek kitervel­ték. A Calvert-megyei középiskola végbizo­nyítványokat kiosztó ünnepségén a 17 éves Schenk Julie imával akarta bevezetni a na­pot. Iskolatársa, a 18 éves különc, Becker Nick tiltakozott az ima ellen, mondván, hogy az őt sérti. Panaszával a hírhedt libe­rális “American Civil Liberties Union”-hoz (ACLU) fordult, ahol a legmesszebbmenő támogatást kapta. Schenk Julie kénytelen volt beleegyezni abba, hogy beszédének fénypontja a visszaemlékezés legyen és Is­ten nevét ne említse. Ebben mindenki, bele­értve az ACLU-t is, megegyezett. Körülbelül négyezer ember gyűlt össze az ünnepségre. Amikor Schenk Julie 30-má­­sodperces néma felállásra szólította fel a közönséget, valaki a hallgatóságból érces hangon az Úr Imáját kezdte mondani: “Mi Atyánk, Ki vagy a mennyekben...” Azonnal mások is csatlakoztak és mint mennydörgés zúgott az ima végig a termen. Becker, tilta­kozván az ima ellen, eltávozott. Amikor bi­zonyítványáért vissza akart menni, az iskola szabályaira hivatkozva, hogy az a diák, aki elhagyja a termet, nem térhet vissza, ezt megakadályozták. A záróünnepség utáni hajókirándulásból is kirekesztették, mert azon csak azok a diákok vehettek részt, akik a bizonyítványkiosztáson végig ott voltak. Beckert fegyelmezetlen, neveletlen kö­­lyöknek ismerték, aki meg volt arról győ­ződve, hogy ultraliberális létére minden gaz­ságot megtehet. Előző évben hazaküldték, hogy mossa meg a haját és normális hajvi­selettel jöjjön vissza, mert akkor haj a a new­­yorki Szabadságszobor koronájára emlékez­tetett. Egy másik alkalommal eljárást akar­tak indítani ellene, hogy megfegyelmezzék, mert a Hűségfogadalom elmondásakor nem volt hajlandó felállni. De ahányszor az ACLU-hoz fordult, mindig megvédték. Csodálatraméltó az, hogy a közönség spontán megnyilatkozása volt az ima. Az ACLU szóvivője megdöbbent, amikor meg­tudta, hogy a közös imát sem a diákok, sem az iskola vezetősége nem kezdeményezte, s hogy az “Isten” szó nem hangzott el. Az ünnepség előtti megegyezést megtartották és gyakorlatilag semmi megengedhetetlen nem történt. Ez szívből jövő megnyilatkozás volt a kul­túrát romboló istentelen erőszak ellen. Évti­zedek óta azt mondják, hogy a szólássza­badság fenntartásának az az ára, ha eltűrjük mindazt a felháborítóan undorító szennyt, ami a társdalom minden pórusán átszivárog s azt tönkreteszi. Faragatlan senkiházik, is­tenkáromló kétlaki házasságtörő hazugok, Miatyánk-------------­rágalmazok, s az emberiség egyéb különcei élvezik a törvény védelmét. Ahogyan Cal­­vert-megyében egy szemtelen fickó rá akarta akaratát kényszeríteni — a szólásszabadság­ra hivatkozással — a túlnyomó többségre. Az Istenhivőknek a hangját, akik egészsé­ges társadalomban tisztességesen akarnak élni, tűzzel-vassal elnémitják. Ezek nem kapnak sehonnan sem segítséget. A politi­kusoknak saját helyzetük biztosításán kívül egyébre nincs erejük. Egyre több jel utal azonban arra, hogy az elijesztett, elnémított többség síkra száll az igazságért. A mary­landi Calvert-megyében az iskolai záróün­nepélyen megjelent szülők, diákok, s bará­taik megmutatták, hogy valójában mit is je­lent “We, the people”, “Mi, a nép”. Annikor megtiltották, hogy Istenről beszéljenek, ak­kor ők azt választották, hogy Istenhez szól­tak. Sz.L (Florida) ÉLETÜNK IDEJE ISTEN KEZÉBEN “Vigyázzatok, testvéreim, senkinek ne legyen köziiletek hitetlen és gonosz szíve, hogy elszakadjon az élő Istentől" (Zsidók 12:3). Nemrég olvastam egy könyvet, mely egy lelkész és gyülekezetének az életét mondta el. Ebben a gyülekezetben élt egy ember. Hivő, templombajáró