Erős Vár, 1998 (68. évfolyam, 1-6. szám)
1998-04-01 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR EVANGÉLIKUSOK LAPJA 64. (68.) ÉVFOLYAM 1998. ÁPRILIS No.2 (309), Vol. 64. April 1998, USPS 178-560 2. SZÁM Húsvéti ének Ó, feltámadt győző vitéz! Jézus, világ élete! Holtod békességet szerez, Ez igéd ígéretre; Mert vétkünkért Ontottál vért, És minthogy föltámadtál, Tudjuk, hogy megváltottál. Bűnünk terhes adóssága Téged fogságba ejtett, Sőt értünk magad jósága Keresztfára feszített; Azért immár Szabadon jár, Ki előbb volt kötözve, S a halál meg van győzve. Most ismét vigan ránk virradt A kegyelemnek napja, Ki keresztfán vérzett s izzadt, Győzedelmét mutatja! így bús hívek, Sebes szívek, Örömmel megkenettek, És boldogokká lettek. Nagy hatalma Fölségednek Kőkoporsón által hat, Isteni tehetségednek Immár semmi sem árthat; Halál mérgét, Pokol férgét Erőd ím elvesztette, Séltünket megszerzetté. [...] Ha vétkeinkért bánkódunk, Te szent segedelmeddel, S bűn sírjából föltámadunk, Jelenj meg kegyelmeddel, O, bajvívó! Mi is így jó Húsvétot szentelhetünk, S Veled örvendezhetünk.-Keresztyén Énekeskönyv, 1904 J A feltámadás nem új kezdet, hanem folytatás! Sokféle halál van, sokféle sír, sokféle temetés. De a sokféleség mögött minden esetben ugyanaz az azonosság rejtőzik: visszavonhatatlanul vége mindannak, ami egyszer örömet és bánatot, reménységet és kétségbeesést, egyetlen szóval: életet jelentett. Ez a vég olyan elrettentő, hideg, s idegen az átlag ember számára, hogy még beszélni sem szeret róla sajátmagával vagy szeretteivel kapcsolatban. Nem csoda, hiszen a tátongó sír hangosabban beszél, mint az emberiség minden reménysége. És a hant alatt új, ismeretlen és idegen világ kezdődik, amiről tapasztalati úton csak azt tudjuk, hogy minden számára, ami testi, ott feloszlás, múlandóság, és befejezés vár. De amilyen reménytelennek látszik ez a vég azok részére, aki a halálnak csak a testi oldalát szemlélik, olyan alaptalannak látszó s mégis szilárd reménységgel néznek reá azok, akik nem hisznek abban, hogy világunk csak fizikai világ, s az ember csupán része annak. Nem földrajzi mennyország-keresés ez a megsemmisülés poklának a dermesztő valóságával ellentétben. Nem is filozófiai okoskodás, amelyik bizonyítani igyekszik, hogy még észszerűen sem lehet elfogadni a szellemileg oly magasan álló emberi lény teljes megsemmisülését. Nem is csupán az évenként megújuló természet példájának alkalmazása emberi létünkre. Sokkal több ennél. A Biblia feltámadásnak nevezi ezt az ellenvéleményt. Nem tagadja, hogy van halál, sírgödör, temetés. De azt állítja, hogy ezek egyike sem az utolsó szó, amikor az emberről beszélünk. Nem tagadja meg, hogy a hant alatt elporlik minden, ami egykor érző szívet, segítő kezet, félelmetes harcost, vagy tudományok hősét jelentette a kortársak vagy a jövő nemzedék számára. Ugyanakkor azonban azt állítja, hogy egyetlen emberi életnek sincs vége a halálban, nincsen olyan egyéniség, ami megsemmisült volna, illetve megsemmisülne, hanem az ember még a sírban is ember marad. Lehet, hogy az utókor nem fogja tudni megkülönböztetni Nagy Pál koponyáját Kis Péterétől; mégis Nagy Pál megmarad Nagy Pálnak és Kis Péter Kis Péternek: a feltámadás idejére. Emberek elfelejthetnek bennünket, jótetteinkkel vagy hibáinkkal egyetemben, de Isten nem felejt. Oelőtte, Őbenne megmaradunk annak, akik voltunk. Megmaradunk annak, akik voltunk ... A világ megváltozhatik, városok, országok, világrészek új jelleget ölthetnek. Korszakok váltogathatják egymást és a tudomány merészen áthághatja a természet törvényeit. Mindez azonban nem változtat az emberen — aki befejezte az életét a sírban —, sem pedig Istenen, A- kinek törvénye “tegnap és ma és mindörökké ugyanaz”, mivel “Őbenne nincs változás, sem a változásnak árnyéka”. Ő, az örök Isten ígérte meg ezt a feltámadást, az egyéniségnek az elpusztíthatatlanságát, és azt, hogy az egyik, az emberi egyéniség, egykor le fog mérettetni a másikon, az Isten örökkévaló törvényén. Emberi, természeti, történelmi, földrajzi, vagy tudományos viszonylatban éppen ezért nincs feltámadás. Egyik elmúlt tavasz sem jön vissza újra. Egyik történelmi időszak váltja a másikat. Elpusztított városok sohasem épülnek fel ugyanolyannak, mint amilyenek voltak. Mesterségesen semmit sem lehet visszahívni és megismételni. Feltámadás csak isteni viszonylatban lehetséges, mert csak az Örökkévaló tarthatja meg (Folytatás a 2. oldalon)
