Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-06-01 / 3. szám
69. ÉVFOLYAM EROS0VÁR 5. oldal A BIBLIAOLVASÁSRÓL Számtalan ember nyúlt már életének derűs vagy nehéz óráiban a Biblia után. Eligazítást vártak tőle Isten dicséretéhez, de erőt, vigasztalást, bátorítást is, és útmutatást a keresztyén élethez. Sokan meg is találták, amit kerestek. Mások azonban, bár itt és ott felütötték a Bibliát, csalódtak. A Biblia úgyszólván néma maradt számukra. Nem szólt hozzájuk. Nem szabad, hogy ez elbátortalanítson bennünket Ellenkezőleg: ez figyelmessé tehet a Bibliának egy fontos, alapvető jellegzetessége iránt. A Biblia ugyanis mindenekelőtt idegen könyv. Egyrészt abban idegen könyv, hogy számunkra idegen korból származik és idegen emberek idegen nyelven írták. Ez megnehezíti a Biblia megközelítését, de egyúttal figyelmen kívül nem hagyható kifejezése annak, hogy a bibliai Istennek egészen konkrét dolga van azzal a korral, amelyben az embert megszólítja. Ebben egyúttal nagy ígéret is van arra nézve, hogy ez az Isten, ha felnyitjuk Bibliánkat, éppen ilyen konkrétan kezd megszólítani bennünket is, a mi korunkban, a mi nyelvünkön. A Biblia azonban abban is idegen könyv, hogy olyan üzenetet közvetít, amire az emberi gondolkodás magától nem jutna el. Ezért nem csupán formája, hanem elsősorban az üzenete idegen számunkra. Azonban éppen ebben jut kifejezésre, hogy olyan igazságról beszél, amely nagyobb, mint az ember, több, mint az ember gondolkodása, és gondolkodását formálni akarja. Örüljünk, ha a Biblia közvetlenül megszólít bennünket. De megfigyelhető, hogy ez a közvetlenség veszélyeket is rejt. Mindenekelőtt annak a veszélyét, hogy csak azt halljuk ki a Bibliából, amit már előbb is tudtunk, vagy hogy csak azt halljuk meg, amit hallani akarunk. A Biblia idegensége éppen így tartogat számunkra valami jót és ígéreteset. Aki ennek az idegenségnek neki gyűrkőzik és a Bibliával alaposan megismerkedik, valami új és ismeretlen dolgot fog megismerni. Az Nyári Magyar Iskola A Külföldi Magyar Cserkészszövetség idén is megrendezi hagyományos nyári iskolatáborát a fillmor(e)i regényes Sík Sándor Cserkészparkban. Az iskolatábor ideje július 10-31. A délelőtti “iskolaórákat” délutánra szakköri foglalkozások, kirándulások, fürdések, s egyéb vidámságok váltják fel. Minden érdeklődőnek szívesen nyújtanak felvilágosítást a 973-772-8810 telefonszámon vagy levélben Külföldi Magyar Cserkészszövetség, P. O. Box 68, Garfield, NJ 07026-0068 címen. kmcssz emberi élet alapkérdéseivel és alapvető tapasztalataival fog találkozni, amelyek még ma is gondot okoznak nekünk. Megfigyelheti majd, hogy a bibliai tanúk Isten előtti felelősséggel hogyan foglalkoztak ezekkel és milyen megoldásokra jutottak. S meg fog lepődni, hogy ezek közül a megoldások közül milyen sok lehet éppen ma is aktuális. így talán éppen az ótestamentumi őstörténet, amely az emberi bűnről olyan behatóan beszél, fog rávezetni bennünket saját lényünk józan értékelésére és megszabadítani néhány hamis illúziónktól. Ábrahám révén fogunk rájönni, hogy milyen is az az élet, amelyik egészen Isten ígéretére hagyatkozik. A Zsoltárok, a Példabeszédek, vagy Jób könyve fog felbátorítani bennünket, hogy hétköznapi tapasztalatainkat Isten elé vigyük és így önmagunkat és Isten hozzánk fordulását jobban megértsük. A prófétáknál Istennek azzal az oldalával — arcával — fogunk szemben állni, ahol Isten nemcsak jó Isten, hanem az, Aki tőlünk életünkre nézve számvetést követel. Jézuson pedig feltárul előttünk, hogy a szó végső értelmében mit jelent az igazi emberélet