ember volt valamikor. Nem volt előtte ismeretlen Isten igéje. Azonban ez az ember fokozatosan elmaradt a közös alkalmakról. Ezekre nem jutott már ideje. Lelkésze is meglátogatta, hogy lássa, miként alakul ennek az embernek az élete. A lelkész kérdéseire ő így felelt: “Tudja, lelkész úr, számomra az élet nem Biblia, nem imádkozás, s nem templomba szalad­gálás. Számomra az élet kenyér, ruha, tüzelő kérdése. Számomra az élet pénzkérdés. Ezt kell keresni, és minél több van belőle, ne­künk annál jobb.” A lelkész szomorúan távozott, miután látta, hogy nem tud kaput nyitni ennek az embernek a szívén. Egy hét múlva azonban történt valami. Hatalmas bányavállalata volt ennek az em­bernek, ez jelentette neki és családjának a megélhetést, a jövőt, az anyagi biztonságot. Ebben a bányában azonban szerencsétlen­ség történt. A bekövetkezett robbanás még nem okozott komoly károkat. De ezt újabb robbanás követte és a bánya teljesen össze­omlott, és ezzel együtt, végzetes sérülést szenvedve, összeomlott ennek az embernek a maga építette, Isten nélküli élete is. Halá­los ágyán hiába keresete a felé néző arcok között, ki az, aki segíteni tudna rajta. Ki az, aki meg tudná nyugtatni vádló lelkiismere­tét? Ekkor eszébe jutott lelkésze, aki egy hete meglátogatta. Gyorsan magához hívat­ta, hátha még nem késő. De mire megérke­zett volna, ez az ember már halott volt. Életünk ideje Isten kezében van. Ke­gyelmét, irgalmát ma még elfogadhatjuk, de lehet, hogy holnap már nem lesz rá lehetősé­günk. Sokan vannak olyanok, akik szeretteik szenvedése láttán vagy betegágya mellett így imádkoztak: “Istenem, kérlek, ne ő, hanem én szenvedjek...” — s ha lehetett volna, át­vállalták volna a szenvedést vagy a halált. Jézus Krisztus azonban ezt tette értünk, hogy megmentsen bennünket. Felvette a keresztjét, vitte a Golgotára, s vállalta ér­tünk a szenvedést és a halált. Istennek ez a szeretete, bűneinket megbocsátó irgalma ma is keres bennünket. Az istentiszteleti alkalmak, a bibliaórák, lehetőséget kínálnak mindenkinek Isten igé­jének a hallgatására és tanulmányozására, közös beszélgetésekre, együttes imádságra és vigyázásra, hogy a hétköznapok gondja, terhei, nehogy hitetlenné tegyék szívünket és elszakadjunk az élő és szerető Istentől. Szabados Regina, pécsi ev. lelkész GÉMES ISTVÁN: JÉZUS ÉS PÁL TANULMÁNYOK AZ ÚJTESTAMENTUMHOZ Szeretettel köszöntjük az írót, Nt. Gémes István stuttgarti ny. ev. lelkészt újabb köny­ve megjelenése alkalmából. S könyve olva­sására szeretettel biztatjuk az igényes olva­sóközönséget, hogy a Bibla kincseiből bő­séggel gazdagodjanak. Az ajánlásból: “Gémes István, mint Krisz­tussal vándorló útitársakat vezeti és pászto­­rolja olvasóit. Csaknem félévszázados szol­gálatának gyümölcseiből, a lelki élet ta­pasztalataiból osztogat. Mint aki Isten sző­lőskertjének világot átfogó gazdagságából meríthet. Kötetünk szerzője a Szentírás ma­gyarázója: a bibliamagyarázat legmélyebb rétegeibe vezet...” A könyv megrendelhető 18 US dollár be­küldésével: Hungarian Conference néven, s 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címen. 0 SEGÍTSEN A BUDDHA A “Civita Cattolica” c., római jezsuita lap szerint szabad keresztyéneknek buddhista meditációs technikát alkalmazni (lótuszülés, légzési gyakorlatok), de csak ahhoz, hogy jobban tudjanak imádkozni. Mindenestre fi­gyelmeztet a lap arra is, hogy valaki nem le­het egyszerre keresztyén és buddhista, azaz a keresztyénség és a buddhizmus tanításban és felfogásban mindenképpen összeegyez­tethetetlen. zdz

Next

/
Oldalképek
Tartalom