Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)

1999-04-01 / 2. szám

4. oldal ERŐS® VÁR 69. ÉVFOLYAM Adományok nyugtázása LÁTTAM AZ URAT! LÁTTAM!!! Olvasd: János 20:1-18. A világ leghosszabb éjszakája volt. A lámpás végig leégett már rég és még mindig sötét volt. Kisírt szemeim még mindig nyit­va voltak, dagadtak és vörösek, éreztem. Nem is csoda, mert péntek óta nem tudtam lenyugodni. Majdnem mindenki egyedül hagyta, csak édesanyja, János, és mi néhányan, nők ma­radtunk a Golgotán, mire mindennek vége lett. A szakadó esőben, abban a borzasztó ítéletidőben a katonák segítettek Józsefnek és Nikodémusnak levenni Jézust a kereszt­fáról. Ők aztán el is vitték a sírba és leplek­be takarták, kénetekkel ellátták testét. Nem tudtam megnyugodni. Könnyeim közt láttam édesanyját, amint összetörtén támogattuk és nyugodni vezettük. Nem volt benne már erő, meg könny sem. Nem tudom, szegény Já­nos, hogyan volt képes megvigasztalni. Sírtam, rimánkodtam, sikoltoztam, ahogy kezén, lábán átverték azokat a szörnyű vas­szegeket. Fájdalom volt az arcán és kétség­­beesés. Még sose láttam így. Hiszen Ő volt az, Aki fejemet keze közé fogta és megpa­rancsolta a tisztátalan szellemeknek, hogy távozzanak. Addig foglya voltam lelki bilin­cseknek, gyenge akaratomnak, kísértő gon­dolatoknak, őrjítő pillanatoknak. Nem tud­tam magamnak parancsolni. És attól a nap­tól kezdve, hogy megszabadított, vissza­nyertem nyugalmamat, békesség költözött lelkembe. Rég, de rég éreztem magam ilyen jól. Hát mi mást tehettem mint követni a Tanítót, lesni minden szavát, anyagilag is támogatni (nem voltam szegény, Magdalá­ban volt sokunknak mit a tejbe aprítani). Követtem és napról napra tisztábban láttam, hogy Ő más volt, mint a többi. Szavai szí­vem mélyébe hatoltak, cselekedetei mind­nyájunkat megdöbbentettek. Ez az ember meg fogja változtatni a vi­lágot — gondoltam. S mikor Jeruzsálembe érkeztünk, micsoda fogadtatásban részesült! Az emberek tudták, hogy kicsoda, mint királyt köszöntötték, hozsannázták. Nagy volt az örömünk. De aztán nap nap után minden út csak lefelé vezetett. És csütörtök éjjel elfogták ... Igen, hosszú éjszaka volt, de végre látni kezdtem a virradat első szürkületét. Nem is aludtam. Valami csak késztetett, eredj, pró­báld meg, hátha sírjánál végre megnyug­szom, végre elfogadom, hogy itt a vég. Ta­lán utoljára kisírom magam ... és talán a jó Isten megmutatja, merre is menjek tovább. Reméltem, hogy a katonák majd meg­szánnak egy sirató asszonyt és félretolják a követ, hogy mégegyszer meglássam. Odaér­keztem a sírhoz, de nem tudtam, hogy sze­meim kápráznak-e vagy álmodom, vagy még sötétség van. Ott feketedett a nyílt bar­lang szája, a sír üres, s egy élő lélek sem volt a közelben. Megrémülve szaladtam vissza, bukdácsol­va, azt sem tudom, hogyan is vitt a lábam. Zörgettem, dörömböltem Péterék ajtaján. Rémülten nyitott ajtót, azt hitte, római kato­nák keresték. Elhadartam egy mondatban, mi is történt. S már rohantam is vissza, mert Péter és János messze elhagytak. Mire visz­­szaértem a kerti sírhoz, fölzaklatva kiabál­ták, hogy a többieknek is meg kell mondani: a test eltűnt a sírból, csak a leplek maradtak bent. Ki tehetett ilyet, gondoltam, még a halotta­kat sem becsülik. Mit tett a jó Tanító, hogy örök nyugalmát így megszakítják? Ki tehette ezt, a rómaiak? Hová vitték a testét? Kétség­beesve szorult össze a szívem és ott zokog­tam a sír szájánál. Könnyek közt láttam, hogy valaki mégis bent volt még, két férfi, ott ültek, ahol Jézus teste feküdt. Hogy-hogy Péter és János nem látta őket? “Asszony, miért sírsz?” Azt feleltem ne­kik, “Mert elvitték az én Uramat és nem tudom hová tették”. Egyszerre valami moz­gás ragadta meg a figyelmemet. Ez meg ki lehet — gondoltam. A napfelkelte fénye fáj­dalmasan belesütött fáradt szemembe A kertész az. Talán ő tudja majd. Szólt is a férfi, “Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Megkérdeztem kétségbeesve, “Uram, ha te vitted el Őt, mond meg nekem, hová tetted, és én elhozom.” Elhoztam volna egyedül, csak mégegyszer megláthassam! Ekkor megszólalt