és hogy Isten maga hogyan hordozza ezt az emberlétet. Mindenestre mindez nem egyszerűen hullik az ölünkbe. Be kell dolgozni magunkat a Biblia gondolkodásába és tanúskodásába, és át kell állnunk annak gondolkodására és tanúskodására. Akkor fog az a maga teljességében feltárulni számunkra. Az ilyen tanulmányozás különböző módon valósulhat meg. A következő utalások csak javaslatok, amelyek sokféleképpen változtathatók.. Kezdetként elővehetünk olyan szövegrészeket, amelyek nagyobb csoportokon belül összehasonlíthatók. Például zsoltárokat, Jézus példázatait vagy vitabeszédeit. Figyelmesen elolvassuk őket. Megpróbáljuk a problémát, a szituációt vagy kérdést kiemelni, amelyből kiindulnak. Megfigyeljük, hogy ezek az igeszakaszok az olvasót milyen mozgásba akarják belevonni, és megpróbáljuk ennek átadni magunkat. Számba vesszük, hogy hol nyerünk több világosságot és számba vesszük azt is, hogy mi az, ami idegen számunkra. Nem csak egy zsoltárt, nem csak egy példázatot, nem csak egy vitabeszédet olvasunk el, hanem kettőt, hármat, vagy négyet ezekből. Összehasonlítunk, figyelünk a párhuzamokra és a különbségekre, s meg fogjuk látni, hogy milyen eleven az az üzenet, amiről a Biblia tanúskodik. Megtapasztaljuk, hogy a kérdések, amelyek emitt nyitva maradnak, amott válaszra lelnek. Lesz, ami idegen marad számunkra. Ne toljuk félre ezt, hanem hagyjuk meg problémának, kérdésnek, ami a Bibliának teszünk fel; talán olyan kérdésnek, amit önma-EMLÉKEZZÜNK TRIANONRA! 1920. JÚNIUS 4. NEM FELEJTHETÜNK! gunk felé kell irányítanunk. Magunkkal visszük ezt más szövegcsoportok feldolgozásába. Különösen az Ótestamentumból maradhatnak egyesek megoldatlanok. Ha öszszevetjük az ilyent az Új testamentum bizonyságtételével, meglátjuk, hogy az Újtestamentum miben valóban új, s hogy mégis hogyan tételezi fel az Ószövetséget. Megkérdezzük az igerészeket arról, hogy hogyan szólnak az emberről és hogy hogyan és miben tapasztalják meg Istent, az Ő segítségét és igényét. És megkérdezzük magunktól, hogy hogyan ismerjük fel ezekben önmagunkat. Talán már itt is megtapasztaljuk, hogy így gazdagabb a gondolkozásunk, hogy sok dolgot megtanulunk másként nézni, s hogy életünk új távlatokat nyer. Később terjedelmesebb szövegcsoportokat vehetünk elő. Talán az evangéliumok egyikét választjuk. Azt nyomozzuk, hogy hogyan ábrázolja Jézust. Ha az egyik evangélium Jézus-ábrázolását a többiével összehasonlítjuk, mindenekelőtt azt vesszük észre, hogy itt nem egyszerűen Jézusról beszélnek, hanem hogy az evangéliumok sokkal gazdagabbak. Fel fogjuk fedezni, hogy a különböző evangéliumokban különböző Jézus-képek lépnek elénk. Azt mutatják meg. hogy az őskeresztyén gyülekezet hogyan fáradozott azon, hogy Istennek a világban és a világon végzett munkálkodását Jézus személyén mindig láthatóvá tegyék. Forduljunk mégegyszer a zsoltárokhoz. Ez a könyv a Biblia énekeskönyve. Közülük sokat még ma is minden további nélkül utánamondhatunk. Arra vezetnek rá bennünket, hogy tapasztalatainkat Isten előtt rendezzük és megragadjuk. Megszabadítanak bennünket attól, hogy mindig csak önmagunkra tekintsünk. A dicséretekből megtanuljuk, hogy életünk szép tapasztalatait ne tekintsük magátólértetődőnek. A panaszdalok utat mutatnak, hogy a szenvedésben ne essünk kétségbe, hanem éppen abban is Istenhez ragaszkodjunk. Vagy vegyük elő az Ószövetség egyes történeti könyveit. Ezek abban egészen egyszerűek, hogy Izrael történetének eseményeit beszélik el. Valamivel nehezebbé válnak, ha nemcsak arra figyelünk, amit elbeszélnek, hanem arra is, hogy hogyan tudósítanak az
