Erős Vár, 1999 (69. évfolyam, 1-6. szám)
1999-02-01 / 1. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 69. ÉVFOLYAM 1999. FEBRUÁR N°■> (m. Vol 65, February 1999, USPS178-560 1 SZÁM KEGYESSÉG?! EGÉSZSÉGES Lehet, hogy nem mindenki érti e két szó összekapcsolását. Az egészség mindnyájunk egyik legfőbb kincse. Értéke a betegségek jelentkezésekor növekszik. A kegyesség ritkábban használt szavunk. Hitünk gyakorlásának módozatait jelenti. Ha azonban az Újszövetség megfelelő eredeti szavát (euszebeia) vizsgáljuk, kitűnik, hogy kettős tartalmú e ritka kifejezés. (Az Újszövetségben mindössze hétszer fordul elő.) Első jelentése: Istenfélelem, Istent félő. Olyan magatartás, amelyben a hitben járó ember Istenben bízik, mindent Tőle vár és Urát szereti. A másik jelentése: Kegyesség, kegyes érzés, vallásosság. Amíg a szó első jelentésében az ember Istenre irányultsága a döntő, addig a második változat az ember “vallásos” magatartására helyez hangsúlyt. Lehet, hogy napjaink ún. kegyességi vitái is az első jelentéstartalom feledésbe ment változata miatt éleződtek ki? Annyi bizonyos, hogy már Pál apostolnak is gondot okoztak, akik a kegyesség látszatát megtartották, de annak erejét megtagadták (2Timóteus 3:5). Máskor pedig arról ír, hogy ha valaki tévtanokat hirdet és nem tartja magát Jézus Krisztus egészséges beszédéhez és a kegyességhez (istenfélelemhez) illő tanításhoz, az felfúvalkodott (Himóteus 6:3). Ismét másutt pedig az imádság és a másokért való könyörgés fontosságával kapcsolja egybe (lTimóteus 2:2). Péter levelében pedig arra történik biztatás, hogy aki az Úr napjának eljövetelét várja, annak szentül és kegyesen kell élnie (2Péter 3:11). Az említett bibliai igékből is kitűnik, hogy a kegyesség gyakorlása kettős kísértéssel párosulhat. Az egyik a gőg. A másik a képmutatás. A gőgös ember magát mindenkinél különbnek véli, s ezzel személyét mások fölé helyezi. így keiül könnyen a mindent jobban tudás látszatának visszatetsző helyzetébe. Innen már csak egy lépés, hogy ítéleteit a kizárólagos igazság fölényével megfogalmazza. Ha példát kívánunk említeni, akkor napjaink szembetűnő véleménye az ökumenéellenesség. Keresztyénekként a legtöbben örülünk annak, hogy Isten megváltoztatta az egyháztörténelem irányát, s végre együtt közeledünk a különböző felekezetekben a Krisztushoz. A csoda éppen abban rejlik, hogy minél inkább az Urat keressük, annál közelebb kerülünk egymáshoz is. O pedig maga imádkozott övéi egységéért, hogy elhigyje a világ a személyében küldött Megváltó Istentől való szándékát. A Gonosz szétdobál, a Krisztus egyesít. Csak oda küld áldást az Úr, ahol a testvérek egyetértésben élnek (Zsoltár 133:1,3). Nem lehet tehát saját kegyességi gyakorlatunk az egyetlen módja, a kizárólagos formája annak, ahogy Istent imádjuk, amint Krisztus egyháza sincs egyetlen felekezethez kötve. Nem kevésbbé visszatetsző, ha keresztyén hitünk igazságait a tudomány felismerései fölé kívánjuk helyezni. Rendszerint rosszul értelemezett írásmagyarázat következménye a földközpontú (geocentrikus) világképhez való ragaszkodás, vagy a nők lelkésszé szentelése elleni tiltakozás (vö., lKonnthus 14:35). Nincs kétségünk afelől, hogy a tudomány is tévedhet. Hitünk igazságainak felismerése mégsem a tudomány ellenőrzésére adatik, hanem saját keresztyén életfolytatásunk útmutatására és az örök élet elnyerésére szolgál. Ha mind a hit tudománya, mind az egyéb tudományok művelői egzakt határaihoz igazodnak, akkor felismert igazságaik nem ütközhetnek, hiszen Isten világának titkait tárják fel, akár tudnak róla, akár tagadják. Ezért foglalkozzék valaki a hit tudományával (teológia) vagy más tudománnyal, csak alázattal teheti. Gőg helyett alázat jellemzi hát Isten embereit éppúgy, mint a tudományok művelőit. A másik kísértés a képmutatás a kegyesség gyakorlása során. Ebben az esetben a keresztyén élet megmérettetése a kegyesség formáinak vizsgálata során történik. Minél nagyobb átéléssel imádkozik valaki, minél többet idézi a Bibliát, minél többet forgolóLapunkról: 69. évfolyam Mindig kérdéses volt, hogy lapunk évfolyamait az utóbbi évtizedekben hogyan is számozzuk. Ugyanis az ötvenes évek közül négy év kiesett a megjelenés folyamatából. 1999-cel visszatérünk legalább is a magyar jelzésben a teljes évfolyam számozáshoz. A lap első évfolyama 1931 -ben jelent meg, így 1999-ben a 69. évfolyam jelzése illő. Ézzel lapunk közel hét évtizedes létét, s vele együtt az Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia ugyancsak évtizedekre terjedő szolgálatát emeljük ki Istennek tartozó hálaadással 0 dik hivő körökben, annál minőségibb keresztyén. Napjaink elteijedt elképzelése a Jézus követése során az a téves látás is, hogy az igazán újjászületettek többé nem vétkeznek, minden szavuk tiszta, minden cselekedetük tökéletes, minden gondolatuk Istennek tetsző (perfekcionizmus). Bár valóság lenne ez a megközelítése a keresztyénségnek, mert sokkal egyszerűbb volna Jézust követni. Ezzel szemben az a valóságos helyzet, hogy nem tudunk nem vétkezni. Nézzünk csak bele a Hegyi beszéd igéinek tükrébe. Aki haragszik atyafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében. Az ellenséget kell szeretni és azokért imádkozni, akik minket gyűlölnek. Másfelől igaz az, hogy Krisztussal lehet nem vétkezni. 0 képessé tesz erre. Életünk pirosbetűs ünnepnapjai, feledhetetlen csillagórái, ha egészen közel lehetünk Őhozzá és embertársainkhoz. A hétköznapok fárasztó munkája azonban elkoptatja idegeinket, felemészti türelmünket, restté teszi szorgalmunkat, hideggé együttérzésünket. S valljuk meg, hogy bizony csak kemény harc árán tudunk a keskeny ösvényen megmaradni Ahogy Pál apostol is utal reá, a hit nemes, egyszerre értékes és nehéz harcát vívja. Félreértése keresztyén hitünknek az a látszólag vonzó ígéret a kereső fiatalok vagy