a férfi, “Mária!” Isme­rős hangja volt és most arcát is láttam. Hát Ő volt, Uram és Tanítóm! De hát hogy?! “Rabbuni!” Meg akartam ölelni, de visz­­szalépett, “Ne tartóztass engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el az én testvéreimhez és mond meg nekik ...” Szemeim kápráztak, vagy csak a reggeli fény volt túlságosan erős? Jól láttam? Igen, Ő volt az, Ő volt az! És öröm szárnyain ro­hantam újra, kopogtam újra. Az ajtó kinyílt és én boldogságtól könnyes szemekkel kiál­tottam: “Láttam az Urat! Láttam az Urat! Láttam!!!” Rigneyné Szántó Ildikó ev. lelkész, Yoakum, Texas. Köszönettel nyugtázzuk az 1999. január 27-e és március 27-e között vett többféle adományt: •AZ “ERŐS VÁR’-RA Minden előfizetés a címszalagon kiemelten jelzett év végén jár/járt le. Előfizetések vételét a címszalagon jelezzük; itt a felülfizetéseket, stb. soroljuk fel: $25: Özv. dr. Brachna Gábomé Nt. Tessényi Komélné emlékére (Fairview Park OH), Molnár József ül (Phillipsburg NJ). $20: Garay Rozália (Willowdale ON), Kert Marianne külföldi előfi­zetésre (Los Angeles CA), Szeless György (Con­cord OH), dr. Vitéz Ferenc (Perth Amboy NJ). $14: Mergl Éva (Linesville PA). $13: Dr. André László (Bulverde TX). $10: Menyhárt Elza (Cleveland OH). $9: Gömöry Gyula (Sarasota FL). $8: Özv. Lestyán Jánosné (Pensacola FL), Máté Rózsa (Toronto ON). $4: Özv. Bertók La­­josné (Rocky River OH), Csere Zoltánná (Rocky River OH), Gömbös Anna (Brunswick OH), Kőrösmezei Sándomé (McKeesport PA), Ritter László (Bethlehem PA), Szent Királyi János (North Olmsted OH), Visoli Klára (Buffalo NY). $2: Dr Szepesi Zolán (Pittsurgh PA). • AMEK TAGSÁGRA 1999: Dr. Tomaschek László (Brecksville O.), Vajda István (Whippany NJ). • EGYHÁZI ISKOLÁKRA Bp.-Deáktér. $25.00: Antalfy Gusztávné (El Sobrante CA). Eddig összesen $325.00. • KÁRPÁTALJAI ARVÍZSEGÉLYRE $500: Volosin Lili (Cleveland OH). $100: Erdélyi Ferencné (Waterloo ON). $50: Visoli Klára (Buffalo NY). $40: Ritter László (Beth­lehem PA). $30: Papp Gábor (Sarasota FL). $20: Simon Gyula (Parma Hts. OH). $10: Bede Mik­lós (Aurora CO). Eddig összesen $890.00. * * * Szíves tájékoztatásul: Lapunkra az előfize­téseket és lapfenntartó adományokat Erős Vár névre és P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038 címre kérjük beküldeni. Az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia a hazai ev. egyházi iskolaügy és az ev. egyházi segélyszolgálat javára (felesben megosztva a magyarországi és az erdélyi magyar evangélikus egyház között) szívesen továbbít adományokat. Csekket vagy pénzesutalványt Hungarian Con­­ference-ELCA névre s 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505 címre kell küldeni. A csekken kérjük az iskolát (Aszód, Békéscsaba, Bonyhád, Deáktér, Fasor, Győr, Nyíregyháza, Orosháza, Sopron) vagy a segélyszolgálatot (“Se­gély”) megjelölni. Minden adományért előre is hálás köszönetét mondunk. 0 AMIT PEDIG SZÓLTOK VAGY CSELEKSZTEK, MIND AZ ÚR JÉZUS NEVÉBEN TEGYÉTEK, HÁLÁT ADVA AZ ATYA ISTENNEK ŐÁLTALA. KOLOSSÉ 3:17 ERŐS VÁR (USPS 178-560) is published bi-monthly (February, April, June, August, October, December) for $6 a year by the Hungarian Conference in the Evangelical Lutheran Church in America, 1467 Parkhaven Row, Lakewood, OH 44107-4505. Tel.: 216-221-3178. Fax: 216-227-9482. E-mal: AMEvKo@aol.com. Periodicals postage paid at Cleveland, OH. — AzERŐS VÁR az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia lapja Szerkesztő és kiadó: Bernhardt Béla. Aláírt cikkekért írójuk felel. Előfizetés az Egyesült Államokban évi 6 US dollár, Kanadában és egyéb külföldön évi 8 US dollár, tengerentúl légipostán évi Í 5 US dollár. — Kérjük olvasóinkat, hogy címváltozásokat haladéktalanul bejelenteni szíveskedjenek. — Nyomda/Printers: Classic Printing Corporation, 6908 Engle Rd., Middleburg Heights, OH 44130. — Minden levelezés, előfizetés, adomány a feladó pontos címe feltüntetésével a lap alanti címére küldendő: Postmaster, send address changes to: Erős Vár, P. O. Box 770828, Lakewood, OH 44107-0038.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom